A párt megindult a szétesés útján. Már nem autonómiákon, érdekcsoportok egyezkedésén, erős szervezeteken alapuló országos tömegpárt, és még nem vezérelvű, viktoriánus stílusú, választási médiapárt. Elvesztette vidéki helyeinek nagy többségét, több tízezer álláshelyet és finanszírozási lehetőséget. Vidéki szervezeteinek többsége megrendült, vagy egész egyszerűen megsemmisült, a budapestiekről pedig kiderült, hogy csak képzeletben és papíron léteznek. Kárfelmérés és kárenyhítés - e kongresszusnak legfeljebb ennyi lehet a dolga. És meghirdetni: az irány egy európai néppárt, mely önálló csoportok, tagozatok, platformok egyensúlyán alapszik. Csapatban vezetik, és megférnek benne a szociálliberálisok és a keresztények, a Bokros-reformaták és a TGM-vörösök.

Mindez megoldhatatlan stratégiai feladat elé állítja az MSZP vezetőit. Valamennyi érdek az ellenzékkel, a liberálisokkal és végül a belső csoportokkal való tárgyalások mellett szól. Ha nem tudnak kiegyezni országos és helyi szinteken, akkor könyörtelenül lemészároltatják helyi embereiket, s esélytelenné teszik magukat 2010-re. Hiába harcolnak ugyanis a központból, ha a megyékben és a városok többségében felkoncolják őket. Sőt még Budapesten és a szocialista városokban is egyezkedni kell. De nem lehet helyi egyezményekkel pótolni a központi egyezségeket, mivel a helyieknek nincs semmi a kezükben. "Soha ne tárgyaljunk félelemből. Ám soha ne féljünk tárgyalni." - mondotta Kennedy. Csakhogy a tárgyalások nem folytathatók le Gyurcsány Ferenccel az élen (miként Orbán Viktorral sem), ezért előáll a kényszerhelyzet: tárgyalni kell, de nem lehet. Ezt a feszültséget el lehet fojtani néhány hétig, hónapig, de évekig nem.

Gyurcsány lehetővé tette a baloldalnak, hogy emelt fővel nézzenek szembe bárkivel, büszkék legyenek a baloldaliságukra, merjenek baloldaliak lenni. Miközben a jövőbe néznek, ne szégyelljék a múltjukat. Ha korábban Orbán megvonta Jobb-Magyarország határait, megalkotta a jobb-magyar nyelvet, kialakította a jobb-magyar rítusokat és szokásokat, 2004 után Gyurcsány létrehozta Bal-Magyarországot, beszélte és írta a bal-magyart, képes volt merész, ifjabb és öregebb bal-magyarokat az utcára vinni. Bal-Magyarország polgárai immár nemcsak kádárista kisemberek, Bokros-racionalitású establishment tagok, hanem érzelmeikben elkötelezett, rendszerváltás utáni, XXI. századi bal-magyarok. Nemcsak értelmük és szokásaik, de lendületük és szenvedélyeik is voltak. Gyurcsány és a lelkileg felkavart városok szép parlamenti eredményt hoztak, hogy azután az őszön Gyurcsánynak köszönhetően súlyos önkormányzati vereséget szenvedjenek. Bal-Magyarországot ma az keseríti, ami hónapokkal ezelőtt vidította: megtalálta saját értelmi és érzelmi egyensúlyát, hogy szinte azonnal elveszítse. Végre nemcsak magabiztosan és nyugodtan, hanem lelkesen és elkötelezetten nézhetett előre, majd egyik napról a másikra, álmai megcsalattak, szinte mindent elveszített. A balparti magyarok most élik át, amit nem sokkal ezelőtt a jobbpartiak: hősük, vezérük, államalapítójuk nem több egy tehetséges politikusnál, ők maguk pedig egy politikai játszma gyalogjai. Lendületes, vágyakat ébresztő, imádatot kiváltó emberük, istenük jobb lehet, mint a másik oldal embere, istene, de nem jó. Minden trükkjére, valamennyi hazugságára, ugyanúgy van magyarázat, mint saját trükkjeinkre és hazugságainkra, de az csak magyarázat.

A két hős...

Bal-Magyarország zászlaja nem lobog fennen, himnusza nem harsog, s polgárai nem érzik úgy, hogy jó bal-magyarnak lenni. Valamit eltitkoltak előle, nélküle és felette tettek, beszéltek - felnőttek az éretlen gyerek felett. Kimaradt valamiből, ami pedig az élete. Nem bíztak, nem hittek benne. Lebecsülték érzéseit, eszét, akár a jelző nélküli magyarokét. A bal-magyar polgárok többsége őszintén szereti továbbra is Gyurcsányt - saját korábbi érzéseiket nem akarják, nem tudják megtagadni. Nem értik, vagy nem akarják érteni, miért nem az ő szerelmes, megbocsátó szemükkel nézik a többiek is. Ugyanezt élte át, éli át sok-sok jobb-magyar Orbán Viktorra tekintve. Egyszerű, jelző nélküli magyarsággal mondom: e két hős okozta és okozza Magyarország válságát. Nehéz lesz, de tudnunk kell felnőtt, önmagát és a másikat becsülő magyarnak, büszke baloldalinak és jobboldalinak lennünk, vezérek és kultuszuk nélkül. Nem Jobb-, és nem Bal-Magyarországot építenünk egymás ellenében, hanem versenyképes és igazságos, együtt érző és egyenrangú, emelt fejű és európai Magyarországot magunknak.

Az MSZP-ét Orbán Viktor, a Fideszt Gyurcsány Ferenc tartja össze. Ha Orbán nem ad ultimátumot, nem visz embereket az utcára, majd nem hirdeti meg a szocialisták szétzúzását, akkor az MSZP nem szavaz bizalmat Gyurcsánynak, meggondolja, hogy meddig tartja miniszterelnökét. De Orbán, Gyurcsány fő szövetségeseként, bebetonozta Gyurcsányt a hatalomba és pártjába - feltehetően tudatosan, hogy együtt robbantsa ki onnan őket. Orbán elvágta sajátjai elől a tárgyalások útját. Rövid távon marad a patthelyzet, s folytatódik Magyarország lecsúszása. Az MSZP kongresszussal és kongresszus nélkül, sodródik tovább a zavaros vizeken. Mi, közmagyarok hazaballagunk, szomorúan nézzük a képernyőn, amint a jobb-magyarországiak tönkreteszik magukat az utcán, a bal-magyarok irodáikban. Volt egyszer egy Magyarország - ki tudja, mikor lesz újra.

Szereposztási tévedés

A szocialista pártban óhatatlanul megindultak az utódlási harcok. Szögezzük le, hogy a 2001-ben kitalált kettős irányítás - külön pártelnök és miniszterelnök - okos konstrukció. Nagy mozgásteret ad mindkét funkció betöltőjének, s kialakítható az optimális munkamegosztás mind az egy központú ellenfelekkel szemben, mind a saját tábor kezelésében. Ma már sokan gondolják, hogy ha 2004 őszén Gyurcsány Ferencet választják pártelnöknek és Kiss Pétert miniszterelnöknek, mind az MSZP, mind az ország jobban jár. Gyurcsány kiváló pártpolitikus, harcos, ütköző, Orbánnal bármikor megvívó debattőr, igazi tévés személyiség és kampányember, ellenben gyenge miniszterelnök, rossz közigazgatási csapatjátékos, kevéssé tud együttműködni a gazdasági és társadalmi szereplőkkel. Viszont Kiss Péter nem igazi pártpolitikus, puha, körvonalazatlan, ütközéseket kerülő, agreszsziótól tartó, a televízióban gyengén szereplő politikus, aki alapos, szorgalmas, megbízható és csapatjátékra különösen alkalmas közigazgató. Az előbbi nehezen viseli, hogy nála okosabb és erősebb, vele szemben kritikus személyiségek legyenek döntései közelében, az utóbbi viszont keresi ezek társaságát. Gyurcsány pártelnökként szabadon beszélhetett és cselekedhetett volna, miközben Kiss dolgozik nemcsak a kormányzat mindennapjaiban, hanem a reformokon is. Késő bánat. Gyurcsány ma miniszterelnök, aki e funkcióját már nem tudja átváltani a pártelnöki szerepre. S végképp lehetetlenné vált, hogy 2007 tavaszán a miniszterelnöki túlhatalom mellé megszerezze a pártelnökit.

Utódok

A szocialisták hitele oly csuszamlósan áll, hogy kívülről kell találniuk újra miniszterelnök-jelöltet. Ezzel nyerhetik vissza hitelességüket az európai politikában, a pénzpiacok és a gazdasági szereplők, sőt saját választóik előtt. A kettős konstrukció fenntartása annál is inkább érdek, mert a mostani pártvezetésből nem látszik senki igazán alkalmasnak és reformképesnek ahhoz, hogy a kormányzást átvegye. Újra kell alkotni a kormány és a párt viszonyát. Az MSZP kénytelen a pártelnöki funkcióba középre húzó, minden oldalon tárgyalásra képes, tapasztalt politikust keresni, amíg föl nem nő a következő ciklusra Botka László szegedi polgármester teljesítményt nyújtó nemzedéke. Az utódként megjelenő négy politikus, a párt különböző csoportjait, a szocialisták eltérő belső kulturális mintáit testesíti meg.

A frakcióvezető Lendvai Ildikó látszatra a legkézenfekvőbb átmeneti megoldás. Okos, szellemes, harcos és a budapesti, nagyvárosi szocialista, illetve liberális közvélemény teljesen elfogadja. Kezeli évek óta a frakciót, beszél a sajtó nyelvén. Együtt tud működni Gyurcsánnyal - bárkivel. Csakhogy Lendvai lendületét és egyensúlyát, valószínűleg ambícióját is elveszítette, mióta Kovács Lászlóról politikailag levált. Egy megfontolt, kiegyensúlyozott, színtelen pártban volt lendületes és színes. A Gyurcsány-féle könyörtelen, fiatalos, agresszív politikában ("45 éven túl mindenki halott") már kopott, fáradt, vagy éppen rikító. Vajon mennyire bírja még erővel és energiával egy Gyurcsány utáni - a konszolidációt erővel és tárgyalással vegyítő - új világban?

A parlamenti elnök, Szili Katalin előnye, hogy érzelmi politikus egy érzelmileg túlfűtött világban. Ne gúnyolódjunk ezen, ne becsüljük le annak jelentőségét, hogy valaki őszinte érzelmekkel áll elő akkor, amikor a magyar politikai elitnek az érzéketlenséget, az őszintétlenséget, a cinizmust veti szemére a választók többsége. A rend, a tisztesség, a becsület értékeit, a baloldalról megfogalmazott keresztény szolidaritás és nemzeti egység gondolatát komoly választói csoportok hangoztatják. Szili egy olyan vidéki szocialista szárny képviselője, amelyik nem hitt a milliárdos, újonnan jött, szerepjátszó Gyurcsánynak, utálja a privatizációt, a tőkét, s a szolidaritást, az egyenlőséget, a biztonságot mindig előnyben részesíti a bizonytalansággal, a konfliktussal szemben. Szili hátránya, hogy sérelmi politikus, akit erős érzelmi kilengések jellemeznek, és nem sikerült bizonyítania szervezői és vezetői képességeit.

A küzdelem, alighanem a párt alelnöke, Szekeres Imre, és az elnökségi tag, Kiss Péter között fog eldőlni. Szekeres, tetszik, nem tetszik, stratégiai gondolkodású, hosszú távra számoló, európai távlatú politikus: rideg, precíziós agyvelővel, kiváló vezetői, pártszervezői és (most már) közigazgató képességgel, behízelgő modorral, kapcsolatteremtő tehetséggel, vasszorgalommal. Nincsenek érzelmei, eszméi, de vannak biztos céljai. Hozzáedződött a kiemelkedés és a bukás könyörtelen szabályaihoz, az utálathoz, a kitaszítottsághoz és a tartós belső kisebbségi léthez. Belharcot és számító kiegyezést váltogatott Hornnal, Medgyessyvel, Kováccsal, Gyurcsánnyal. Föl- és megbecsülte a nemzetközi politikai, vállalati, banki, értelmiségi és sajtókapcsolatokat. Kívül-belül ismeri a pártot - őt is ismeri a párt. Hátránya az előnye: mindenkit túlél - nem lehet büntetlenül túlélni. Nem tud újítóként megjelenni, akit már láttunk mindenki mellett tizenöt év alatt. Mégis, lehet, hogy nem lesz a párt elnöke, de nélküle nem lehet pártot vezetni, sőt kormányozni se.

Végül, Kiss Péterrel visszatér a magyar konszolidációk "tiszakálmáni", "bethlenistváni", "kádárjánosi" politikusa. Ne vágjunk arcokat: ezek a politikai kultúrák inkább teremtették meg a mai Magyarországot, mint a forradalmak és ellenforradalmak kultúrái. Igen, a joviális, együttműködő, megértő, ravaszkás Kiss Pétertől nem kell félni, meg lehet vele férni, lehet rá számítani - negyven évre van berendezve. Se érzelmi, se értelmi kilengés. Nincs utca. Nincs reggeli világmegváltó ötlet, déli végrehajtási döntés, esti és éjszakai hajszolódás, másnapi fenékre esés. Nincs televíziós vallomás. Magyar horizontú, de európai vágyú, csapatban dolgozó, intézményépítő államember.

Eddig a Holnap és a Nyugat politikusát kereste mindenki, s Orbán Viktorban, Gyurcsány Ferencben sikerült megtalálni a Tegnap és a Kelet politikusait. Olyanokat akartunk, akik még nem vagyunk, de szeretnénk lenni. Sajnos, személyiségükben és az általuk létrehozott intézményekben, olyanokká váltunk, amilyenek voltunk, mert jobban hasonlítanak Tudjmanra, a Kaczynski ikrekre, Basescura, Putyinra, illetve Gömbösre és Grószra, mint Merkelre, Prodira vagy Zapateróra. Szekeres Imrében és Kiss Péterben, Lendvai Ildikóban és Szili Katalinban, illetve Kósa Lajosban és Pokorni Zoltánban, Navracsics Tiborban és Varga Mihályban nincs semmi holnapi, semmi félisteni. Nem túlfeszített lényeglátók, táltosok. Közép-Európa, a Ma vegyes, sok tekintetben hamis-realista, de a demokráciára veszélytelen emberei - mint mi vagyunk. Középkorúan öregek, alkudozók, gyakran megalkuvók. Mégis, ha kell, munkások, nekiveselkedők, együttműködésre készek. A mai magyar - nem holland és nem ukrán, nem finn és nem bolgár - átlag. Nem vagyok büszke. "Mi vagyunk azok a hősök, / akik a szolga fülét levágják, / de kakasszóra a főpap udvarában / megtagadják az Istent." Az évtizedek alatt leszakadó, mégis, újra meg újra magára találó, közép-európai Magyarország emberei vagyunk.

közgazdász, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója