Néplopók
A kommunistázást jó okkal lehet rühelleni. Meg rosszal is. Rühellője és kommunistázása válogatja. Rossz okkal az rühell, aki könnyen és az épülés gyötrelmei nélkül akar megszabadulni a múlt tanulságaitól és a diktatúra szolgálatának morális terhétől. Aki tehát a kommunistázásban azt rühelli, amit megmutat. Jó okkal pedig az rühell, aki azt rühelli a kommunistázásban, amit eltakar. Mostanában az eltakarós kommunistázás hevült föl. A Márciusi levéllel előlépő Csoóri Sándortól Bíró Zoltánon, Für Lajoson keresztül Csurka Istvánig öszszeállt egy bősz férfikar, amely azzal bőgi tele a médiát, hogy a rendszerváltás azért lett elszúrva, azért diktálhatnak a régi rend emberei, mert úgymond hagytuk átömleni a diktatúra mocskát a demokráciába. Ahelyett, hogy jól kisöpörtük volna az egész szemetet, diktatúrával csináltunk volna a diktatúrából demokráciát, s megakadályoztuk volna, hogy szavazzanak, és egyáltalán szabadlábon maradjanak a múlt sötét bűnösei. Lassan még az is kiderül, hogy Antall Józsefet direkte ezek a sötét bűnösök csempészték az MDF élére, hogy a komcsikat átmentse. Akik ezt sugallják, hevesen együtt tapsoltak a sok lelkes küldöttel, amikor Antall pártelnökké választásakor, 1989 októberében kijelentette, hogy "bebizonyosodott a reformkommunistákkal való együttműködés politikájának helyessége". Csoóri Sándornak és Bíró Zoltánnak akkor nem azzal volt baja, hogy Antall a pártelnökként tartott első sajtótájékoztatóján leszögezte: "az MSZP nélkül nincs és nem is lehet a nemzet érdekeit szolgáló koalíció" (Népszabadság, 1989. október 24.). Ők akkor az ellen tiltakoztak, hogy az MDF önálló elnökjelöltet indított az MSZP akkori reménysége, Pozsgay Imre ellen. Antall legnagyobb bűnének az MDF-SZDSZ paktum számít, aminek éppen az lett volna az alternatívája, hogy az MSZP-t "kiengedik a karanténból", egy-két káderét bevonják a kormányba, s a kétharmados törvényeknél a szocialistákra számítanak.