Sejtettem, hogy szombaton jóval többen lesznek a Kossuth téren, mint eddig, nagyobb ágyúk szólnak majd. A hétvégi szám mindig nagyobb energiákat gyűjt magába. Arra azonban nem számítottam, hogy újat is fogok hallani. Nem volt ez egy fix érzés, nem gondolkodtam rajta, csak abból következtetek, amilyen erővel kaptam felé a fejem. A veterán Molnár Tamás, aki a téri szerveződés törzskarának is tagja, a sajtótájékoztatónak mondott fázisban történelmi napról beszélt. S itt jön az új: az Orbán-korszak vége. Molnár ugyan még felszólította Orbánt, jöjjön ki a térre, s ott majd a tömeg eldönti, vezére lesz-e még, vagy sem. A megszólított nem jött. Nem akart fideszes jelleget adni az összejövetelnek.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondja, hogy "vissza kell térni ahhoz a politikához, amelyet közösen folytattunk a rendszerváltozás idején, amely a politikai igazmondásról szólt". Legalábbis, teszi hozzá, a hajdani ellenzék részéről, a mai szocialisták és elődeik hagyománya viszont ennek az ellenkezője. Orbán szerint.

A magyar politikai színpadon ma egy olyan véres bohózat megy, amelynek majd minden szereplője Tartuffe. Egy valaki azt mondja: hazudtam, de ezentúl nem akarom ezt tenni. Erre aztán mindenki ráront: hazug, hazug, "beteges hazudozó", ő maga mondott igazat arról, hogy hazudott. A játszó személyek közül ő az egyetlen, aki hazudik - hiszen tőle tudjuk.

Gyurcsány legalább kiállt az övéi elé, miután végiggondolta rövid miniszterséggel kezdett kormány-karrierjét, amikor is menet közben átvette a belső szokásokat, s egy ideig kényszerűen igazodott ezekhez, vagy természetesnek tekintette azt is, amit utált; ahogy a vendég, ha idegenben megkínálják, megeszi a rántott békacombot, akkor is, ha otthon sose ette. De kurta első miniszterelnöksége végén s az új legelején keményen kipakolt: így nem csinálja tovább.

Rövid cikkünkben játékelméleti módszerek segítségével próbálunk meg vegytiszta, ámde közérthető elemzést adni az újabban Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök között kibontakozott ellentétről.

A balatonőszödi beszéd kiszivárgása után több napja tartó tüntetésekről, a kialakult helyzetről kérdezték a Klubrádióban Somogyi Zoltán szociológust, a Political Capital ügyvezetőjét, és Lakner Zoltán politológust.

A kormányprogramnak nincs alternatívája - sulykolja a szocialista miniszterelnök. Ellenállásra, radikalizálódásra van szükség - állítja a baloldali populista ellenzéki pártvezető. Ennek az írásnak az a célja, hogy bebizonyítsa: igenis van alternatívája a jövőkép nélküli kormányzati programnak, és van alternatívája az utcai radikalizmusnak; vagyis létezik egy harmadik választási lehetőség Magyarország számára.

Mégsem tartják meg szeptember 23-i nagygyűlésüket - jelentette be tegnap a Fidesz. Miután Orbán Viktor a köztévé ostroma után még napokig érvelt amellett, hogy éppen egy vandál erőszakhullám sűrűjében van, itt az ideje egy több százezres kormányellenes utcai erődemonstráció megtartásának - első hallásra nehéz megérteni e fordulatot. Határozottan ki kell mondanunk: ez bölcs és felelősségteljes döntés volt az ellenzék részéről.

Az egyetlen mindig stabilnak tartott ország voltunk az új, nyugatizálódó Kelet-Európában - hétfőig. Éllovas és reformer hírnevünk már korábban elenyészett, most elveszett a "béke szigete" titulus. Egy időre nyilván megroggyan a nemzetközi politikai és üzleti körök bizalma is. Alighanem elveszett az a hatalmas presztízsnövelési lehetőség, amelyet '56 ötvenedik évfordulója kínált volna Magyarországnak. Az a lehetőség még nem veszett el, hogy bebizonyítsuk: annyira azért nem törékeny a magyar európaiság és demokrácia, hogy ne lehessen alkotmányos keretekben rendezni ezt a válságot. Gátat vetve az erőszaknak, hogy jogos szabadság ne csorbuljon. Ha sikerül, az ország maga, és megítélése is úgy kerül ki az egészből, hogy kiállta a nehéz próbát.

Megsokasodtak a morálatléták az elmúlt napokban, de esetlenül bukfencezik körül az őszödi rétor szavait. Meg hát nem is biztos, hogy most ez a prüszkölés a helyénvaló (ott fenn a Sándor-palotában is: "morális válság Magyarországon", ugyan már).

Orbán Viktorral vitatkozni anynyit ér, mintha bukósisakban hordanánk a friss levegőt egy levegőtlen szobába. A Fidesz elnökével Baló Györgynek sem sikerült vitáznia kedd éjjel, bár ebben az is benne lehet, hogy kollégánk érthető módon elfáradt, s hagyta, hogy Orbán szó szerint és kívülről felmondja Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének pazar részleteit (ily rövid idő alatt memorizálta).

"A kormányfő blogja most naponta olvasható, rokonszenves, a dilemmáit folytonosan megosztó, a hibáit is beismerni képes emberi arc. De vajon hány ezer oldal lesz még szükséges ahhoz, hogy a politikai és a közerkölcs közötti űrt kiiktassa, és újratermelje szavainak elveszett hitelét?" - írtam le nem is olyan régen a magyar miniszterelnök kampány alatti hazugságai kapcsán (Hézag van, Új Magyar Szó, július 12.).

Nádas Péter író az ATV kedd esti adásában elemezte a Magyarországon kialakult politikai és morális helyzetet. A Friderikusz Sándor által készített interjúból közlünk részleteket.

Ha azt kérdezik tőlem, hogy milyen következménnyel jár egy ilyen vallomás fejlett nyugati demokráciákban, habozás nélkül azt válaszolom, lemondással. Elképzelhetetlen, hogy akár egyetlen további napig betölthesse a miniszterelnöki posztot, aki beismeri, hogy négy éven át semmit sem tett, csak hazudott.

A Fidesz szakpolitikusai az elmúlt hónapokban ezerszer hivatkoztak arra, hogy a szaklapok, befektetők, hitelminősítők etc. milyen fokon értékelik le Magyarország (konkrétan: a Gyurcsány-kormány) gazdasági/pénzügyi/költségvetési teljesítményét. Ezek a hivatkozások nem voltak hamisak, ezt előre kell bocsátanom. Előrebocsátom azt is, hogy én ezeket a képlékeny ítéleteket soha nem tartottam nagyra.