Tetszik, nem tetszik, a közép-európai társadalmak és nemzetek évszázados házasságok és válások részesei. Sokszor nem akarunk egymásról tudomást venni, hátat fordítunk egymásnak ágyban, és nem ülünk egymás asztalához, máskor kékre-zöldre verjük a másikat, eláruljuk egymást, de elmenni végleg egyikünk se tud. A külvilág - nézzen Washingtonból vagy Pekingből, Brüsszelből vagy Moszkvából - akkor is együtt lát minket, ha mi egymásra se nézünk. Bele kell nyugodnunk, hogy nemcsak európaiként, de közép-európaiként is előbb számon tartanak, mint magyarként, együtt tévesztenek lengyellel és szlovákkal, csehvel és szlovénnel.

Eltelt egy év. Jó hírek. Nem omlott össze a forint. Lement a megszorító csomag első éve. Nincsenek utcai harcok. Szép idő van. Rossz hírek. Gazdasági mutatóink - növekedés, infláció stb. - nemcsak közép-európai versenytársaink, hanem az Európai Unió alatt. Nem fölzárkózunk, hanem leszakadunk. Nem mennek előre a reformok. Nem állt helyre a kormány és az ellenzék hitelessége. Se új arcok, se új gondolatok. Rossz körben forgunk.

Az őszi válság után, tavasszal új kalamajka keletkezett. Tragédia után tragikomédia. A kormányoldalon a február-márciusban létrehozott egyközpontú és egyszemélyes párt-kormány hatalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A miniszterelnöki dinamizmus nem hatotta, hatja át a pártot, ellenkezőleg, a kormányfői és kormányzati működés is lelassult.

A távoli Amerikában, Amitai Etzioni méltatja meleg szavakkal Hankiss Elemér könyvét, amely a Johns Hopkins Egyetem kiadójánál jelent meg. A New York Review of Booksban Robert Skidelsky Kornai Jánosról ír mint leghíresebb és minden bizonnyal legbefolyásosabb közgazdászáról a háború utáni kommunista Európának - annak kapcsán, hogy megjelent a közgazdász memoárjának angol nyelvű kiadása.

A jobb parti országban tavasz van. Egy évvel a szociál-liberális kormány hatalomra kerülése után az erőviszonyok a jobb oldali ellenzéknek kedveznek. Az őszi kölcsönös, egymást mészárló lovasrohamok, mozgó háború után tüzérségi és lövészárokharc, állóháború kezdődött 2007-ben, s ebben az anyagcsatában az idő elkezdett a jobboldalnak dolgozni. A bal part politikusai és választói iszonyú lelki nyomás alá kerültek.

Annus miserabilis - szörnyű év. A 2006- 2007-es év kétségkívül a magyar rendszerváltás egyik legnyomasztóbb éve. Magyarország 1968 óta a térség egyik vezető reformországa volt, a legmegbízhatóbb és legújítóbb szellemű ország.

A magyar külpolitika válaszútra került. A miniszterelnök ambiciózus külpolitikai fellépése - stratégiai irányvonalra tett kísérlet, önálló tanácsadó testület létrehozása, aktív nemzetközi szereplés - az egyik oldalon, a külpolitika, a biztonságpolitika a külgazdaság- és energiapolitika összehangolatlansága a másikon, a legfontosabb NATO- és EU-partnerektől eltérő vonalvezetés látszata a kormányzat orosz politikájában az egyik, és összevisszaság az ellenzék külpolitikájában a másik oldalon.

A független és szabad kaposvári színháznak ajánlom. Olvasom David Brooksnál, hogy az Egyesült Államokban 1932 és 1978 között a liberalizmus uralkodott, majd 1980 és 2006 között a neokonzervativizmus vált uralkodóvá. Mindez azt jelenti, hogy a Roosevelt-féle New Dealtől a súlypont az amerikai értelemben vett liberalizmusra - az európai értelmű szociáldemokrata jóléti államra - esett, majd a nyolcvanas évektől a nagy történések konzervatívak.

"LOGIKATANÁR (sietve jön balról) Egy orrszarvú vágtat hanyatt-homlok szemközt a járdán! JEAN: Még ilyet! (Bérenger-hez) Látta? BÉRENGER (Jeanhoz) Igen, úgy láttam: orrszarvú! Milyen nagy port vert! HÁZIASSZONY Még ilyet! Hű, de megijedtem! LOGIKATANÁR A félelem irracionális. A ráció le kell, hogy győzze." Eugene Ionesco: Rinocéroszok

"A nagy Iszakhár, az álmok ura ott ült a tükörnél, hátát az üveglapnak vetve, hátrahajtott fejét a tükör mélyébe merítve. Akkor jött Hermana, a hajnal ura, és Iszakhár szívébe merült, míg az el nem nyelte egészen." (Franz Kafka: Bábeli aknát ásunk)

Adam Michnik ismét könyörtelen önmagához. Harag és szégyen című, magyarul megjelent esszékötetében nem kevesebbet kérdez magától: volt-e értelme az egésznek? Marad-e utánam, utánunk valami? Érdemes volt-e a hatvanas évek közepétől radikális lengyel értelmiségiként nekivágni Lengyelország, Kelet-Európa, sőt a világ megváltoztatásának? Részt venni, beavatkozni, küzdeni, börtönt elszenvedni azért a világért, ami eljött? Csak a harag és a szégyen. Hol, mikor, mivel rontottuk el?

2006 tavaszán nyertek, most ezt szenvedik a szocialisták. Veszedelmes korszak az elmúlt és az eljövendő fél esztendő a kormány, a szocialisták és a liberálisok számára. "Egy rossz kormány számára a legveszedelmesebb időszak, amikor javulni próbál." - szól Tocquville tétele. Igaz.

Az ország közel került a politikai kettészakadáshoz. A rendszerváltásból beértünk a rendszerbe. Újra fölmerül, hogy ki, milyen feltételekkel fogja birtokolni a rendszert? - ez a küzdelem igazi tétje. Vajon az ancien régime és a rendszerváltók 1989-90-es békés alkujából kikerült elitek, amelyek az átmeneti korszakban tulajdonhoz, stratégiai döntési pozíciókhoz, intézményi hálók kialakításához, nyelvi fölényhez jutottak?

Nyugat-Európában az 1950-es évek végén, a hatvanas évek elején, tizenöt-húsz évvel a háború és a rendszerváltások után terjedt és hódított az emberarcú, demokratikus és szociális kapitalizmus eszméje, akár Kelet-Európában az emberarcú szocializmusé. A társadalmak túl voltak a maguk összeomlásain és transzformációs válságain, s napirendre kerültek a modern politikai nemzetté válás, a szociális állam és a világba illeszkedés kérdései.

Eltékozoltuk 1956 megünneplésének lehetőségét. Magyarország vesztett 2006. október 23-án. Mennyi marad meg az évfordulóra kiadott könyvekből, cikkekből - ki tudja? Valószínűleg nagyon kevés.

Tőlünk jobbra, a jéghideg Moszkvában, 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusának zárt ülésén Hruscsov drámaian szólt Sztálin bűneiről. Emlékirataiban ezt írta: "Sztálin olyan bűnöket követett el, amelyek a világ bármely államában büntetést vontak volna maguk után, kivéve az olyan fasiszta államokat, mint például Hitleré és Mussolinié."

Vesztesek kongresszusa? Az MSZP a legrosszabb politikai pillanatban tartja kongresszusát. Az őszödi beszéd következményei, az önkormányzati választások elvesztése és a politikai konfliktusok után előre látható szociális feszültségek saját választóikkal, szervezeti és vezetési válságba sodorták a szocialistákat.

Napjaink két egymásnak feszülő hőse Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor. Politikai kétpetéjű ikrek. A nép és nemzet döntő többsége ámuló és viszolygó nézője, szűk kisebbsége erőszakos környezője párviadaluknak. Orbán igazi poszt-bonapartista, Stendhal-hős. Semmiből, nagy akarattal, világot alakítani kívánó Julien Sorel. Széttörni, kiválni, nagy események, a történelem részese lenni. Orbán Viktornak kemény és rideg belső magja van.

A 2003 tavaszán Rumsfeld által "új Európának" nevezett Kelet-Közép-Európa országaiban 2005 ősze óta érdes ellenforradalmak zajlanak. Nem kommunista és/vagy harmadik utas restaurációk, hanem nacionalista és/vagy szociális populista fordulatok. Az iraki háború idején az első Bush-kormányzat Amerika-barát köztes politikai láncolatot igyekezett létrehozni a francia-német- orosz iraki háborút ellenző nagyhatalmakkal szemben. Ennek a Nagy-Britanniától Portugálián, Spanyolországon és Itálián át húzódó láncnak fontos szemeivé váltak a kelet-közép-európai országok Magyarországtól Romániáig, Csehországtól Lengyelországig és a balti államokig.

Régi, alig poros, egykor nagy emberek ülnek az asztal körül. Az arcok éppoly panaszosak, mint a szavak.