Tanév közben új gyerekek iratkoztak be a mátraszelei általános iskolába, a harmadik osztályba mindjárt három testvér is érkezett: a tizenegy éves Viktor, a tizenhárom éves Mariann és a legidősebb, a tizennégy esztendős András.

Százzal száguldunk a bagdadi utcákon – azt mondják, az élet záloga itt a gyorsaság. Emitt a világhírű Rashid színház romjai, amott a pénzügyminisztérium homokzsákokkal tömött ablakai, majd a kulturális intézet – természetesen félig ez is romokban –, aztán egy halovány reménysugár: a képzőművészeti egyetemről fiatalok tódulnak az utcára. Harckocsik, géppisztolyos katonák, hatalmas betontömbök védik a helyet, ahova befordulunk, pedig nekem azt ígérték, kiállításra visznek. Igazoltatás, motozás, rigorózus kocsivizsgálat, majd nyikorogva kitárul a hatalmas vaskapu. Itt volnánk? Igen, megérkeztünk.

Vác kedves kis város a Dunakanyarban. A polgári jólét nyomait őrző barokk főtér, méltóságteljes püspöki palota, keskeny utcák, a külvárosban szorgos mesteremberek házai. A romantikus Duna-korzó, a távolban a Pilis-hegységgel nemcsak a váciak kedvelt pihenő helye. De a sétány végén egyszer csak végeszakad az idillnek. Hatalmas, ormótlan szürke épület emelkedik ki szinte a Dunából, a Váci Fegyház és Börtön.

„A dilettáns a legveszélyesebb. Ha meglát egy bútort, nyomban nekiesne, hogy emelje, egészen az égig. Ez hiba, súlyos hiba.” (Megyesi Gusztáv: A rakodók mindenkit csókoltatnak, Kozmosz könyvek, 1986)

A versenyzők eredményességének az az egyik legfőbb titka, hogy életük nagy részében el vannak választva szeretett párjuktól. Sajátos szakkifejezéssel ezt úgy hívják, hogy „özvegységre” vannak kárhoztatva. A versenyek előtt azonban pár percre összeengedik a párokat, hogy hevesebben dobogjon egymásért a szívük, majd újra elszakítják őket egymástól – a postagalambok tehát úgy indulnak neki az olykor több ezer kilométeres utaknak, hogy szinte lázban égnek a remélt viszontlátás sürgetően édes vágyától.

De hát nem is történik semmi Koszovóban! – fogad tréfálkozva a sokat megélt egykori jugoszláv tartomány legnagyobb napilapja, a Koha Ditore főszerkesztője. – Csak nem azt akarja mondani, hogy Koszovó normális ország lett? – kérdezek vissza.

Tizenhét év munkájával szerezte meg alagsori lakását. Nem tudja, meddig maradhat. Lányaival együtt utcára tehetik mások tartozása miatt.

Ha majd a kedden kezdődött sztrájk lefújása után valaki mérleget von, a nyertesek oldalán okvetlenül meg kell majd említenie a mobilszolgáltatókat és a budapesti taxitársaságokat. Ha egy külföldi turista ugyanis kedd reggel akarta volna felfedezni a magyar főváros külső kerületeit, könnyen arra a következtetésre juthatott volna: Budapest a buszmeg­állóban csoportosan telefonáló emberek városa.

Erős késésben vagyok. Metróból szökkenve föl, a Keleti pályaudvarra be, a lépcsőn egy járókeretes asszony araszol, jobb karján jókora cekker. Félrenézek. Nincs időm, tíz perc múlva indul az esti gyors. Aztán elszégyellem magam, odafutok a szuszogó nőhöz, megfogom a csomagját.

Rácz Mariannra borzadállyal nézne a kisgyermekes szülők nagy része: hogy ülhet ilyen nyugodtan, miközben kétéves gyermeke éppen kinyitja az ajtót és kimegy a lépcsőházba? Hogyan engedheti meg, hogy kislánya vadidegen emberek kezébe kapaszkodva szálljon fel a metróra? És hogyan fordulhat elő, hogy egy kétéves emberke egyedül tesz-vesz a konyhában? Ez utóbbihoz hozzátartozik, hogy a főzésben segíteni akaró gyermek súlya alatt a múltkor kiszakadt a sütőajtó, amit azóta is egy zsinór tart.

- Megint jött egy levél az egyik banktól. Ezt már ki sem bontottam. Féltem megtudni, hogy mekkora összeget követelnek. Persze, ha kibontom, akkor sem változik semmi. Pénzem nincs, sőt, lassan már a lakásból is költöznöm kell.

Elmegy a városi ember falura üdülni, és megismer egy sor fantasztikus terméket: házi készítésű kolbászt, kecskesajtot, túrós lepényt, házi pálinkát, otthon készült hecsedlilekvárt. Hazamegy a városba, meghívja a barátait, elmeséli, hol járt, mit látott, és velük is megkóstoltatná, amit felfedezett. Ma ez még vagy sikerül, vagy nem: a hagyományos hazai termékek piacra jutását csak most, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében kezdik ismét komolyabban megszervezni.

Ha szerda akkor kukanap. Nyűgös hajnali pizsamás osonás, mögötte az elmúlt hét minden piszkával teli kuka zörög, vonszoló gazdája már alig várja, hogy a kapun kívülre tuszkolhassa végérvényesen. Még óvatos kémlelés következik a nyitott kapuajtó mögül, nehogy rajtakapja valaki a kínos szituáció kellős közepén. Mert, olyan kellemetlen az egész.

Elkeseredett, dühös és rettegő emberek gyülekeztek hétfő délelőtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kislétán a Bocskai utcában, ahol hétfőre virradó éjszaka álmában támadtak rá a roma származású B. Mária 45 éves özvegyasszonyra és 13 éves lányára. Tudósítóink jelentik a helyszínről.

A forró nyári éjszakákon nem az ország területi veszteségei miatt aggódnak a belgrádiak. De nem teszik ezt napközben sem. A Száva-híd tövében látható cigánytábor miatt sem ugranak ki a nadrágjukból. Inkább esznek, isznak, öltözködnek.

Egyetlen nagyobb pálinkafőzde akár több száz ember megélhetését is biztosíthatja, főként nyári idényben. Számos gyümölcstermelő vállalkozás tartja el magát abból, hogy a léalmát, körtét, meggyet, barackot hosszú évek óta ugyanannak a főzdének adja le. Az üzlet mindkét fél számára előnyös: a pálinkások általában a helyszínen, készpénzzel fizetnek, nem pedig kilencven vagy százhúsz nap múlva, mint más felvásárlók. A vevő viszont biztos lehet abban, hogy a fán termett gyümölcsöt nem viszi el az orra elől egy-egy ügyesebb kupec, néhány forintos árelőnyt ajánlva: a hosszú évek óta korrekt módon működő üzletet ugyanis senki nem kockáztatja emiatt. A kapcsolatrendszer a lényegét tekintve hasonlít a tészekéhez, de a szövetkezés jóval lazább, ki-ki a maga ura.

Tizenkétmilliárd forintnál is többre becsülik az épületekben és mezőgazdasági területeken keletkezett kárt, amit a vasárnapi vihar okozott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A kormány gyors anyagi segítséget ígér. A helybeliek, a tűzoltók és a katasztrófavédelem szakemberei közösen igyekeznek lakhatóvá tenni a megrongált épületeket.

Egy huszonnyolc éves roma férfit és huszonhét éves feleségét ért támadás szerdán hajnali két óra körül a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Abádszalókon: az alvó párt egy negyvenhat éves, helybéli férfi borotvával vagdosta össze. A szülőkkel együtt aludt két és féléves kisfiuk is, ő nem sérült meg.

Másodszorra sem sikerült eladni az egykori tapolcai laktanyakomplexumot: a város által kiírt pályázatra egyetlen vevő sem jelentkezett. Pedig a kísértetkaszárnya fenntartása sokba kerül az önkormányzatnak.