A kaliforniai aszály négy éve tart, és minden eddiginél súlyosabb: az adatokat 120 éve jegyzik, azóta nem volt ilyen súlyos itt a szárazság. Jerry Brown kormányzó január 1-jén szükségállapotot hirdetett, és azt kérte a lakosságtól, hogy csökkentse a vízfogyasztását húsz százalékkal. Ennek semmi foganatja nem lett, ezért Brown áprilisban kötelezővé tette a takarékoskodást. A lakosságnak negyedével kell csökkentenie vízfogyasztását; aki ezt megszegi, akár pénzbüntetést is kaphat.
A döntés történelmi, mert ez az első alkalom, hogy kötelező érvényű korlátozást vezettek be az Egyesült Államok területén.
„Új korban élünk. Azok a napok elmúltak, amikor a kis zöld pázsitot mindennap meg tudtuk öntözni otthon” – jelentette ki Brown. Hogy szavainak nyomatékot adjon, döntését a Sierra Nevada hegységben jelentette be, ahová minden tavasszal ellátogat, hogy megnézze a hótakarót, amely Kalifornia nyári vízkészleteként szolgál. Idén gyakorlatilag nincs hó a hegyekben, Brown száraz füvön állva beszélt.
A NASA egyik kutatója az amerikai űrügynökség megfigyeléseire hivatkozva azt írta márciusban, hogy Kaliforniának körülbelül 12 hónapra elegendő víztartaléka van. Jay Famiglietti a The Los Angeles Timesban megjelent írásában hozzáteszi: Kalifornia vezetésének semmiféle átfogó terve nincs a probléma kezelésére, maximum annyi, hogy fenntartja a szükségállapotot, és „esőért imádkozik”.
Robin Rockey szerint a kaliforniaiak hozzászoktak, hogy esős és száraz évek váltják egymást, ezért sokáig nem aggódtak az aszály miatt. „Most az a különbség, hogy a kutatók szerint a hosszú aszályos időszakok általánossá válnak, és az emberek kezdenek rájönni, hogy meg kell változtatniuk a szokásaikat.”
|
Kiszikkadt mező
Gregory Siragusa |
A kaliforniaiak, akikkel beszéltünk, mind arról számoltak be, hogy ma már mindennapos téma az aszály. Játszótéren, partikon és a boltban sorban állás közben is szívesen büszkélkednek azzal az emberek, miként spórolnak épp a vízzel. Ha valaki locsolócsővel mossa az autóját, nagy valószínűséggel odamegy hozzá egy szomszéd, és kérdőre vonja, miért ilyen pazarló módon mos kocsit. A gyerekek pedig az iskolában tanulnak róla, hogyan spóroljanak a vízzel.
Rockey szárazságtűrő, a kaliforniai éghajlatnak megfelelő kaktuszokkal és pozsgás növényekkel telepítette újra a kertjét.
„A sok színes virág vonzza a kolibriket és a pillangókat” – lelkesedik.
A mellékhelyiséget felújíttatta, hogy kevesebb vizet használjon, a zuhany pedig csak három percig működjön. Ezzel 40 százalékkal csökkentette a vízfogyasztását. A dél-kaliforniai vízügyi hatóságnál Rockey is azon dolgozik, hogy minél több embernek segítsenek spórolni.
Tanfolyamokat tartanak a sivatagos területeken nevelhető növényekről, és ehhez mintakertet is építettek. Anyagilag támogatják, ha valaki takarékosabbra cseréli a vécéjét, vagy hajlandó felszedetni a pázsitját. Minden hónapban átadják egy lakosnak a Hónap Víztakarékosa díjat. Ha pedig egy alkalmazottjuk jártában-keltében azt látja, hogy valaki vizet pazarol (mondjuk folyik a víz a kerti csapból), kis figyelmeztető táblát akaszt az ajtókilincsre.
Pam Rittelmeyer, aki a kaliforniai egyetemen PhD-hallgató, és a környezetvédelem a szakterülete, biológiailag lebomló mosószert és mosogatószert használ, így a takarításhoz, tisztításhoz használt vizet fel tudja használni a kertje öntözéséhez. „Akkor jöttem rá, mennyi vizet engedtem le pazarlón a lefolyón, amikor elkezdtem összegyűjteni a mosogatóvizet, majd kicipelni a kertbe. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia.”
A kaliforniaiak többsége tehát lelkesen takarékoskodik a vízzel, de egyre többen teszik fel a kérdést,
van-e értelme annak, hogy ők hurcolják a mosogatóvizet a kertbe, amikor az állam vízkészletének 80 százalékát a mezőgazdaság használja fel?
A huszadik század elejétől fogva csatornarendszerek bonyolult hálózatát építették ki a Sacramento folyó völgyében és az attól délre fekvő sivatagban, s ezzel virágzó mezőgazdasági övezetté változtatták a térséget. Ma innen származik az Egyesült Államok zöldség- és gyümölcstermésének csaknem fele.
A farmerek hangsúlyozzák, hogy takarékos, csepegtetős öntözésre álltak át a megművelt terület nagy részén. A kritikusok viszont azzal vágnak vissza: nem kellene a nagyobb profit érdekében olyan vízigényes és tájidegen növényeket termeszteni Kaliforniában, mint a mandula vagy a takarmánylucerna. A farmerekkel szembeni ellenérzéseket az is növeli, hogy eddig nekik nem kellett takarékoskodniuk a vízzel. Csak a múlt hónapban jelentette be Jerry Brown kormányzó, hogy ezentúl a mezőgazdaságnak is ki kell vennie a részét a spórolásból.
|
Rengeteg vizet követelő spenótültetvény
Gregory Siragusa |
„Van egy erősödő rossz érzés az emberekben amiatt, hogy a mezőgazdaság még mindig pazarolja a vizet” – válaszolta kérdésünkre Gregory Siragusa. A kaliforniai fotós épp a múlt héten látott egy autópálya mellett egy óriásplakátot, amely víztakarékosságra szólított fel, miközben mögötte egy üres, bevetetlen farmon öntözött valaki a délutáni hőségben, s szemlátomást a legkevésbé sem takarékoskodott. „Értem, hogy van, amit meg kell tenni ahhoz, hogy megteremjen az ételünk, de az az igazság, hogy a mezőgazdaság nagyon sok vizet pazarol. Remélem, egyszer nekik is ugyanannyit kell majd spórolniuk, mint nekünk!”
Mindeddig valóban nem kellett spórolniuk a gazdáknak a vízzel a szabályok szerint, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek annyi víz jutott, amennyit igényelt volna. A folyóban kevesebb a víz, nem mindenkinek jut belőle annyi, amennyire a földje öntözéséhez kell.
A vízjogokat még a huszadik század elején osztották el, és azóta mindenki foggal-körömmel ragaszkodik a rég elavult rendszerhez.
Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy az 1900-as évek elején az jutott vízhez, aki előbb ért oda. Ha valaki írt egy papírt arról, hogy ő vizet vételez a farmja számára, akkor azóta is elsőbbséget élvez azokkal szemben, akik később érkeztek. A Wired című kaliforniai lap szerint volt olyan, hogy ez csak annyit jelentett: valaki kitűzött egy papírlapot egy fára a folyó mellett. A vízjogokat azóta is ezek a papírok szabályozzák. Egy széfben őrzik őket rejtekhelyen Sacramentóban. Az első telepesek a Sacramento folyó völgyében és deltájában kezdtek gazdálkodni, hogy legyen mit enniük az aranyláz miatt a térségbe áramló bányászoknak. Emiatt a delta gazdáinak a vízjogai a legrégebbiek.
A huszadik században viszont a szövetségi kormány hatalmas csatornarendszert kiépítve a delta vizét elvezette délre, és a sivatagos völgyből létrehozta az egyik legvirágzóbb mezőgazdasági területet. Ám amikor kevés a víz a deltában, akkor környezetvédelmi és jogi okokból több csatornát lezárnak, kevesebb víz jut délre, ezért a „legfrissebb” vízjogokkal rendelkező gazdák egy cseppet sem kapnak. Máris sokan kényszerültek rá, hogy egyes földeket parlagon hagyjanak, újfajta növényeket telepítsenek, vagy a legmodernebb öntözőrendszereket használják.
A The New York Times riportja szerint
egyre többen öntöznek fúrt kutakból, mert azok használatát semmiféle törvény nem szabályozza.
Ez azonban rengeteg konfliktushoz vezet a gazdák között, és a kiürült víztartó rétegek a felettük lévő talaj súlyától folyamatosan süllyednek. A talaj vízkészleteinek nyakló nélküli felhasználása az aszály hatását is súlyosbítja. Ma már mindenkinek világos, hogy hosszú távú megoldást kell találni, be kell rendezkedni a száraz időszakra. Délen, a San Joaqin-völgyben a gazdák azért lobbiznak, hogy a kormány felejtse el az évszázados vízjogokat, és építsen két nagy csatornát a deltából dél felé, és így lássa el a termőterületüket vízzel.
|
A vízkészlet 80 százaléka mezőgazdaságra megy el
Gregory Siragusa |
Azzal érvelnek, hogy ez az ország első számú termőterülete, az eredmények magukért beszélnek. A környezetvédők és a delta farmerei viszont úgy gondolják, hogy drasztikusan csökkenteni kellene a termőterületet a déli völgyben, mert egyáltalán nem is kellett volna gazdálkodásba kezdeni a sivatag közepén. Az NPR közrádiónak nyilatkozó egyik deltavidéki farmer szerint nem igazságos, hogy a szövetségi kormány helyettük a déli, száraz völgyben virágzó farmokból mesésen meggazdagodott nagyvállalkozókat támogatja.
A csata hosszú lesz, és bonyolult. Az egyik lapkommentár azt javasolja, hogy ha valaki biztos jövőt akar a gyerekének Kaliforniában, biztassa arra, hogy tanuljon vízjogot. A következő évtizedekben nagyon sok munkája lesz.
