A borász érintése
Péter az Oremus Pincészetben, Sarolta pedig a Gróf Degenfeld Szőlőbirtoknál talált munkát, így kezdhették közös életüket azon a borvidéken, ahol Sarolta felnőtt.
Szőlész végzettséggel borászként kezdtél dolgozni. Ez véletlenül alakult így?
Már egy borász is elég furcsa, ha nő, de egy szőlész! Szerettem a borászatot, szívesen dolgoztam a pincében, és munka közben gyorsan ezt a szakot is elvégeztem. Szinte az iskolapadból kerültem a Degenfeldhez, óriási kihívás volt, és nagyon-nagyon szép feladat. Az esélytelenek nyugalmával pályáztam meg az állást, nem hittem, hogy sikerül, és nagyon örültem, hogy engem választottak. Igyekeztem felnőni a feladathoz. Berecz Stephanie akkor már a Disznókőnél dolgozott, sok mindenben segített.
A pincemunkásokkal hogy jöttél ki?
Utólag vallották be, hogy kezdetben furcsának találták a helyzetet, hiszen fiatal voltam és tapasztalatlan. De könnyen hangot találtam mindenkivel, mert Hegyalján nőttem fel, ismertem a viszonyokat, így jól tudtunk együtt dolgozni. Sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Hogy valakit mennyire fogadnak el a munkatársai, egyáltalán nem azon múlik, hogy férfi, vagy nő az illető. Csak az számít, hogy a munkáját hogyan végzi, és emberileg hogyan viszonyul a társaihoz. A cégen belül soha nem volt gond, inkább a fesztiválokon, vásárokon néztek rám hitetlenkedve, amikor megjelentem a Degenfeld Szőlőbirtok képviseletében.
Fiatal házasként költöztetek Hegyaljára.
Ezen a vidéken az ember nem dúskál az esti programokban. Mit csináltatok munka után? Ha valaki színházba vagy koncertre szeretne menni, itt is megteheti, hiszen Tokajtól alig van messzebb Nyíregyháza vagy Miskolc, mint Csepeltől a József Attila Színház. Ma már nincs különösebb jelentősége annak, ki hol él, a fővárosban is töltheted a napjaidat totális szellemi nyomorban. Minden azon múlik, kinek mire van igénye. Mi azonban más utat választottunk. Szőlőt telepítettünk, és egy csapásra megoldódott a szabadidő kérdése.
Honnan volt a terület?
Nászajándékba kaptunk egyharmad hektárt. Az a nagypapa birtoka volt. Aztán szép lassan megvettük a rokonoktól a kis földjeiket, így lett előbb két hektár a Barakonyi-dűlőben, aztán jött még egy nagy parlag, az is adott elég munkát. Most hat hektárt művelünk, minden tőkéje új telepítésű furmint, hárslevelű, kövérszőlő és sárgamuskotály.
Közben elhagytad a Degenfeldet. Miért? Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot a Béres Szőlőbirtoktól. Ötvenhektáros egybefüggő területen akartak teljesen új birtokot kialakítani, és fölépíteni a borászatot. Engem bíztak volna meg a munka szakmai irányításával. Lehet nemet mondani, de tisztában kell lenni azzal, hogy talán soha nem adódik még egy ilyen lehetőség az életben. Vállaltam. Fantasztikus élmény, amikor lépésről lépésre látod megvalósulni, amit megálmodtál.
Mennyire tudtad keresztülvinni az elképzeléseidet?
Nagyon jó hatékonysággal. A Béres család elfogadott, és mindenben támogatott. Szerencsére a piac is gyorsan igazolta a döntéseimet, a 2003-as Lőcse furmint hatalmas sikerrel debütált, jól sikerült az indulás.
Pályára állítottad a borászatot, aztán 2007-ben megváltál a Béres Szőlőbirtoktól. Nyughatatlan vagy?
Dehogy! Egyszerűen csak túl sok volt a vállamon. Volt egy pici lányunk, a saját birtok új telepítései kezdtek termőre fordulni, és a férjem egy nagy borház ügyvezető igazgatójaként nem tudott vele kellőképpen foglalkozni, így a „hivatalos” munka mellett az is rám várt. Ennyit nem szabad egy embernek vállalnia, mert valami előbb-utóbb kárát látja. Eljöttem hát a Bérestől, és azóta minden erőmmel a családi pincészet, a Tokaj Nobilis ügyeit intézem. Ja, és néhány hónapja megszületett a második kislányunk.
Van a pincészetetekre jellemző ízvilág?
Nagyon sok a visszatérő vevőnk, és ők azt mondják, hogy van a borainknak egy sajátos, csak ránk jellemző aromavilága. Ez nagyon fontos visszajelzés, mert egy birtok életében a következetességnél és az önazonosságnál semmi sem lényegesebb. Természetesen minden bortípusra más jellemző, de a száraz furmintunk jellegzetesen zöldfűszeres, kakukkfüves, mentás illatú, ízben pedig nagyon sós, ásványos, koncentrált.
Tükröződik a Nobilis-borokon, hogy női kéz alkotta őket?
A borok mindig magukon viselik a borász érintését. A mi szakmánknak éppen az a lényege, hogy ugyanaz a szőlőfajta minden borász kezében egy kicsit mássá lényegül át. De az nem fontos, hogy férfi vagy nő az alkotó. Csak az számít, hogy a bor jó legyen. Benne vagyunk minden palackban, a Barakonyi furmint harmonikus testességében, az Amicus késői szüretelésű bogyóiban, az aszú loncillatában, hiszen mi készítettük, mi akartuk, hogy olyan legyen.