Erős indulatokat váltott ki az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) döntése, amely szerint diszkriminatív, hogy a férfiaknak belépőjegyet kell venniük a szórakozóhelyeken, míg a nőknek nem. Az olykor kulturáltabb hangvételű, de javarészt inkább személyeskedő, szexista és homofób megjegyzésekkel tarkított viták a téma felvetésének létjogosultságát igazolják, bár annak módjával még a magukat feministának vallók sem feltétlenül értenek egyet.

A szórakozóhelyek az ingyenes belépővel azt üzenik a nőknek, hogy passzív nyeremények, akiket a cselekvő és fizetőképes férfiaknak meg kell szerezniük. Így érvelve kezdeményezett eljárást a Doboz nevű szórakozóhely gyakorlata ellen Teczár Szilárd 22 éves egyetemista az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Mit mond az országról, ahogy a fiatalember "győzelmére" reagál? INTERJÚ

Miközben Magyarország már most is a 120. helyen áll a Világgazdasági Fórumnak a nők politikai részvételét 136 országban vizsgáló listáján, úgy tűnik, a következő választások után a helyzet még rosszabb lesz.

Az MSZP a jelenleginél nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést ígér a köztisztviselőknek és a dolgozó nőknek.

Az olimpián is feltűntek az ukrán nőjogi szervezet, a FEMEN topless aktivistái, akik ez alkalommal azért tüntettek, mert szerintük a NOB támogatja az iszlamista rendszereket.

Ukrajna a szexturizmus egyik fő állomása. A Femen nőjogi csoport – akik korábban már többször küzdöttek meztelenkedéssel a nők kizsákmányolása ellen – ígérete szerint a kontinenstorna ideje alatt sem hagyja abba harcát a prostitúció ellen.

Aggódunk a vaginák miatt! – deklarálták kórusban német, belga, portugál, holland, svéd, osztrák, román, francia és finn európai parlamenti képviselőnők Eve Ensler világhírű, Vagina Monológok című darabjának előadásán, Brüsszelben. Nem mindennapi, hogy az Európai Parlamentben a punciról beszélnek politikusok nyilvánosan. A román liberális képviselőt, Renata Webert is inkább a magyar kormánnyal szembeni éles bírálatairól, nem pedig erotikus nyögdécseléseiről ismertük.

Bár a képviselők egyetértettek abban, hogy jó lenne több nőt látni a közéletben, arról már nem tudtak megegyezni a nők politikai, gazdasági részvételének növeléséről tartott parlamenti vitanapon, hogy miként lehetne növelni az arányukat.

Három nő között megosztott díjat adott ki pénteken az oslói Nobel-békedíj bizottság: az elismerést Ellen Johnson Sirleaf libériai elnöknő, Leymah Gbowee, az afrikai állam a polgárháború lezárásában szerepet játszott békeaktivistája, valamint Tawakul Karman háromgyerekes jemeni családanya, emberjogi aktivista veheti át a hagyományok szerint december 10-én, Oslóban.

A NEM, AZ NEM - ezzel a szlogennel rendezik meg július 20-án az első RibiSétát Budapesten.

Mintha egy új bolygót fedeztek volna fel, olyan hírverést kapott a német sajtótól Simone Bagel-Trah.

A szocialista állam jó apaként gondoskodott lányairól, a nőket látszólag egyenrangú félként kezelve. Valójában, ahogy a többi állampolgárról, úgy a nőkről szóló döntések is az érintettek feje felett születtek. Ha kevesebb munkaerő kellett, őket küldték el először, a gyes bevezetését szintén a női munkaerő iránti kereslet csökkenése indokolta. De nyertek-e valamit a nők ezekből az évekből? Egyáltalán: változott-e valami azóta?

Ezt a mintanevet tartalmazza a képviselői vagyonnyilatkozathoz mellékelt útmutató. Mint egy haiku, oly mély és tömör. Egyetlen erős képben mindent elmond a nők és a politika mai gyalázatos viszonyáról.

Tizenhárom évesen férjhez adták volna, ám ő szembeszállt apjával, és inkább egyetemi diplomát szerzett. A kenyai Esther Somoire maszáj népe felemelkedéséért küzd.

„A mai világban könnyebb nőnek lenni, mint férfinak, mert a nők könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz. Ahhoz, hogy egy nő minden területen kiteljesedjen, kell egy megfelelő társ, aki bizonyos dolgokban partner, például kiveszi részét a család körüli tennivalókból” – fogalmazott még esélyegyenlőségi miniszterként Göncz Kinga EP-képviselő. Bizonyára igaza van. Csakhogy az ismert hazai nő politikusok inkább megosztanak, mintsem hogy integrálnának. Hozzájuk kell alkalmazkodni, nem ők alkalmazkodnak.

Drámai változást hozott az elmúlt pár év a női szerepek változásában Európában. Úgy is mondhatnánk, hogy a többségi attitűd kezdi követni a valóságot: a nők nemcsak képzettebbek, mobilabbak, innovatívabbak, de végre a környezetükkel is elfogadtatták, hogy sokat kockáztat a társadalom, ha a tűzhely mellé száműzi őket. Ezt a szellemet nehéz lesz visszagyömöszölni a palackba – de mi magyarok, azért megpróbáljuk.

„Magyarország nem Skandinávia, itt az asszonyok szeretnek otthon lenni!” A magyar női lélek mély ismeretét sejtető szavakat a kormány államtitkára nyilatkoztatta ki a minap. Amihez a politikus hozzászólt, az az egyik legsúlyosabb nemzetstratégiai kérdés, amely az Országgyűlés napirendjére került.

„A nemzeti alapon álló női nevelés és szervezkedés nagyszabású új akciója Olaszországban indult meg. A fasiszták már eddig is beszervezték a női ifjúságot, most azonban új alapon továbbépítették ezt a szervezkedést, amelyről nem lehet mondani betű szerint, hogy kötelező, de a viszonyok és a hangulat következtében nagyjából és egészében minden leány jövőben tagja lesz. Olyan leányokra van nekünk szükségünk, hangoztatta a párt, akik majdan mintaszerű hitvesek és anyák lesznek, és szorgalmas, erényes férfiakat tudnak felnevelni.

Egy az apja által zaklatott nő, akinek később a lányát is bántalmazták, több, családon belüli erőszaktól szenvedő vagy gyermekét egyedül nevelő, számos állásban küszködő, a szegénységgel napi szinten harcoló nő, vagy olyanok, akik nem tudnak visszatérni a munkába, mert anyaságukkal „megbízhatatlanok” lettek – valamennyien hétköznapi nők, akik úgy döntöttek: megosztják a történetüket a nyilvánossággal.

Nemrég a 36 éves Horváth Ágnest nevezték ki a McDonald’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft. ügyvezető igazgatójává.