E lapban Timothy Garton Ashnak jut eszébe A mások élete című film kapcsán Szabó István "briliáns" filmje, a Mefiszto. S mellőlem, váratlanul, a szerb jegybank elnöke, Radovan Jelasic szól a háttérben szerényen ülő rendezőhöz: - Ha ön, Szabó úr, eljönne hozzánk, Belgrádba, egy hétre a filmjeivel, többet jelentene nekünk, mint bármilyen gazdasági segítség. Fejünk felett elrepül Esterházy Szicíliába, ahol avatott kritikusok hasonlítják össze a Harmoniát Lampedusa Párducával. Lehet, hogy mégis vagyunk? "Vacogva két idő közt / imbolygó balkonon / a 'nemsokára' bal felől / a 'volt' a jobbomon" - írta Rakovszky Zsuzsa valaha.

Szabadka felé autózva Gombár Csabával és Sz. Bíró Zoltánnal, az egyik helyben topogó országból a másik helyben járóba azon nevetgélünk, hogyan repül mindjárt Bíró Zoli Bakuba, hogy belekukkantson a Nabucco üres csövébe. Megtudjuk, hogy milyen vodkát ittak, s mit ettek Putyin asztalánál. Még nem sejtettük, hogy mekkora eszem-iszomban lesz részünk Palicson a Kisvendéglőben - ki gondolná a hatalmas sörös korsókat a két úr kezeibe, a vargányával beterített süllőt, a hatalmas tűzdelt borjúszeletet, jaj, és azokat a diós, mákos baklavákat -, dehogyis jósoltuk a sonkát és a Sárkány-sajtot a szabadkai Brenner barátunknál. Legjobbakat az 1999-es NATO-bombázás alatt ettünk - mondja majd ebédnél Józsa László - ki kellett enni a jégszekrényt, és különben se volt más dolgunk.

Szabadka az egyik leggyönyörűbb szecessziós város. "A Ferenc József-i Monarchiáról azt mondották: Absolutismus gehindert durch Schlamperei [rendetlenséggel akadályozott pluralizmus], ez volt a jellege. A két világháború közötti Magyarországra inkább illik fasizoid feudál-plutokrata gentry közkereseti társaság gemildert durch Pluralismus [pluralizmussal szelidítve]. Mert volt valamilyen groteszk többpártiság - de éppen az a fajta demokrata magyar maradt ki a közéletből, aki a Felvidéken és Erdélyben a változó időknek megfelelő hangszereléssel folytatta a nagy magyar reformnemzedék munkáját. »Polgárság« a szó nyugati értelmében csak ott volt. A pesti polgárság nem volt öntudatos, közteherviselésre hajlamos, a Duna-Tisza között nem volt polgárság, csak cívisek" - jegyzi Naplójába Márai 1984-ben. Nem igaz, de szép.

S tegyük hozzá Márai Kassájához, Cs. Szabó Kolozsvárjához Kosztolányi és Csáth Szabadkáját. Ennek a Szabadkának - és Újvidéknek - arany színéhez, Zsolnay-kékjéhez hozzáadódik a Tito-kor ezüstje, amikor az abszolutizmus liberalizmussal volt leöntve, s amikor a szabadkai polgár és ellenpolgár szabad madárként berepülhette útlevelével Európát. Mi be voltunk zárva a Kádár-kalitkába, amely kétségkívül nyitottabb volt, mint Ceausescu Romániája, Brezsnyev Szovjetuniója vagy Honecker NDK-ja, de csak kalitka volt. A Vajdaságban mindenütt érződik, hogy ez a világ szabadabb és tágasabb volt, nem száz, de huszonöt éve, hogy e tágasságnak éppen most vetnek véget ebben a gyalázatos és szomorú másfél-két évtizedben. Sinkó Ervin és Miroslav Krleza, Danilo Kis és Tolnai Ottó, Végel László és Bora Cosic a tengeri tágasság szigetei. Szerbiának és a Vajdaságnak volt Adriája - ma nincs. Tolnai fordítja le egy magányos szerb fiú, Jugoslav versét: "U cosku sedi usamljeno govno / I razmislja o danima kad je bio kolac..." (Magányosan gubbaszt a sarokban egy rakás szar / És azokra a napokra gondol / Amikor még kalács volt...).

Ülünk a palicsi tó partján, az új-régi magyar vezetőkkel. Az éjjel, hosszas veszekedések után, a nagyhatalmak asztalra csapása után, megalakult az új szerb kormány. De ennek a - törékeny és bizonytalan - kormánynak, meg kell oldania Koszovó leválásának, Mladics kiadatásának, a demokratizálásnak, a jogállamiságnak és a piaci nyitásnak szinte lehetetlen ügyeit. Amerikától és Európától fenyegetésen túl semmit se kaptak 1999 óta, hiába Milosevics rendszerének megbuktatása és Milosevics kiadatása. Bombázni könnyebb volt, mint demokráciát és piacot építeni. A huszonkétmilliós Jugoszláviából mára nyolcmilliós Szerbia lett. Mondhatjuk, hogy ez az ortodox, negyven-ötven évenként véres erőszakra hajlamos nép, maga tehet sorsáról - mindez nem segít. S mivel elfogadtam Surányi György tervezetét arról, hogy egy-két milliárd euróval kellene az egyesült Európának és Amerikának támogatnia Szerbia demokráciaépítkezéseit, hogy ne lökjük az országot a nacionalista radikálisok zsákmányául, most elmesélem az asztalnál ülőknek, hogyan fogadta a Pentagon ura, Gates, ajánlatunkat - sehogy. Azután arra kerítünk sort, hogy Balázs Péter tanácsát adjuk tovább, amit szerb barátainknak adott: - Próbáljanak meg alapszerződéseket kötni a szomszédos országokkal, elsőként akár Magyarországgal, hogy ezzel biztosítsák a határok sérthetetlenségét és a kisebbségek jogait, és szerezzenek megnyugvást Európa számára.

Az egyik cigarettáról másikra gyújtó, frontkatona feszültségét hordozó új VMSZ-elnök, Pásztor István, szelíden hallgató fia mellől, ránk robbantja a kérdést: - Lehet, hogy az elmúlt tizenöt év munkája elhibázott volt? Mindent elölről kell kezdenünk, sokkal rosszabb helyzetből? Volt értelmiségünk - ma nincs. Volt képviseletünk - ma nincs. Volt tárgyalóképességünk - ma nincs. Mit tegyünk?

Egy országrész - magyarok, szerbek, horvátok, bunyevácok, zsidók - fekszik előttünk kiterítve. Bizalmat keltő őszinteséggel. Kizárva belőlünk. Sorba állva a főkonzulátusunk előtt. Az asztal körül ülők már valamennyien tudják, hogy magyarságba és szerbségbe menekülni a világgal szemben, egyenlő a csődbe jutással. De mit tegyünk, ha a nemzetiség volt és van leginkább kéznél, ha himnuszt énekelni és keserűen ordítani lehet, mást tenni, alig.

Veszélyes tanácsot adni élet és halál ügyében. Még veszélyesebb olyannak, aki elmegy, s tanácsának következményeit nem ő viseli. S legveszélyesebb olyannak, aki anyaországában példát csak rosszat tud mutatni, akinek országából nem gyógyító szérumok, hanem politikai járványok terjedtek és terjednek. Akinek országából szép szavakon kívül nem jött egy fillér segítség se nyolc hónap óta. Akinek Magyarországa állítja, hogy fontos neki Szerbia, de a konkrét tárgyalásokon újat még nem sikerült előadnia. Civilként mi mást mondhatnánk: - Kerüljétek a magyar politika járványgócait, tartsatok egyenlő távolságot! Mindent kétszer mérjetek le, ne higgyetek az ígéreteknek! Tárgyaljatok közvetlenül a magyar nagybefektetőkkel! Adjatok elő kész, jól kidolgozott gazdasági tervezeteket. Menjetek együtt a demokratikus szerbekkel és a horvátokkal, ahol és amiben lehet! S mi egyetlen dolgot tehetünk: beszélünk veletek és rólatok, gondolkozunk a gondjaitokon és beavatunk titeket a mi ügyeinkbe. Hírt viszünk, hogy tőlünk lépésnyire él egy Szerbia, s ott vannak szerbek és magyarok, akik kibontakozást, nem erőszakot akarnak.

A palicsi állatkertben kis jegesmedve született. A körülményekhez képest hihetetlen. Szerbhorvát György, ez a gyémánt keménységű és szomorú, Csáth iróniájú publicista tudná igazán megírni a palicsi jegesmedve kalandjait egy határtalan országban. Weöres Sándor szerint: Tojáséj. Tolnai Ottó válasza: Puskaszar.