Amikor a HVG Online bárki számára elérhetővé tette Kulcsár Attila vallomásainak szövegét - összesen 21 darab pdf formátumú fájlt, kiegészítve a sajtóban megjelent elemzésekkel és cáfolatokkal -, nagy, mély levegőt vettem, és boldogan megállapítottam, hogy új fejezet nyílt a magyar sajtó és a magyar demokrácia történetében.

1. hiba Elkövettem egy hibát, visszajár kísérteni, különösen most, hogy újra zsűrizek. Kizsűriztem (pontosabban nem védtem körmöm szakadtáig) egy plakátot a tavalyi @®© kiállításról. Egy fiatal női arc volt rajta, és egy felirat: "Tanár akarok lenni. Szerinted jó ötlet?" Azóta gondolkodom rajta. Jó ötlet szerintem?

Megszavazzák vagy nem szavazzák meg május 29-én? Szemelgetek egy levelezőlistára érkező üzenetekből: "Danuta Hubner, a lengyel biztos túlzottan is a lengyel nemzetállamot akarja képviselni, amit a franciák és a németek az angoloknak és a spanyoloknak még csak elnéznének, de ezeknek az újonnan jötteknek, a munkaerő-piaci dömpingjükkel..." - véli egy brit történész.

Az ezredforduló táján a politikai elemzők és a társadalomtudósok a legtöbb fejlett demokráciában megkongatták a vészharangot. Az értelem kora véget ért. Nem lehet már nem észrevenni, hogy a felvilágosult, felelős polgárt kiszorították a manipulálható, érzelmes tömegek, amelyek szavazataira spindoktorokkal és PR-szakértőkkel felszerelkezett, üzletszerűen bájolgó politikusok vadásznak.

Ezen elmélkedem, amikor március idusán másodszor is megkapom íróbarátaimtól a körlevelet, amelyet alá lehetne írni, kilépési szándékkal. Máris tudom, hogy nem fogom aláírni, mert szeretném megírni ezt a cikket arról, hogy miért nem írtam alá elsőre. A cikket, amelyben egyben megmagyarázom, miért nem írtam alá a Teleki-szobor ellen tiltakozó felhívást sem, aminthogy nem fogom aláírni (az előre látható) tiltakozó levelet Wass Albert szobra ellen sem. Ha megírtam ezt a cikkecskét, utána már ki is léphetek, noha tulajdonképpen jobban tetszene, ha kizárnának.

A halapenz.hu oldalon jelenleg az oldal tulajdonosának üzenete olvasható, mely szerint az internetes oldalak adatai könynyen másolhatók, erről azonban ő nem tehet, nem áll kapcsolatban a másolatokat készítőkkel. Ami őt illeti, az adatbázisát megküldte az adatvédelmi biztosnak.

Arra, hogy az "Európa" nevű politikai entitás valahol lét és nemlét között lebeg, a közelmúlt diplomáciai csúcskudarca jobban rávilágított, mint bármiféle eszmetörténeti elemzés teheti. De hogy az "Európa" nevű kulturális és civilizációs entitás mibenléte sem olyan egyszerű kérdés, azt sokszor nehezünkre esik belátni.

Hová forduljon az ember, ha legalább egy becsületes "nem tudom"-ot szeretne? Kommunikálnak, kommunikálnak, kommunikálnak - én pedig legszívesebben bedugnám már a fülem, mert ha jól csinálják, az zavar, ha rosszul, akkor az. Körülnéz az ember baráti társaságban, szürke és szomorú arcokat lát. Micsoda balfék kormány! Micsoda borzalmas ellenzék! Milyen ország ez? Ki vagyok én ezek után? Itt már csak a gőzös fejű húszévesek és a rettegő vagy sértődött öregek számára készül politikai menü.

Meglehet, naivitásomra vall, de meglepetéssel látom, hogy alig vált ki vitát vagy reflexiót a napilapokban és a hetilapokban az a két rendkívül fontos dokumentum, amelyeket nemrég tett közzé az Oktatási Minisztérium. Bárki számára hozzáférhető az interneten a NAT legújabb terve, amelyet a szakmai viták után újraírtak és kiegészítettek az alkotók, valamint az érettségi követelmények részletes leírása, tantárgyankénti bontásban.

Az internet - még mindig meglehetősen lassan - hatol előre az életünkben, és ezzel újra megsokszorozódott, mit sokszorozódott, hatványozódott, a globális világfalura és a "kicsi a világ" tézisére való hivatkozások száma. Megint szívesen beszélünk hálózatokról, a "kis világ" eszménye pedig egyszerre jelenítené meg távolságunkat és emberi összetartozásunkat, a kommunikáció hatalmát, az információs társadalom eszményét és más hasonló hangzatos dolgokat. Mert a kicsi világ tézise, kissé elnagyoltan fogalmazva, azt ígéri, hogy bárki eljuthat bárhová - néhány jól megválasztott lépésben. Vagy, kissé laposabban, de életszerűbben: az, akinek kicsi a nagyvilág is, könnyebben talál munkát, lakást és lehetőségeket.

A kánon szó afféle varázsige. Mondjuk ki egy társaságban, s mindjárt elválik, ki a bölcsész-lélek. Mert a bölcsészeken és irodalmárokon ilyenkor világos testi-lelki elváltozás figyelhető meg, s borzadva vagy mulatva kezdik idézni, hogyan írták át az Egyesült Államokban a kultúra történetét és a tananyagot a multikulturális-etnikai mozgalmak, hogyan vág utat magának a tömegkultúra az egyetemi oktatásban, s mi szerepel azokban a nagy összefoglaló művekben, amelyek arra törnek, hogy egyszer s mindenkorra megmondják, mi tartozik a világ irodalmi kultúrkincsébe. Globalizáció, tömegkultúra, demokrácia. Ízlések és kulturális elitek konfliktusai. Szimbolikus harcok a tantermekben. Ilyesféle hatalmas árnyakat idéz fel ez a szócska. Kánon: ami mértékadó, amit tisztelni, őrizni, ismerni kell.

A múlt év karácsonya előtt néhány nappal megkeresett a Kis Varsó. Csinálnának egy testet Nefertiti királynőnek.

A France Culture, a francia közszolgálati rádió kulturális csatornája az Európai Unióhoz való csatlakozásunkról döntő népszavazás előtt két nappal interjút kért tőlem. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem, és örömmel álltam rendelkezésükre. Nem mintha felkent vagy akár méltó szószólója lehetnék a magyar kultúrának vagy a magyar társadalomnak, nem mintha határozott és végső bizonyossággal mondhatnék véleményt arról, mit jelent, mit jelentett és mit fog jelenteni különféle magyar emberek és kultúrák számára Európa. De publicista legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábításnak, amikor Európa saját jelentéktelen személyén keresztül Magyarországot kérdezi.

Részint munkaköri kötelességből, részint azonban afféle perverz érdeklődés folytán igyekeztem nyomon követni az iraki háború megjelenését abban a furcsa képződményben, amelyet globális médiának neveznek az értők. Perverz érdeklődésem nem anynyira az élő akciónak szólt, mint inkább a szakmai dilemmáknak, amelyekkel az élő akció - és egyáltalán a technológia, amely lehetővé teszi közvetítését - szembesítette a világ médiapiacának, illetve hírpiacának nagy televíziós játékosait.

Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljék?

"A személyes vallomásokon, korabeli dokumentumokon, játékfilmeken, festményeken, fényképeken, házi felvételeken alapuló kiállítás nem egyszerűen csak a szexualitás különböző megjelenési formáit vázolja fel" - röviden így jellemezték alkotói a Centrális Galéria "Szex és Kommunizmus" című kiállítását, amely ezen a hétvégén látható még a Nádor utcában (ha valaki eddig nem látta volna).

A nyűg, amelynek szóbokra is olyan sokat mond: a nyűg, amitől nyűgösek vagyunk, aminek már gondolatára is elnyűttnek érezzük magunkat, hát ez a nyűg afféle bosszús, hektikus ritmusként lüktet az emberekben, akikkel advent idején a közelgő eseményről szót ejtünk. A taxis sóhajt, ez egy őrület, és így lesz egészen év végéig: az emberek pánikba esnek karácsonykor. Barátnőm sóhajt, jaj, be kell még vásárolnom, de mikor menjek, amikor se a gyerekeket nem kell cipelnem, se a munkahelyemről nem kell ellógnom. Rémülten gondolom át én is az előttem álló feladatokat, bejglit már régóta nem sütök, az két teljes nap, és a siker sem garantált, de minek örülne a gyerek? És mikor szerezzük be a fenyőt? És hová teszem? És a család. Ki tartozik, és mikor, és hogyan, karácsonyi szempontból a családhoz? Szomszédasszonyom sírosan, de bátor iróniával legyint: nem megyek én egyik lányomhoz se, mert akkor aztán megkapom a másiktól, hogy lám, nem hozzá mentem, a másikat kedvelem. Nem megyek én sehová. Itt maradok egyedül.