Szerelem, család- és falutörténet egyszerre a színpadon. A Belvárosi Színházban Závada Pál Jadviga párnája című regényének színpadi változatát mutatják be Ónodi Eszter főszereplésével.

Egy ítélet szerint a bank nem háríthatja el a felelősséget a rendszerének hiányosságaira visszavezethető károkért. Az ügy előzménye egy 93 milliós elektronikus csalás.

Az Orionton táskarádiót erősen fogtam – mert azt tartani kellett, olyan nehéz volt –, ám egyszer csak majd kiesett a kezemből. Nem a súlya miatt: úgy éreztem, olyasmi szól belőle, ami addig sohasem. Azt sem tudtam, ki és mit játszik, de a lábam a földbe gyökerezett, szinte elektromos sokk ért. Ellenben hiába meséltem a többi kölyöknek, hogy figurák, ilyet még nem hallottatok, a dalról csupán annyit tudtam kinyögni nekik: „Valami kámon, kámon...”

Háborúk, környezetszennyezés és kimerülő energiaforrások: világos, hogy az emberiség a globális rulettasztalnál nem éppen nyerésre áll. Ha kapnánk második esélyt, tudnánk vele mit kezdeni?

Az az igazság, hogy sokkal szívesebben írnék a levenduláról. Egyszerre élénkít meg nyugtat, molyűző, de a gyros egyik alapfűszereként is számon tartják, napsütötte mezője a laptopom háttérképeként pedig nyugtatóbb, mint egy herbatea. Amilyen slágernövénye a medvehagyma lett néhány év alatt a gasztronómiának, úgy lesz egyre trendibb turistavonzó a levendula. (Legutóbb például egy Tamás márkanevű, mézzel ízesített levendulaszörpöt kaptam ajándékba.)

Agnieszka Holland asszisztensként és forgatókönyvíróként tűnt föl a múlt század hetvenes éveiben a lengyel filmművészetben. Már önálló rendezői pályájának kezdetén, 1978-ban díjat kapott Cannes-ban a nemzetközi kritikusoktól Vidéki színészek című munkájáért.

Húsz éve vált hazánk az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN tagjává, s az évforduló tiszteletére rendezett szerdai konferenciára Budapestre érkezett főigazgatótól, Rolf-Dieter Heuertől ismét előrejelzést kértünk. Két éve e hasábokon pontosan megjósolta a Higgs-bozon felfedezését.

Július elején a Filmmúzeum helyét átvette a Film Mánia. Az új csatorna elődjéhez híven továbbra is filmek dömpingjével próbál minél több nézőt megnyerni magának. Eddig a klasszikusok vetítése volt a fő ismérve, mostantól a kilencvenes évek és az új évezred filmjeit láthatják a nézők.

A kamragram képekhez jól ismert hétköznapi tárgyakat helyeztem a fény útjába. Az így létrejött lenyomatoknál a felhasznált valós tárgyak azonosítása látszólag egyszerű, azonban amint megkezdődne a „nyomolvasás”, világossá válik, hogy a kamragram képek nem egyszerűen a tárgyak és a papír érintkezéséből létrejövő közvetlen fénylenyomatok.

Azért ezek csak dalok, akkor is közhelyesek, ha meg akarnak szabadulni a banális tézisektől, amelyek andalították a szüleinket. A gesztus fontos, ahogy előadja őket és a vágy/ remény a világ megváltoztathatósága iránt.

Annyiszor hallottam, hogy az ellenforradalmimonitorok megjelentek a Dunán, ám a Tanácsköztársaság hős vöröskatonái megfutamították őket. De fogalmam sem volt, milyenek lehettek.

Hova csöppentünk? Tényleg így ment akkoriban? Kérdések, kérdések, kérdések

A tolmács dühében találta ki a bódvalenkei freskófalut, és azóta is közreműködik az ottaniak életében, az írót pedig annyira kíváncsivá tette a borsodi település áthangolásának története, hogy átvette a kérdező szerepét.

Ha Németországra, a német borokra gondolunk, először biztosan a rizling és fő termőterületei, a Mosel és a Rajna folyóvölgye jut eszünkbe, pedig legalább ennyire híres Németország szinte csak vörösborokat adó vidéke, az Ahr.

Az optimisták szerint a DRM (Digital Rights Management – digitális jogkezelés) technológiái szavatolják az olvasás jövőjét. Azáltal, hogy a segítségükkel nehezíthető a digitalizált művek ellopása, vagyis a szerzőknek az elektronikus korszakban is megéri majd, hogy műveket írjanak, és digitális formában közreadják őket.

Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit – mondta Karinthy. Aztán van egy csomó film és könyv, ahol a férfi nagyon akarja a nőt, jobban is, mint a nő a férfit. És akkor még nem beszéltünk azokról a papírra vetett, vászonra vitt történetekről, ahol a férfi sok nőt akar nagyon, talán túl sokat. De az akarásnak előbb-utóbb nyögés lesz a vége.

Hova vidd a gyereket focizni? A lakásodhoz legközelebb eső futballpályára. Kinél hagyd ott az edzéseken? Akin látszik, hogy szereti. Kiben bízz? Aki játéknak tekinti a focit.

Akkor már napok óta nem ettem. A két szemgolyóm fonnyadtan remegett, a bőröm és a testem száraz volt, mint a kalapon felejtett késő nyári harkályszar. Egy fillérem sem volt, és a remény is elhagyott.

A világjáró művészt ritkán lehetett idehaza látni-hallgatni. De azt kérte, hamvait a Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezzék el. Síremlékén ez áll: „Hazatért”.