Ha választani kell, akkor a Fidesz még mindig a kedvezőbb megoldás mellett döntött: az alkotmányos anarchiát választotta, cserébe az utcai készültséget talán csökkentette.

Szabály szerint a köztársasági elnök jeladására lehet felvonni nemzeti ünnepeken az állami zászlót. Sólyom László azonban március 15-e délelőttjén nem lesz Magyarországon. A zászló ettől még nem marad lenn. - Nagy N. Péter jegyzete

Az Alkotmánybíróságnak nem küldetése a kíméletesség, de a tegnapi döntése ezen belül is igen karakteres: mindenkit kőkemény helyzetbe hozott.

Rettenetes, ha az ember ellen fordul a sokaság, viszont nagyon jó a tüntetők között lenni, egyfajta boldogság - mondta Beke Kata, aki rövid időn belül volt az egyik első pedagógustüntetés szervezője a rendszerváltás előtt, majd egy következő demonstráció "áldozata".

Orbán Viktor ritkán mond március 15-én beszédet. Most fog. Három éve Miskolcon tette, vagyis a forradalmi főútvonalaktól félreeső helyen, még miniszterelnökként pedig a zárt helyszínen, az Operában. Széchenyi mellszobrával a háttérben a párt elnöke nem is lett volna könnyű helyzetben, ha a gróf által megvetett utcát kell magasztalnia. A helyzet változott, Orbán rendszert váltana. Emlékezhet és emlékeztet rá, hogy az 1989-es március 15-én már a beszélők között volt - a Kossuth téren.

Orbán Viktornak gyorsan megfelelt Hódmezővásárhely. A Fidesz elnöke pénteki évértékelésével kezdte el a mondatot: "Mi magyarok megérthettük, mi történik körülöttünk. Megértettük, hogy a(z egészségügyi - a szerző) reformok mögött pénzéhes csoportok csupa üzleti érdeke rejtőzik. Megértettük, hogy a kórházbezárások mögött ingatlanspekuláció húzódik. Világossá vált, hogy az érthetetlennek látszó reformintézkedések mögött nagyon is átgondolt üzleti törekvések lapulnak. Most már értjük, hogy azért kell vénykötelessé tenni az aszpirint, hogy a rivális, termékeiket vény nélkül terjesztő gyógyszergyártó cégek piacot és luxusprofitot szerezhessenek a kormányzat jótékony és nyilván önzetlen segítségével."

Molnár Lajos egészségügyi miniszter a Medián felmérése szerint Bokros Lajos 1995-ös mélységi rekordja felé zuhan. Négy százalék választja el a valahavolt legnépszerűtlenebb magyar politikustól(?).

Fidesz szerelésszervezője hibásan készítette be a célszerszámot, a stratégiaalkotó rosszul adta meg a sorrendet. A múlt héten először nem csavarkulcsokat kellett volna használni a vélt hatalmi önkény ellen, hanem elég lett volna egy erős, de kicsi csipesz. Ezzel le lehetett volna vágni ugyanis az Alkotmánybíróság tagjainak nyakáról azt a jelképes Aranybullát, amelyet ítélethirdetéskor viselnek. Ez a szimbólum azt a XIII. században megfogalmazott elvet fejezi ki, hogy az önkényeskedő hatalommal szemben nemcsak jog, hanem kötelesség is az ellenállás. Az Aranybullát azonban nem a Kossuth téren tartják. A benne foglalt üzenetet demokratikus intézményekre, korántsem utolsósorban az Alkotmánybíróságra bízták.

Február 2-án zárta le a Gönczöl Katalin nevét viselő bizottság a szeptemberi és októberi eseményekről szóló jelentését, sőt, még azt is jelzik, hogy délelőtt tizenegy órakor. Ez is mutatja, hogy néha már-már zavaró részlet- és gondolatgazdagság jellemzi a kiemelkedő szerzőgárda - terjedelmét tekintve - könyvét.

Szeptember 18-án délelőtt gyülekeznek az emberek a Parlament előtt, már dúlják magukat az őszödi beszéd miatt, bár a tévé elé még nem mennek, arra majd csak este veszik az irányt. Szeptember 18-án, hétfőn a Népszabadság is közli Gyurcsány Ferenc beszédének azokat a részleteit, amelyeket a Magyar Rádió közszemlére tett. A teljes szöveget még nem tudja. Megjelenik viszont az aznapi Népszabadságban egy teljes oldalas írás, amelynek szerzője ugyancsak Gyurcsány Ferenc. Feltehetően senki nem olvassa a második bekezdésnél tovább, ahol már kiderül ugyanis, hogy a szöveg nem a kiszivárogtatásra reagál. Jóval korábban született, a szerkesztőség az őszödi kizsilipeltetés előtt három nappal kapta meg. Ehhez képest az első sor mégis csak látnoki: "Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt." Majd a folytatás háborús logikát vet a nemzeti radikális irányba elmozdult ellenzék szemére.

A kiemelt fővárosi kórház főorvosi értekezletére az egyik nagy hírű professzor tolószékben betolt két beteget. Rájuk mutatva azt mondta: "Miattad fognak meghalni, mert nem adhatunk nekik gyógyszert". Dr. Maróth Gáspár válságmenedzsernek ekkor kétszázra ugrott a vérnyomása. A professzor azonban folytatta. Nem hajlandó takarékoskodni a betegeken, mert esküt tett. A válságmenedzser azt felelte: "Orvos vagyok, én is a betegek szolgálatára esküdtem. Ennek megfelelően a következő hónaptól az ön fizetését is be fogjuk forgatni a gyógyszerkeretbe."

Az emberek ötvenhat százalékának az egészségügy miatt romlott a kormányról alkotott véleménye. Az arány most biztosan rosszabb. A felmérés ugyanis a Medgyessy-kormány utolsó nyarán készült.

A "nem kell félni, nem fog fájni" reformindító tételt most rontotta el végleg a kormányzat. Valószínűleg annak is migrénes tünetei lesznek ugyanis, aki még a szót sem ismerte, nemhogy az érzést, és az is Algopyrinért fog üvölteni, akiből eddig minden gyógyszer kifordult. A hírtől, hogy a legjobb fájdalomcsillapítókat csak orvos írhatja fel a jövőben, fejgörcsöt kaphat az ember.

A "nem kell félni, nem fog fájni" reformindító tételt most rontotta el végleg a kormányzat. Valószínűleg annak is migrénes tünetei lesznek ugyanis, aki még a szót sem ismerte, nemhogy az érzést, és az is Algopyrinért fog üvölteni, akiből eddig minden gyógyszer kifordult. A hírtől, hogy a legjobb fájdalomcsillapítókat csak orvos írhatja fel a jövőben, fejgörcsöt kaphat az ember.

Úgy tudjuk, hogy a Terror Háza Fábry show-múzeumot bővítik, egy cellát készítenek, amelyben a Lamperth-Petrétei ordasbordák, ahogyan viccesen nevezik őket, rettentő tetteit örökítik meg. Az eddigi dokumentumok alapján úgy találják, hogy ezzel a projekttel ki is nőtték az épületet.

A most véget érő év első fontos eseménye máris éppen olyan szerencsétlen volt, mint az összes többi: január negyedikén nagy nyilvánosságot kérve jelentették be, hogy végrehajtották Magyarországon az első élődonoros májátültetést.

Egyre többen félnek a karácsonytól. Sokan érzik úgy, hogy egy végzetes vesszőcskével eltávolodtunk Beethoventől: az öröm oda. Mind reménytelenebb az elvárásoknak megfelelő ajándékot adni, méltó asztalt teríteni, különleges ételeket felhordani, a gyerekeknek egy esztendőre elegendő örömöt, a felnőtteknek legalább egy különleges pillanatot adni.

Az egészségügyi reform olyan, mint a rendszerváltozás: ha addig vártak volna vele, ameddig elkészülnek a minden mozzanatra kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányok, máig ott állnának az NDK-turisták a határon, és várnák, hogy döntsünk valahogy. Nem ez történt: őket előreengedtük, mi meg nekiugrottunk a szabadság szép bizonytalanságának.