Amikor Robin Rockey hat évvel ezelőtt Illinois államból Kaliforniába költözött, nem értette, hogyan lehet, hogy míg a dombok és a hegyek szárazak, a városokban mindent harsogóan zöld pázsit fed.

Megkongatták a vészharangot egy debreceni vízügyi konferencián: Kelet-Magyarországon a vízállás és a talajvízszint tartósan a sokéves átlag alatt van, a víztározók üresen állnak, egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási viszonyok.

Ausztrál kutatók hatalmas édesvízkészleteket fedeztek fel az óceánok alatt. Ez új lehetőségeket kínál arra, hogy némileg csökkentsük a globális vízkrízis küszöbén álló emberiség egyre fokozódó igényeit.

Először csak a zöldportálok küldtek vészjelzéseket, majd a hivatalos bejelentés is megszületett: a vízügyi ágazat a környezeti ügyekért is felelős vidékfejlesztési tárcától a belügyhöz kerül, és helyettes államtitkár helyett főosztályvezető felügyeli majd.

Bár a globális vízproblémáért aligha a vécék a felelősek, azt az ellentmondást mégis nehéz feloldani, hogy egy átlagos európai polgár több vizet küld le naponta a vízöblítéses toaletten, mint amennyit egy afrikai család havonta felhasználhat. A különbség nemcsak azt jelzi, hogy milyen igazságtalanul osztja el a világ a globális környezeti javakat, hanem burkoltan arra is utal, hogy a következő „vízválság” olyan irányból fenyeget, ahonnan nem is várnánk.

Már azt is szabályozni akarja az Európai Unió, hogy mennyi vizet lehet felhasználni a vécékben öblítéskor. Erről az EurActiv hírportál számolt be, és az információ futótűzként terjedt az interneten. A következtetés mindannyiszor lesújtó volt: az EU-nak nincs jobb dolga, mint efféle pitiáner ügyekkel foglalkozni, elég már a brüsszeli bürokráciából.

Az utóbbi évtized(ek) nemzetközi környezetvédelmi konferenciáinak közös jellemzője az eredménytelenség: az egyre fenyegetőbb környezeti trendeket nem sikerült megváltoztatni. A pénteken véget ért budapesti Víz Világkonferencia (Water Summit) a hatékonyabb összejövetelek közé tartozik: a válogatott közönség hallhatott néhány olyan mondatot (ráadásul sokszor magyar előadóktól), amelyekből akár egy újfajta „vízpolitika” is kicsírázhat.

Sértette az egészséghez és az egészséges ivóvízhez való jogot, illetve származáson alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezetett az ózdi önkormányzat azon rendelkezése, amellyel korlátozta a közkutak használatát - állapította meg az ombudsman.

Most még nehéz egyértelműen eldönteni, hogy a budapesti Víz Világtalálkozó a „sok hűhó...” típusú rendezvények sorát gyarapítja majd (mint a 2011-es magyar EU-elnökség vizes rendezvényei), vagy lesz valamilyen kézzelfogható eredménye.

Áldás és átok is lehet a víz – derült ki a lisszaboni nemzetközi konferencián, ahol arról cseréltek tapasztalatot: hogyan lehet alkalmazkodni a túl sok vagy a túl kevés vízhez. Mindkettő egyre gyakoribb jelenség Európában, mert az éghajlatváltozással mind több az áradás és a szárazság is.

Millás aktivisták a polgári engedetlenség új formájaként vízfakasztásra készültek Ózdon. Végül erre nem volt szükség: a közkutak időközben teljesen nyomással működni kezdtek.

Az MSZP szerint az ózdi vízkorlátozás ügyével kapcsolatos tanulságokat parlamenti keretek között kell levonni.

Ózdon folyamatban van a közkutak eredeti állapotának helyreállítása - biztosított Pintér Sándor, aki szerint a munkát a polgármester 'nem akadályozza'.

Közkútról lopott vízzel építkeztek Ózdon.

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és a helyi népegészségügyi szakigazgatási szerv is felügyeli, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózdon az ivóvíz-szolgáltatás megfeleljen a követelményeknek.

Helyreállítják a szolgáltatást a lezárt közkutak nagy részén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózdon – mondta a település polgármestere.

Az Együtt-PM közérdekű adatigényléssel fordul az ózdi önkormányzathoz, hogy kiderítse: pontosan mire fordította a város a Svájci Magyar Együttműködési Programtól nyert másfél milliárd forintot, amelyből egyebek között be kellett volna vezetni a vizet azokba az ózdi otthonokba, amelyek környékén vasárnap korlátozták a vízellátást.