A dűlő itt marad, mi meg elmegyünk

Arról álmodozott, hogy hosszú szempillájú, gyönyörű fehér hústeheneket tenyészt. Aztán másként alakult az élete. Bott Judit kicsit ellentmondásos egyéniség. Két lábbal áll a földön, miközben egész lénye csupa költészet. Ez a kettősség boraiban mutatkozik meg leginkább.

Hogyan kerültél a borok közelébe?

Intenzíven tanultam németül, és nyelvgyakorlás céljából Dél-Tirolba kerültem. Ha nem volt pénzem, almát és szőlőt szedtem két családi birtokon. A szerencse úgy hozta, hogy a birtokok tulajdonosai 1999-ben megvettek Tokaj-Hegyalján 17 hektárt és egy régi kúriát, csak embert nem találtak, aki életet lehelne a vállalkozásba. Elküldtek Tokajba, és arra kértek, ha el tudom itt képzelni az életemet, próbáljam meg a cég vezetését. Nem voltam benne biztos, hogy elbírok a feladattal, de ők vállalták, hogy mindenre megtanítanak. Visszamentem Dél-Tirolba, és kezdődött a „kiképzés”. Metszettünk, hajtást válogattunk, szűrtünk, derítettünk, palackoztunk, az elméleti tudást pedig különböző tanfolyamokon szereztem meg. 2000 szeptemberében indult a Füleky Pince. Semmink nem volt, se hordónk, se munkásaink, de az évjárat annyira szép volt, hogy már nem térhettem vissza Olaszországba. Kezdődött a játék „élesben”.

Akkor még nem volt családod, ugye?

Egyedül voltam itt, így tudtam megoldani, hogy a nap 24 óráját a szőlőnek, a pincének és a bornak szenteljem. Furcsamód az egészet nem vettem komolyan, azt hittem, ugyanolyan kaland lesz, mint az olaszországi pár év. Két évig panzióban laktam, és álló nap a hegyet jártam. Akkoriban még nem volt elfogadott a fürtválogatás meg a szelekció, és időnként az volt az érzésem, ha kiteszem onnan a lábam, a fű is megáll nőni.

Fiatal voltál, kezdő, és nő. Hogy sikerült beilleszkedned?

Nem volt azzal semmi baj, nagyon sok a „gyüttment” Tokajban. Rengeteg segítséget kaptam. Rögtön az elején vettünk a Füleky tulajdonosaival 15 palack aszúbort, és megnéztük, kié tetszik. Aztán végiglátogattuk a borászokat. Így jutottunk el Szepsy Istvánhoz, Demeter Zolihoz, a Hétszőlőhöz, Bárdos Sacihoz, Berecz Stephanie-hoz, aki akkor még a Disznókőnél dolgozott. Szepsynél aztán naponta megjelentem, szőlőbe vitt, alapmustot kóstoltunk, és minden kérdésemre válaszolt. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Mikor vált biztossá, hogy itt maradsz?

Ehhez már a férjem kitartása kellett. Ő is csallóközi, együtt jártunk iskolába, csak ő aztán művészettörténetet tanult. Ahhoz képest most gyönyörűen kapálja a szőlőt… 2002 környékén jelentek meg a Füleky Pince első borai a piacon, szükségem volt segítségre. Gyakran jött, kéznél volt, beletanult ő is. A bor bűvkörébe került emberek valahogy különleges társaságot alkotnak. Jó ennek részévé válni. A férjemnek is valószínűleg ez tetszett meg. Az ember valahogy nem bánja a kemény fizikai munkát, mert a bor meg a szőlő rengeteg energiát ad. Józsi szép lassan beleszokott az itteni életbe, és végül ő mondta ki 2004 környékén, hogy jó lenne egy saját birtok. Akkor házasodtunk össze, és mindenkitől pénzt kértünk nászajándékba. Abból vettük az első fél hektárunkat Tarcalon. Aztán megérkezett a következő családtag, Bendegúz, és döntenünk kellett, hogy maradok a Fülekynél, vagy ketten építgetjük tovább a családi pincészetet. Az utóbbinál maradtunk, és azóta a Bott Pince tölti ki a mindennapjaimat.

Mekkora a terület?

Hét hektár, ebből öt a Csontos-dűlőben, amibe Józsi teljesen beleszeretett. Nem csoda. Van ott egy csodaszép, múlt század eleji présház, amit idővel szeretnénk kóstolóteremmé alakítani, meg fent a hegytetőn egy 80-100 éves ültetvény, ami még mindig terem. Találtunk egy kedves kis parasztházat is, és végre letelepedtünk. Van kicsi szőlőnk, kicsi házunk, kicsi autónk, két kicsi gyerekünk, egy kevés borunk és egy szép kis életünk.

Mi jellemző a Bott Pince ízeire?

A száraz boraink dűlőszelektált furmintok. Imádjuk, mert nagyon izgalmas együtt munkálkodni a természettel, de el kell fogadnunk, hogy a dűlők minket is felülírnak. Jó esetben a gyerekeink átveszik tőlünk a prést, a metszőollót, meg azt a kis tudományt, amit összegyűjtögettünk, de a dűlő itt marad, mi meg elmegyünk. Késői szüretelésű borunk Bott-rytis névre hallgat, és 2010 tavaszától berobban az aszú. Ez lesz az első a pincészet történetében. Minden évben csak egyetlen hordó készül, már alig várjuk, hogy megmutathassuk.

Hogyan alakultak a baráti kapcsolatok?

Sok a fiatal borász a környéken, és a hasonló gondok egységbe kovácsolnak bennünket. Stephanie-val és Sacival nagyon szoros a barátságunk, de ebbe a körbe tartozik Wille-Baumkauff Márta, Bene Zsuzsi vagy Hudácskó Anita is. Tokajnak az a különlegessége, hogy sok itt a borászlány. Biztos, hogy ezt odafent rendelték így, mert mindannyian anyák vagyunk, és talán a mi feladatunk a hagyományok átörökítése.