A monda nemcsak az egymás fejére pakolt tárgyakat lecsúzlizó kiskamaszok fantáziáját indította be, a művészekét is.

Nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom” – írta Lev Tolsztoj.

– A Táncművészeti Főiskola néptánc szakára jártam, amikor egyik este leültünk a tévé elé, és megnéztük a Michael Flatley által vezetett Lord of the Dance előadását. Huszonegy éves voltam, évtizednyi táncmúlttal a hátam mögött, de teljesen lenyűgözött, amit láttam. Akkor még csak annyit tudtam, hogy a show közelébe szeretnék jutni, és talán egyszer, ha nagy szerencsém van, a táncosok közé is bekerülni – meséli a kezdetekről Papp Zoltán.

A kulturális menedzser Indonéziában táncol, Los Angelesben filmjogokat véd, Londonban verset olvas. A rajzfilmrendező nem szereti a köldöknézést, Camus-t olvas és Pumukliról mesél.

Egy angol detektív a Trier-féle lázálmok Európájában kutat egy gyilkos után.

Azzá válsz, amit látsz – mondogatta a legenda szerint tanítványainak a hűvös októberi esti séták alkalmával a Körút színeit, formáit figyelve egy neves képzőművész.

Tizennégy éves volt, amikor egy barátja bemutatta Karl Marnulnak, Ausztria leghíresebb testépítőjének.

Az októberben induló filmklubban a nézők akkori áron, azaz tizennégy forintért válthatnak jegyet.

New York, Dosztojevszkij, Van Gogh, Bergman – a négy alappilléren az értelmiségi neurózis szemüveges Casanovája, Woody Allen egyensúlyozik jó negyven éve.

Miczura Mónika virrasztásokon énekel, katlant álmodik a színpadra, és megkönnyezi az abesszin dalokat. Hajdu Szabolcs Las Vegasban kocsmázik, és Petri-verseket olvas.

Apja az érettségi bizonyítvány átvétele után felül egy kontrafékes Csepelre, és meg sem áll a svájci Alpokig.

A televíziós újságíró néha cipőkanalak közt alszik, és Ugandában gorillákat figyel. A színész megbukik a főszerepért, Angliában unatkozik a színházban, és gitározással küzd a pattanások ellen. Jaksity Kata és Hajdú Steve a Tandemben.

Chandler Burr a legtöbb emberrel szemben emlékeit nem a bal agyféltekéjében, hanem az orrában őrzi. – Ha meghallom San Francisco nevét, érzem a köd ízét, ahogy az eukaliptuszfák levelei az ottani Castro-negyed épületeinek betonillatával keverednek. Los Angeles szagát szeretem a legjobban, a hűvös, sivatagi levegő éjszaka megtelik a sugárutak aszfaltrepedései között növő vadjázminok illatával – meséli Burr, a The New York Times parfümkritikusa, aki az elmúlt héten Budapesten járt, és illatelméleti előadásokat tartott.

A finom csípőringással a budai Millenárison végigvonuló lány után Janwillem van der Poll is megfordul.

A zenészek egymás kavargó gondolataiból és érzéseiből olvastak.

A Kossuth-díjas balerina ötévesen szótárakon üldögél Moszkvában, Chilében pedig kubaiakkal táncol. Jancsó Miklós egyik kedvenc színésze könnyezve néz egy Picasso képet, cimbalom szeretne lenni, és mozdulatokból szobrot farag. Popova Aleszja és Mucsi Zoltán beszélget röhögésről, halálfélelemről, Hamletről.

Edith Piaftól sokszor kérdezték, hogy melyik a kedvence saját dalai közül. Ő általában mosolyogva tért ki a válasz elől, biztosítva a kíváncsi újságírókat, hogy mindegyiket ugyanolyan átéléssel énekli.

Máltát a legtöbb látogató gyönyörű tengerpartjai és remek éghajlata miatt keresi fel. A sziget azonban jóval több értéket rejt magában, mint az átlagos turistaparadicsomok: történelmet, gasztronómiát, no és egészen sajátos életérzést.

Az új osztálytárs magas, vékony fiú volt. A hátsó padban ült egyedül, szótlanul, mégis mindenki érezte a nagyon erős jelenlétét. Olyan volt, mint egy semmiben lebegő, magányos sziget – eleveníti fel Robert H. Thomson azt az élményét, amely 1956 késő őszén felnyitotta szemét arra, hogy milyen világ van a békés Kanadán túl.

Szeptemberi estéken, amikor a nyár már csak kellemes, másnapos emlék, a pesti utcákon sétálgató filmkedvelő könnyen kínzó késztetést érezhet, hogy azon nyomban megnézze Anita Ekberget egy Fellini-filmben, esetleg röhögjön egyet Woody Allen intellektuális bénázásain, együtt merengjen Vittorio de Sicával az élet kiszámítható igazságtalanságain vagy irigykedjen a Godard által mozivászonra rajzolt párizsi bűnözők nemtörődömsége után.