Per
Új, fellebbviteli per indult a jobboldalon, miután lezárult 2006 pere. Megváltoztak a körülmények, új bizonyítékokkal rukkolt elő ügyész és bíró. Vegyük sorra őket.
Visszavonult az elmúlt hetekben Silvio Berlusconi az olasz, és Edmund Stoiber a bajor jobboldal vezére. Mindketten egyszemélyes, központosított pártokat, mozgalmakat vezettek, agresszív, konfliktust kereső politikusok voltak. Sokáig igen sikeresek, saját oldalukon megkérdőjelezhetetlenek. Nem választási vereség, hanem a fizikai és a politikai elhasználódás végzett velük. Nem csak régiek voltak, annak is látszottak. Valamennyi korábbi cselük, fenyegetésük, intrikájuk, parancsuk, hatalmi játékuk kiismerhetővé, unttá vált mostanra. Kikezdhetetlen tekintélyük tette kikezdhetővé őket - elég volt.
Egy reggel...
A Stoiber-ügy különösen érdekes nekünk, magyaroknak. A tízmilliós országban Stoiber CSU-ja magabiztosan uralkodott. Stoibert nem fenyegette választási vereség. Az országban minden tőle függött. És akkor a sarokból, a fürthi önkormányzatból egy ismeretlen nő, Gabriele Pauli rákérdezett, hogy miért csak Stoiber indul egyedül az elnökségért 2008-ban. A mindenható Úr emberei rányomultak Paulira: ki ez, hogy meri! Se Pauli, se a sajtó nem tűrt, nem hallgatott - Stoibernek mennie kellett. Pedig nem ő diktálta pártlapja névtelen cikkét leghűségesebb ideológusa ellen, mint a magyar Úr tette Schmidt Mária ellenében a Magyar Nemzetben. Nem helyezte helyettesét, régi barátját az objektív bűnösség vádja alá, mint Áder Jánost helyezte Orbán Viktor: lehet, hogy nem tudtál róla, de téged akartak az összeesküvők pártelnöknek!
A magyar jobboldaliak most összegződő tapasztalata, hogy van okod félni a politikai ellenfél beugrató akcióitól, zsarolásától, sajtórevolverezésétől, miként Kövér Lászlónak a "köteles ügytől", de még jobban sajátjaid, mindenekelőtt saját vezéred lejárató kampányától. Az őszi Pokorni- és a januári Áder-Schmidt-ügy után joggal teheti föl magának és Orbán Viktornak a kérdést Kövér Lászlótól Navracsics Tiborig valamennyi Fidesz-vezető: én leszek-e a következő? Egy reggel rólam fog-e kiderülni, ha ellentmondok, ha másként gondolkodom, mint Orbán Viktor, hogy apám ügynök volt, én a karvalytőkének a szolgája vagyok, összeesküdtem a feddhetetlen és megvesztegethetetlen Orbán Viktor ellen? Egy reggel rólam jelenik meg dosszié, engem fognak megbélyegezni, kizárni?
S azzal, hogy Orbán ismét bevezette a magyar politikai kultúrába az objektív bűnösség fogalmát, lehetetlenné tette a menekülést. Nyalhatod egész nap Orbán talpát, megtagadhatod minden elvedet, barátodat, ha ellenfélnek és vetélytársnak látszol, véged van. Szubjektíve lehetsz ártatlan, ám objektíve bűnös vagy a párt, a mozgalom megosztásában, a vezető elleni öntudatlan fellépésben. Rés, nem bástya. A hatalmi paranoia így teremt igazi ellenfelet. Egy reggel a Fidesz-vezetők rájönnek, hogy hűségük, lojalitásuk mit sem ér, egyedül jelentéktelenségük, távollétük mentheti meg őket az "eljárástól". "Bene vixit, qui bene latuit" - írta Ovidius. "Jól élt, aki jól rejtőzött." Néha a távollét sem segít. Kiálltál a térre beszélni, olyan tömegnek, amelyet pokolra kívánsz? Kijöttél velem leszerelni a rendőrségi kordont, megmutatni, hogy mindenre hajlandó vagy értem és a győzelemért, vagy szégyenszemre otthon maradtál? Egy reggel fekszenek az ágyon, s nem ők azok. Egy reggel kinyitják az újságot, és megtudják belőle, hogy kik is ők valójában. Egy reggel bejön a feleségük sírva, hogy ezt nem gondolta volna. "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták." Itt nincsenek érzelmek. Gépezettel állunk szemben. "- Akár egy kutya! - mondta K., s úgy érezte, szégyene talán még túléli őt." Egy reggel.
Berlusconi távozása ugyancsak tanulságokkal jár majd. Mi történik akkor, ha egy oldal, egy párt egyetlen vezére távozik? Szétesik-e a mozgalom, megrendül-e az oldal? Mit jelent a politikai, a média- és a finanszírozási nélkülözhetetlenség? A magyar jobboldal sötét erdejének egy tisztásán az elmúlt hetekben többen látták az Orbán-Simicska kentaurt. Valódi első kérdés: lehet-e Orbán Viktor és Simicska Lajos nélkül politikailag és gazdaságilag egyben tartani a jobboldal, a Fidesz konglomerátumát? Második kérdés: kell-e, szükséges-e ez az egyben tartás, s mi ennek az egyközpontú politikának és finanszírozásnak az ára? A megvesztegethetetlen és nélkülözhetetlen Orbán Viktort és társát valóban aggodalommal töltheti el, ha akad a jobboldalon más, egy vetélytárs-finanszírozó, ha nélkülük, sőt ellenükre létrejön a pénzügyi, a média- és a politikai hatalomnak, hálózati rendnek egy másik köre.
Új politikai, gazdasági
Az Orbán-Simicska kentaurnak nem kell aggódnia az MDF vagy a szélsőjobb pártjai, mozgalmai miatt - nincs jobboldali finanszírozójuk. De komolyan aggódhatnak, ha valamelyik nagyvállalkozó, sőt nagyvállalkozói kör úgy dönt, hogy immár nem Orbán a jobboldal esélyes jelöltje 2010-re, hanem valaki más. Kül- és belföldi tőkének egyaránt érdeke, hogy legyen alternatív jobboldali jelölt, akit az elkövetkező három évben kell felépíteniük. (Emlékezzünk, így építették föl a megvesztegethetetlen és nélkülözhetetlen Orbán Viktort 1995-től az amerikai demokraták és a barátságos kül- és belföldi tőkecsoportok a jobboldalon.) Vajon Orbánban gondolkodik-e az amerikai republikánus adminisztráció és a demokrata Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke? Őt látják-e alkalmas jelöltnek Európa fővárosaiban? Benne hisznek-e a magyar mágnások? Rá vetik-e bízó szemüket a kis- és középvállalkozók? Nincs alternatív konvergencia- és reformprogramja, nincs mondanivalója a legfontosabb stratégiai kérdésekre - érdeme, hogy mindent túlélt, és nem Gyurcsány Ferenc. Elegendő ennyi?
Az alternatíva- és az arcépítéshez a média és a jobboldali mozgalmon belüli direkt információs szolgáltatás, hálózat kell. Ma Orbán Viktor birtokolja a több mint kétmilliós szavazótábor közvetlen elérhetősége fölötti felügyeletet. Címlisták, információs jelentések, callcenter-elérhetőségek, a direkt politikai marketing hatalmas gépezete a kezében van. Ezáltal a belső, a társadalom jelentős része számára észrevehetetlen információs láncolattal szólít meg képben, hangban, írásban egy jobboldali belvilágot, mozgat utcára, népszavazásra, vitára választókat. A hatalmas hírgyár naponta ontja a viktoriánus híreket, s fogadja a visszajelzéseket. Meghatározza a belső politikai, sőt kulturális napirendet, témákat és szereplőket. Politikusokat, intézményeket épít és rombol le. Ennek a Magyar Nemzet és a Hír TV csak látszó felei. Orbán Viktor működteti a gépezetet, és a gépezet működteti Orbán Viktort.
Aki alternatívát akar mutatni, politikust akar építeni, annak vagy ebben a gépezetben kell helyet találnia magának, kiegyezve Orbán Viktorral, vagy egy hasonló nagyságú - drága - gépezetet kell megvásárolnia és működtetnie. Orbán Viktor pontosan ismeri a játékszabályokat: kecsegtesd a potenciális ellenfeleket belső megállapodással, és könyörtelenül lépj fel minden "ellenséges kivásárlóval" szemben. A baloldali média és hálózat nem érdekes ebből a szempontból, mert a jobboldali nagyközönség nem olvassa, nem nézi, s ha jobboldali személyiség a baloldali médiában és információs láncban jelenik meg - hacsak nem engedéllyel teszi -, elveszíti a hitelét. A megroppanást most az okozza, hogy eltűntek a jobboldali befolyásos véleményhordozók - Bayer Zsolt, Bencsik András, Lovas István -, akik összefüggő arculatot és nyelvet adtak a médiahálózatnak. Másrészt, az egységes láncolatot felszakítja a helyi, önkormányzati médialánc, s ezért nehéz az önkormányzatokba bemenekült vetélytársakat lemészárolni. Harmadrészt, az Orbán körüli tanácsadóknak nem jut semmi képi, nyelvi újdonság az eszébe, a drámát, a hírt az utcai konfliktus hozza, aminek elriasztó kockázata óriási a békés jobboldali szavazók előtt.
2006 ősze megmutatta, hogy nincs a jobboldalnak harci ereje az utcán, viszont megnőtt a súlya a szavazótáborban. A magukat erősnek tettető gyenge tüntetők és rendőrök összeütközései se magyar, se "narancsos" forradalmat - hál istennek nem hoztak. Orbán Viktor nem tudott igazi célt adni és ezért kivinni több százezer békés tüntetőt, ellenben a Fidesz - a Gyurcsány-kormány "segítségével" - nyerni tudott az önkormányzati választásokon. Az utca erőltetése nem hozott, és márciusban se hozhat eredményt. A polgári, konszolidált jobboldalt érzelmileg és értelmileg pozitív módon lehetett összehívni 2002 tavaszán a Kossuth térre a polgári kormányzás folytatása mellett, de nem lehetett harcba vinni 2004 decemberében a népszavazási kezdeményezéssel, vagy 2006 őszén Gyurcsány lemondatásának követelésével. A konszolidált jobboldal elutasítja Gyurcsányt, feldühödik a kiigazító csomagon, a rendőri durvaságon, de nem akar bunkókráciát, együtt felvonulni az árpádsávos, csurkás, torgyános szélsőjobbal, nem akar gyűlölséget és erőszakot. Lészen ott fogaknak csikorgatása a fogatlanoknak. Az iskola igazgatója, a kórházi főorvos, a szorgalmas hivatalnok, a polgármester, az egyetemista és a tisztes
nyugdíjas nem akarja, hogy azonosítsák az ordítozó, hajléktalan, bukott diákjával, munkakerülő senkiháziakkal, hungaristákkal. Félti magát, családját, tulajdonát, utcáját, városát, országát. Van veszíteni valója.
2006. október 23-án a konszolidált, békés tüntetőket nemcsak a rendőri brutalitás sokkolta, hanem szembesülésük a Deák téri "harcosokkal". Aligha bocsátják meg Orbán Viktornak, hogy beszédében nem figyelmeztette őket a veszélyre, és nem maradt velük, hanem beszállt az autójába és hazament. Ennek a napnak kétségkívül Pokorni Zoltán inkább hőse, mint Orbán Viktor, aki testi épsége kockáztatásával próbálta rábeszélni a Deák téri tüntetőket, hogy ne harcoljanak, vonuljanak el békében. Az a király, aki elsőnek lovagol el a síkról, hátrahagyva az övéit, aki átalussza azt az éjszakát, amikor egyik helyettese beszorul az őrjöngő tömeg által ostromolt épületbe, a koronát viselheti, de gyanú alá kerül: te számítasz ránk, de mi számíthatunk-e rád, uram? Miért a mi bőrünkre kockáztatsz, király?
Fidesz Békepárt
A 2006-os őszi események hatására, objektív alapon létrejött a Fidesz Békepártja. A Békepárt vezetői és tagjai érzületben, értékekben és tettekben egy irányba húznak, bár nem tudatosították és intézményesítették helyzetüket. Áder János, Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Navracsics Tibor, Varga Mihály, Szájer József és társaik be vannak zárva a Fidesz vezérelvű Harci Mozgalmába, a viktoriánus pártba, amely árgus szemmel figyeli őket. (Mindannyiukat harci cselekményekre, megszégyenülésre késztette már Orbán, hogy arcukat veszítsék. Nem értesz egyet a kormánynak adott ultimátummal? Te leszel Áder János, aki először beszélsz a téren! És ti, Tibor, Zoli, Lajos a következők! Békés szakpolitikát, európai alternatív politikát szeretnétek csinálni? Sebaj, kedves Varga Mihály, Szájer József, ti szereltek velem a téren! Itt mindenkinek "vérrel" kell megvennie a helyét - s így elveszítenie az arcát.) Nincs összeesküvés, nincs megállapodás köztük, viszont most már a viktoriánusokkal szembeni elégedetlenségen túl, pozitív cselekvés is összetartja a békepártiakat.
A Békepárt vezérei egyetértenek abban, hogy: a) Nem akarnak utcai zavargásokat, nem akarnak összemosódni a szélsőjobboldallal, nem akarják márciusban újra kezdeni, nem kívánnak a csőcselék uszályába kerülni. b) Nem hisznek az MSZP azonnali szétesésében, a kormány tavaszi összeomlásában, az őszi előrehozott választásokban, s forgatókönyvük a 2010-es demokratikus kormányváltásra van. c) Nem tárgyalnak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, de tárgyalni akarnak, és tárgyalnak a szocialistákkal, a liberálisokkal az ország fontos stratégiai kérdéseiről. d) Tárgyalni kívánnak az Európai Unióval, szalonképessé szeretnének válni az Egyesült Államokban és Európában, ezért európai nemzeti nyelven fogalmazzák meg tárgyalási pozícióikat. e) Tárgyalni akarnak szakértői csoportokkal, meg akarják nyerni maguknak az értelmiséget, vissza szeretnének térni a civilizált együttműködés terére. f) Bizalmat kívánnak ébreszteni a kül- és belföldi befektetőkben, le akarnak szakadni az Orbán- Simicska-féle finanszírozás járszalagjáról, ezért tárgyalnak a tőkével. g) Tárgyalnak, és nem mészárolnak a települési önkormányzatokban, városokban és falvakban.
Valamennyien egyetértenek abban, hogy nem bíznak Orbán Viktorban és egymásban, hogy mindenkire gyanakszanak, még önmagukra is, hogy másikra várnak, vagy még inkább arra, hogy Orbán egy reggel magától eltűnik. Már nem hihetnek Orbán Viktor megváltozásában. Várnak, hátha a baloldal Gyurcsány levételével kirántja a széket Orbán alól. De a baloldal rájuk vár: vegyétek le Orbánt, akkor fölöslegessé válik Gyurcsány. Telik, múlik az idő. Már nem reménykedhetnek abban, hogy az idő, az ellenfél, a sajtó, a szellemi holdudvar, a tőke, a külföld helyettük megoldja a helyzetet. Nekik kell tenniük, miközben tizenöt év alatt bőven elszoktak attól, hogy autonóm személyiségként, Orbán Viktor nélkül, sőt ellenében döntsenek. Nehéz politikailag felnőtté válni egy infantilizált pártban. Nem akarnak árulók lenni, se a jobboldalé, se Orbán Viktoré. De ahhoz, hogy a jobboldal ügyét ne árulják el, el kell árulniuk Orbán Viktort. Szörnyű emberi és politikai dilemma. Végül könnyen lehet, hogy mindkét árulást elkövetik egymás után, ezzel árulva el önmagukat.
Cáfolják maguk az érintettek, de én 2006 nyara óta hiszem, hogy a mélyebb törésvonal a jobboldalon a Nemzeti Magyarország és a Polgári Magyarország között húzódik. (Ez a törésvonal látszik Lengyelországban a Kaczinsky testvérek kormányzati Jog és Igazság Pártja és a Rokita-féle ellenzéki Polgári Platform, Romániában Basescu demokratái és Tariçeanu liberálisai között.) 1998-ban Orbán Viktornak sikerült egyetlen koalícióba egyesítenie a szuverenista, nemzeti fundamentalista, Európa- és globalizáció-ellenes, a határon kívüli magyarok, a vallási meggyőződést előtérbe helyező vidéki, sértett Nemzeti Magyarországot, a merjünk nagyok lenni Széchenyi-hitet - a polgárosodást, az európaiasodást, a városiasodást, a világhoz kapcsolódást, a Kárpát-medencéből kisugárzó minta példáját -, a Polgári Magyarországot. A kisgazda-Fidesz-MDF koalíciót - középen a Fidesszel - az antikommunizmus tartotta össze. Ám Orbán felhabzsolta a Kisgazdapártot, és egyetlen vezérelvű, viktoriánus párttá gyúrta össze a nemzeti és polgári oldalt. A Polgári Magyarország fokról-fokra megsemmisült, hogy átadja helyét a Nemzeti Magyarország erőszakosainak.
A Fidesz Békepárt valahol a Polgári Magyarországon keresi a maga helyét, szemben az Orbán-doktrínával, amely minden jobboldali erőt egyetlen kényszeralakulatban kíván egyesíteni. A békepártiak jól látják, hogy a Nemzeti Magyarország többségű jobboldallal nem, vagy csak akkor lehet választásokat nyerni, ha az ellenfél öngyilkos lesz. (A baloldal készül ugyan az öngyilkosságra, de ki lehet bizonyos abban, hogy végül megteszi.) A Polgári Magyarország budapesti, nagyvárosi, Európával párbeszélő, polgári helye üres. A békepártiakon múlik, hogy sikerül-e elfoglalniuk.
