Nem tudom, hogy Kalmár Szilárd, a Zöld Baloldal elnöke tudja-e, de azzal, hogy elsőként az országban följelentette a médiahatóságnál a Magyar Hírlap fajvédő szekciójának munkatársát egy újabb penetránsan bűzlő cikke miatt, egyszersmind elismerte a médiahatóság legitimitását is.

Állunk a volt feleségemmel a kertkapuban, kezünk ügyében zsák só, és az eget kémleljük. Kemény, jeges szél fúj az arcunkba a Duna felől, s jó volna tudni, hogy fog-e esni, s ha igen, akkor hó vagy csak ónos eső. Volt feleségünk semmi esetre se szeretné, ha hajnalban tompa puffanásokra kellene ébrednie, mint az előző héten, amikor az első munkába menők sorra estek fenékre a jeges úton.

Anyuka lop. Két éve tudjuk ezt, de nem mondjuk meg neki. Két évvel ezelőtt ismerősünk újságolta bizalmasan, egészen a fülünkhöz hajolva, hogy látta Anyukát az élelmiszer-áruházban, akciós zoknit emelt el a gondoláról, azt az ötdarabos köteget, amelyben mindegyik zokni más és más színű, és csak a második mosás után lyukad szitává a sarkánál. Ismerjük jól ezt a zoknit, mi magunk kaptuk a fa alá karácsonyra, ám előbb még Anyuka a kabátja alá rejtette, a pénztárosnő észre is vette, de nem szólt neki.

Most, hogy csütörtökre virradóra megoldódott a hajléktalanprobléma a pesti aluljárókban, és ez a koszos, mocskos, zsíros hajú, köpködő, részegen mindent összeokádó, húgy és kannásbor-szagú, kötekedő társaság végre elhúzott a retkes búbánatba, immáron senki és semmi nem állhatja útját Budapest végső polgárosodásának.

Most, hogy kiderült, a magánnyugdíjpénztárak nemhogy elherdálnák a rájuk bízott pénzt, de egyenesen 240 milliárd forint nyereséget produkáltak, az egyik pénztár már jól oda is pörkölt Selmeczi Gabriellának, hogy miket talált mondani még pár nappal ezelőtt is, már-már bűncselekményt emlegetve a magánpénztárak működésében; adódik hát a kérdés, hogyan reagál ekkora hozamra a magyar nyugdíjak védelmezője.

Azt mondják a jobbikosok, hogy azért voltak az Alföldi Róbert elleni tüntetésen annyira kevesen a Nemzeti Színháznál, mert egyrészt esett a hó, másrészt sokan nem tudták, hol van a színház. Teljesen egyetértünk. Hóesésben már sok hatalomátvétel, de főleg autodafé maradt el, azt meg, hogy merre van a Nemzeti Színház, honnét is tudhatták volna.

Meglopták Palánkai Tibor akadémikust. A közgazdász professzornak az egyik előadását nyúlták le, amennyiben egy vezetéselméleti társaság egyszerűen a tanulmányába emelte az egyik, hét évvel ezelőtt a Mindentudás Egyetemén tartott előadásának a szövegét.

Szívkatéterezésről küldtek haza egy beteget a pécsi szívcentrumból, mert elfogyott a pénz, jelentették kedden a lapok, s megszólaltatták az infarktuson átesett férfit, aki elmondta, esély sincs arra, hogy belátható időn belül megműtik, az orvosa szerint „negyvenszázalékos szívvel” kell valahogy kihúznia.

Már az is jellemző, hogy egy Amerikában élő közgazdász, Lázár György pár soros, irodalmi hetilapban megjelent glosszájából kell megtudnia az országnak, hogy az Európai Unió nemrégiben, magyar pénzben számolva, csaknem húszmilliárd forintra büntette a Hódmezővásárhelyen komoly beruházást megvalósító Villeroy and Boch céget, mert Joaquín Almunia versenyjogi EU-biztos szavai szerint „a cég vezetői maffiaszerű kartellben manipulálták termékeik árát, és azzal sok százmillió eurós kárt okoztak a fogyasztóknak”.

„Tőkés Lászlóban éppen az a példamutató, hogy még ilyen, sokak számára piszlicsáré ügyekkel is foglalkozik. Az igazságtalanság minden szinten igazságtalanság.” Ezt a mondatot a Stop hírportál idézi egy román újságíró és Tőkés püspök irodavezetőjének, Demeter Lászlónak az internetes beszélgetéséből, s mi csak a szánkat tátjuk a fenti bölcsességtől.

Minthogy a hírek szerint a közeljövőben mindenféle elemek és csoportosulások tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, kötelességünk emlékeztetni az olvasót, hogy amikor napra pontosan fél évvel ezelőtt megérkeztek az Országos Választási Irodához az utolsó külképviseleteken leadott szavazatok is, végérvényesen eldőlt, hogy az emberek új, igazságos Magyarországot akarnak, s felhatalmazzák a kormányt ennek megvalósítására.

Azt mondja a hölgy, Dombóvár önkormányzatának fideszes frakcióvezetője, hogy nem azért nem jelentek meg hétfőn a képviselő-testületi ülésen, mert bojkottálni akarták az eseményt, ezzel ellehetetlenítve a függetlenként győztes polgármestert, hanem mert a fideszes képviselőknek épp az ülés időpontjában akadt egyéb elfoglaltságuk. Jó, valljuk be, kissé csúsztattunk az imént, a frakcióvezető ugyanis nem használta a bojkott szót, ő egyszerűen úgy fogalmazott a megyei hírportál munkatársának, hogy a fideszes képviselők „nem célzottan nem jelentek meg az ülésen”, hanem csak úgy, spontán, teljesen véletlenül.

„Számunkra, a modern jobboldal számára természetes, sőt kívánatos, mert nem vagyunk kommunisták, ha egy vállalat komoly profitot termel.” Ez egy igen szép mondat, függetlenül attól, hogy én még kicsit dolgoztam volna rajta szórendileg, viszont a miniszterelnök szájából hangzott el, tehát fontos, sőt korszakalkotó mondat.

Amint arról a közvéleménynek volt szerencséje értesülnie, csütörtök délután fél négykor Ausztria felől egy helikopter és egy kisrepülő lépett be engedély nélkül Magyarországra, feltehetően azzal a céllal, hogy utasai megtekintsék a devecseri gátszakadás után elöntött vidéket, a magyar légierő azonban észrevette, majd kivezette őket a légterünkből.

Azt mondja Kubatov pártigazgató a legújabb, egész estét betöltő műsorszámában, hogy a ferencvárosi választókerület elnöke, Zombory Miklós, akinek minden házhoz kulcsa van, és a kerület minden lakójáról mindent tud, az adatokat pedig egy szekrény mögé rejtve tárolja, szóval, hogy ez az ember „nem túl szép, nem túl okos”, viszont a fentebb sorolt tetteivel kulcsembere a megújuló Magyar Köztársaságnak.

Csak a napokban tűnt fel egy glosszistának, hogy még a nyáron az új kormány egészségüggyel foglalkozó minisztere Pro Sanitate-díjat adományozott Pócs Alfréd miskolci ortopéd sebésznek és dr. Szabó Gergely terényi háziorvosnak. A közvélemény sajnos feledékeny, pedig emlékeznie illene mindkét orvosra.

Most már egyre több jel utal arra, hogy Gyurcsány Ferenc nagyobb károkat okoz a nemzettesten kötcsei magányába visszahúzódva, mint miniszterelnökként, leghazudósabb korszakában. Legutóbb például azt írta a blogjában, hogy Orbán Viktor nagyon is jól tette, amikor Azerbajdzsánba utazott új gázvezetékről tárgyalni.

Azt mondja Majoros ezredes a 2006-os sajnálatos októberi eseményeket kivizsgáló albizottság ülésén, hogy a tévészékház ostromakor azért nem volt a vidékről fölvezényelt rendőröknek rendes felszerelésük, mert a rendőrlaktanyából hazament a raktáros, és nem volt másik kulcs a raktárhoz.

Amikor a sportcsatorna főszerkesztője a múlt héten külön sajtótájékoztatót hívott össze abból a célból, hogy bejelentse, a péntek esti svéd–magyar Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés fölvezetéseként egyórás, exkluzív interjút sugároznak Orbán Viktorral, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével, különféle ízetlen megjegyzések és politikai kommentárok kísérték a közlést.

Csoda történt augusztus 20-án este Budapesten, de jellemző, hogy csak egyetlen lap írt róla: a tűzijáték során épp a legfennköltebb pillanatokban egyszercsak nagy, ötágú, vörös csillagok jelentek meg az égen. Vitának helye nincs, föl lehet menni a különféle videomegosztókra, magam is végignéztem a felvételeket egyszer, tízszer, százszor, lelassítva és eredeti sebességgel, sőt kikockázva is, de mindannyiszor csillagokat láttam.