Wolf Haas (1960) hatrészes krimiciklusából - a szintén ez évben közreadott Halottak feltámadása után - immár a másodikat olvashatjuk magyarul. Az osztrák szerzőt elismeri a kritikai nyilvánosság, a regényeiből rendezett filmeket is nagyon sikeresek: okunk van komolyan venni a Csontdarálót.

A cipőtalpára most nem festett a választási célt kifejező tizennyolcas számot. A Guidomobilnak nevezett, sárgára festett lakóbusszal sem rótta Németország útjait. Guido Westerwelle, a német szabad demokraták elnöke 2009-ben mindent egy lapra, a kereszténypártokkal kötendő polgári koalícióra tett fel. Lerázta magáról a politológusokat, közvélemény-kutatókat és kommentátorokat, akik szerint az öt- vagy - ha a CDU-t és a CSU-t külön vesszük - hatpárti rendszerben parlamenti többséget csak hárompárti kormányzati szövetségekkel lehet alkotni a Bundestagban.

Miközben az egykor merészen újszerű tinimodell, Twiggy (Lesley Hornby) 60. életévéhez érkezve, hivatalos honlapján, immár konszolidált, kellemes üzletaszszonyként születésnapi emlék-fotókiállításra invitálja a látogatókat - Hamburgban, egy kocsmában néhány fiatal különleges fotózásra készülődik. Felhörpintik kávéikat, és áttelepülnek egy stúdióba, ahol Straulino, neves divatfotós irányításával lázas munka indul. Installációk ácsolódnak, lágy drapériák omlanak, két légies modell hófehér, áttetsző lepleket, hatalmas, rafináltan feltűzött kontyot, vérforralóan ártatlan sminket és gyönyörű körmöket kap, és néhány órás munka után megszületik az eredmény: aprólékos pontossággal életre hívják a Louvre-ban őrzött XVI. századi francia festményt, Gabrielle d'Estrées és nővére kettős portréját.

Meddő próbálkozás akár szótárral, akár a Google-lal bíbelődni, ha valaki tudni akarja annak a "vinish" - vietnami-angol keverék - szónak a jelentését, hogy súsán. Ez a negyedszázadon át dúló vietnami vérzivatar jellegzetes saigoni szerencsétlenjeit takarta, akiknek hiányzott valamelyik végtagjuk. Rosszabb esetben mindkét láb combtőig levágva, s egy görgős szerkezeten viharzott feléd pokoli sebességgel. S midőn már a saját lábadat sirattad ijedten, az utolsó másodpercben ördögi ügyességgel lefékezett, átható, esdeklő tekintettel rád nézett, és így szólt: "Súsán... Miszter, súsán... S maradék kezével házi raktárából elővarázsolt egy cipőkefét, s azzal hadonászva rikoltozta szünet nélkül: Miszter, miszter súsán!

Még kicsik voltak a gyerekeink, amikor egy nyári hétvégén a Rakamaz-közeli Tisza-parton kempingeztünk. A közelben, holland fekete-tarka tehenek legeltek. Másnap kora reggel feleségemmel felkerekedtünk, hogy friss tehéntejjel lepjük meg gyerekeinket - abból főzzünk nekik kakaót. De nekik csak a zacskós tej kellett. Nem akarták elhinni, hogy a zacskóban lévő, és a tehénből frissen fejt, ugyanaz.

"Mikorra lesz olyan a Váci utca, amilyennek szeretnénk?... A belvárosrendezés egyik kitűnő szakértője azt jósolja, hogy ha úgy haladnak, mint eddig, még tíz év is eltelhet, amíg a Váci utca teljes rendezése befejeződik" - írta a Népszabadságban 1967 júliusában Vető József. Kíváncsi volnék, mit mondana a mostani Váci utcáról. És vajon sejtette-e Vető, hogy negyven év múlva már egy szakadt könyvborító sem utal arra, hogy a Váci utca 10.-ben időtlen idők óta könyvesbolt volt?

Ismert műkereskedő mesélte, hogy fiatal műkincsvadászként a pécsi vásár miatt már a nyitás előtti napon elutazott Pécsre, és egy leharcolt Ladában éjszakázott, hogy másnap elsőként jusson a régiségek közelébe. Valahogy így lehetett most Semjén Zsolt, a KDNP elnöke is, aki alighanem már az elmúlt vasárnap éjjelén felsorakozott a Magyar Televízió új telephelye előtt, hogy hétfőn repülőrajtot véve, erős izgalmi állapotban igyekezzen a Nap-kelte helyett sugárzott reggeli műsorba; demonstratíve persze. Semjén politikus annak előtte nem volt ilyen aktív, sőt kifejezetten passzív volt. A Nap-kelte adásába néhány éven át nem ment be, miként az ő bojkottfelhívására távol maradó jobboldali politikusok sem. Hogy aztán dupla tüdővel kiáltsák a magyar pirkadatba: Gyárfás Tamás műsorában csak a baloldal hallatja a hangját, randa dolog ez, hélló!

Mint a fenti címből is látszik, Lomtalanítás a kultúrparkban c. sorozatunk 10., jubileumi adásához érkezett; a soha vissza nem térő alkalmat megpróbáltuk egy olyan zöldfelület bemutatásával ünnepelni, amely különlegesebb, szebb, civilizáltabb, mint a többi budapesti liget. Nem sikerült.

Egy 1898-as francia cikket olvasott az interneten idén májusban az irodalomtörténész Szentmártoni Szabó Géza, és nem kerülte el figyelmét a szerző Léon-Gabriel Pélissier kérdése: ki megy el ellenőrizni a nápolyi kézirattárba, hogy az általa idézett Janus Pannonius-verset valóban ott őrzik-e? Azóta megoldódott a 111 éves rejtély: Szentmártoni Szabó Géza megtalálta Janus Pannonius elveszettnek hitt sorait. Nem ismeretlen versről van szó: az Anjou-házhoz tartozó Renéhez (olaszul Renato), Szicília királyához írt latin nyelvű dicséret első könyvét a fűtetlen vatikáni könyvtárban fagyoskodó Ábel Jenő klasszika-filológus 1880-ban adta ki. Pontosan 497 sort, a teljes műnek kevesebb mint felét.

November hetedike táján kezdi meg működését a várpalotai retroszínház, azaz a veszprémi Pannon Várszínház "kihelyezett tagozata". Tökéletesebb helyszínt nem is választhattak volna a Béke Művelődési Háznál.

Washington. Amikor Barack Obama elnök a múlt héten Nagy-Britannia és Franciaország vezetőivel együtt ítélte el, hogy Irán titkos atomlétesítményt épít, úgy tűnt, a nyugati hatalmak között teljes az összhang. Ám az iráni nukleáris üzemanyaggyártást célzó titkos erőfeszítések ellen felmutatott egység mögött folytatódik a vita az amerikai, az európai és az izraeli kémek között Irán atom-programjának egy külön tényezőjéről: az atomrobbanófejek kifejlesztésére irányuló titkos lépésekről.

Ha folytatni tudjuk a kikecmergést ebből a gazdasági válságból, szerintem a jövendő történészek inkább arra a következtetésre fognak jutni, hogy a legfontosabb, ami az elmúlt 18 hónapban történt: a Vörös Kína úgy döntött, Zöld Kína lesz belőle.

Azonnali hatállyal felmondták az Advertum Kft. helyiségbérleti szerződését, ezért elköltözött a Nyíregyházi Főiskoláról a cég, amelynek itt volt a központja. Az Advertum 2008 tavaszán 15 évre kötött havi 2 millió 80 ezer forintos bérleti szerződést a nyíregyházi Hallgatói Centrum (HC) Kht.-val.

Megbízható értesüléseink szerint a pozsonyi kulturális minisztériumba már több bejelentés érkezett, amelyek a nyelvtörvény megsértésére hívják fel a tárca vezetőinek figyelmét. Úgy tudjuk, hogy elsősorban a csallóközi településeken élő szlovák nemzetiségű polgárok, illetve az egyik társadalmi szervezet regionális vezetői tettek panaszt amiatt, hogy több óriásplakáton továbbra is csak magyar szöveg olvasható, illetve néhány helyi hangszórón még mindig nem hirdetnek szlovákul. Egy személy amiatt fordult a tárcához, hogy a tájékoztatást először magyarul olvasták fel, és csak azután az államnyelven.

A görög választások előtti napokban a közvélemény-kutatók - és nyomukban a sajtó - tökéletesen tanácstalan. Mi lesz ezután - kérdezik, s egymással versengő jóslásokkal állnak elő.