Megmutatjuk, mire képes Tokaj
A főépület a XVIII. században készült el, itt kapott helyet az uradalom központja. A később kutatási és oktatási célokat szolgáló épület felújítására a második világháború után nem jutott forrás, így egyre romosabb állapotban várta sorsa beteljesedését.
Az amerikai-hongkongi üzletember, Anthony Hwang olyan birtokot keresett, ahol minden adottság megvan a jó borok készítéséhez. Bár korábban is kóstolt már tokajit, nem kifejezetten Magyarország volt a célterület, Németországban is érdeklődött. Ám amikor 1997-ben megérkezett Tokaj-Hegyaljára, a Királyudvar annyira megtetszett neki, hogy megvásárolta, felújíttatta az épületet, és helyi szakértők segítségével első osztályú szőlőterületeket vett, hogy valóra válthassa elképzeléseit.
A pincészet irányítását nagy tekintélyű, kiváló borászokra bízta (Szepsy István és Demeter Zoltán neve etalonnak számít), így a Királyudvar hamarosan elindult máig tartó diadalútján. A cég első nagy sikerét az 1999-es évjáratú Lapis aszú hozta meg. Ehhez a legendás tételhez a szép fekvésű Lapis-dűlőben szüretelték a szőlőt – éppen ott, ahonnan 2009 negyedik legjobb édes bora, az Ilona cuvée alapjául szolgáló fürtök is származnak.
Anthony Hwang nem költözött ugyan Hegyaljára – életét megosztja Amerika, Ázsia és Tarcal között –, de annyi időt tölt itt, amennyit csak megengedhet magának elfoglalt üzletember létére.
„Tokaj valaha a világ egyik legnagyszerűbb, ha nem a legnagyszerűbb borvidéke volt, és meggyőződésem, hogy a borvilág néhány legjobb terroirja itt található” – vallja Hwang úr, aki pincészete élén azon munkálkodik, hogy a tokaji bor visszakerülhessen a világ élvonalába.
„Nem szeretnénk magas alkoholtartalmú borokat készíteni, de olyanokat sem, amelyek túl sokáig érnek hordóban, mert az elnyomja a terroir jegyeit. És nem elég a bor ásványosságára koncentrálni, ki kell tudnunk fejezni a termőterület egyediségét is. Ha ez sikerül, megmutathatjuk a világnak, mire képes Tokaj. Éppen ezért minden részletre komoly figyelmet fordítunk, a bogyótól egészen a palackig.” – magyarázza a tulajdonos. A borokat háromtagú nemzetközi csapat készíti. A helyi borász, Juhász Szabolcs mellett a Loire-völgyi „testvérbirtok”, a Domaine Huet szakembere vesz részt a munkában – valamint maga a tulajdonos, aki szerint elsősorban nem a borász személye számít, hanem az, hogy évről évre egyenletes, kimagasló színvonalú bor kerüljön a fogyasztó asztalára. A Királyudvar borainak negyede talál vevőt Magyarországon, a többi külföldre vándorol.
Anthony Hwang szerint Tokajt mint borrégiót nem ismeri a világ. Az aszúról ugyan sokan hallottak már, de azt sem sokan vásárolják. A valóban minőségi aszúbor előállítása hosszadalmas és rendkívül költséges – tehát nem is olcsó, kevesen engedhetik meg maguknak.
Hwang úr meglátása szerint az édes borok piaca egyébként is egyre szűkül, ám az ő szemében Tokaj nem is egyenlő az édes borral. Ez a különleges terület kiválóan alkalmas egyedülálló száraz borok előállítására. A Királyudvar tulajdonosa nagy reményeket fűz a tokaji száraz borok, valamint a késői szüretelésű tételek térhódításához. „A borpiacon új energiák működnek, aminek nagyon örülök – mondja Anthony Hwang –, viszont oda kellfigyelnünk a hiányosságainkra is. Tokajnak nincs szigorú «apellation»-rendszere (olyan osztályozási rend, amelynek alapjául nem a fajta, hanem a termőhely szolgál. – A szerk.), és ez súlyos probléma. A komolyabb gyűjtőknek, vásárlóknak fontos a garantált eredet. Hogy biztosra vehessék: ami az üvegben van, valóban arról a területről származik, amit a címkén feltüntettek. Amíg erre nincs garancia, Tokajnak nagyon nehéz lesz másokkal versengenie.” – állapítja meg Anthony Hwang, majd bizakodóan hozzáteszi: „Hiszek Tokaj felemelkedésében, és remélem, részese leszek annak a folyamatnak, amelynek révén ez a borvidék ismét a világ legjobbjai közé kerülhet.”