Tíz évvel ezelőtt kezdődött el az úgynevezett jászladányi iskolaügy: 2000-ben történt, hogy a falu akkori, és azóta is regnáló polgármestere, Dankó István egy magániskola létrehozását kezdeményezte, amelybe szavai szerint a komolyan tanulni s a közösségi szabályokat betartani akaró gyerekek járhatnának.

A hattyú siklik a tó tükrén, ám amint partra lép, kiderül róla hogy ügyetlen liba. Molnár szövegében – szép metafora. Szinetárnál dramaturgiai trükk: Alexandra, a hercegi sarj, nem akar hattyú lenni. Nemes Wanda próbálja megjátszani az egyenes derekú, finnyás hercegnőt, vagyis e porfészekhez tartozó kastélyban nem észrevenni a házitanítót, de ez a feladat két okból se megy neki.

Amikor Török Ferenc filmrendező a 40. Magyar Filmszemlén átvette a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Koccanás című alkotásáért, így fogadta a döntést: „Magyarország 60 százaléka csak a televízióból fogyaszt kultúrát, tehát nem vesz mozijegyet, CD-t, meg könyvet. Ehhez képest tíz tévéfilm készül. Jó szórakozást!” Ellentmondások országa lennénk? Nincs kétség felőle.

2009.december 13-án elhunyt Paul Anthony Samuelson, az 1970. évi közgazdasági Nobel-díj nyertese – akinek szakmai presztízse alighanem kizárólag John M. Keynes és Milton Friedman elismertségéhez hasonlítható (vagy éppen fordítva: Samuelsonhoz hasonló presztízsű közgazdásznak a XX. században legfeljebb Keynes és Friedman volt nevezhető). Samuelson volt az a professzor, aki „a közgazdaságtant szétszórt gondolatokból társadalomtudománnyá fejlesztette” – búcsúzott tőle a The Financial Times. (Flanders, 2009)

A Csak szex és más semmi című nagy közönségsikert aratott mozi hasonló témájú, könnyed romantikus vígjátékok sorát indította útjára mindössze néhány évvel ezelőtt. A párkapcsolati problémáktól szenvedő főhős(ök) traumájáról szóló darabokat a nagyérdemű mindig is érdeklődéssel fogadta, ez pedig a Poligamy esetében sincsen másként. Büntetlenül átélni a félrelépés minden izgalmát egy állandó párkapcsolaton belül, még a gyermek születése előtt, nos ez minden férfi álma, ám – ahogy Csányi szájából is elhangzik –, ez korántsem olyan egyszerű feladat.

Öt évvel a Romtalanítás megjelenése után Angyalosi Gergely elérkezettnek látta az időt, hogy a folyóiratokban, hetilapokban megjelent kritikák, tanulmányok és esszék közül az arra érdemeseket ismét kötetbe rendezze, ezúttal szám szerint negyvenet. A szerző azon irodalmárok közé tartozik, akiknél a kritikusi tevékenység elválaszthatatlan az alapos teoretikus felkészültségtől, az irodalom történetiségének szemléletétől („Aki irodalomtörténet- vagy kritikaírásra adja a fejét, annak szüksége van valamiféle történeti tudatra, kell tudnia, miféle mezőnybe áll bele, amikor megírja az első »reckóját«” – mondta egy interjúban [D. Magyari Imre: A kritika nem ösztönös műfaj. Magyar Narancs, 2009. 36. 34.]) és a filozófiai érintettségtől. Az új kötet szövegei ennek megfelelően irodalomtörténet, -elmélet és -kritika metszéspontján helyezkednek el, számos ponton kapcsolódva a Romtalanítás koncepciójához.

Zsótér Sándornak az őszi szezonban két bemutatója volt Budapesten: az Örkény Színházban szeptember végén Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését, a József Attila Színházban december elején Shakespeare Hamletjét állította színpadra.

…Magyarországon a lelke mélyén szinte minden politikaformáló meg van győződve arról, hogy Magyarországon nem lehet felelős politikával választást nyerni. Pedig valójában csak arról van szó, hogy eddig senki sem próbálta meg” – írta az egyik év végi – esélylatolgató –elemzésben a fiatalabb kutatói generáció egyik kiemelkedően tehetséges képviselője, Karácsony Gergely.1

Férje, Bogdán János 1999-ben bekövetkezett tragikus halála után önt választották meg a Gandhi Gimnázium igazgatójának. 2009 tavaszáig állt az iskola élén. Mit sikerült elérnie ebben a 10 évben?

A választójog kiterjesztése és ennek tényleges gyakorlása, s hogy valóban szabadon és titkosan szavazhassunk képviselőinkre, mindmáig számos akadályba ütközik. Féltőn kell tehát vigyáznunk demokratikus szabadságjogainkra.

Domán András komolyan vette, hogy nyugdíjba megy: a somoskőújfalui mozdonyvezető utolsó munkanapján gyalogosan, a sínek mentén indult hazafelé a hatvani vasútállomásról. Félúton sem járt, amikor arra gondolt: jó, hogy korábban csak a vezetői fülke magasából látta a pályát.

Garantált alapoknak azokat az – általában származtatott – alapokat nevezik, melyek tőke- és/ vagy hozamvédelmet kínálnak. Ezek a konstrukciók jellemzően egyrészt alacsony kockázatú, fix kamatozású eszközökbe (bankbetétekbe, állampapírokba), másrészt valamilyen opciós ügyletbe fektetik a befektetők rájuk bízott pénzét. Az első rész, amely jellemzően induláskor az alap tőkéjének 70-90 százalékát teszi ki, gondoskodik általában a lejáratkori tőke- vagy hozamígéret betartásáról, míg a kisebb szelet a többletnyereség lehetőségét adja –egy részvénykosár, többféle tőkepiaci index vagy ezek valamilyen csoportosítása időszaki teljesítményéből biztosít részesedést, de csak akkor, ha a mutatók emelkednek. (Csökkenés esetén marad a tőkevédelem és a minimumhozam, feltéve, hogy az utóbbira is vállalt garanciát az alapkezelő.) A garantált alapok tehát a tőkevédelem miatt igen alacsony kockázatú befektetési eszközök, ám mivel nincs ingyenebéd, a többlethozam lehetősége ellenére a várható nyereség hosszú távon (a tőkevédelem költsége miatt) elmarad a magasabb kockázatú alapokétól. A garantált alapokkal foglalkozó alapkezelők megfogalmazásában mindez úgy hangzik, hogy ezzel a konstrukcióval a tőke és hozamvédett alapok befektetőinek lehetőségük van például egy ázsiai részvénypiac vagy az energiahordozók felértékelődéséből profitálni, miközben a befektetése biztonságban van. Az ügyfeleknek tehát így lehetőségük van arra, hogy a befektetéseik kockázati szintjét mérsékeljék, miközben nem veszítik el a többlethozam lehetőségét.

Rossini: Hamupipőke – Deutsche Grammophon DVD, 2010

Nagy viták és némi halogatás után végre beindul az egymilliárdos Márai-könyvprogram a Nemzeti Kulturális Alapnál. Kesernyés ízt ad az örömhöz, hogy pályázók és kurátorok egyaránt attól tartanak, egy decemberi kormányrendelet elbürokratizálja a mecenatúrát.

A népbíróságok működéséről szóló cikkük (Népbírósági fürdővíz, január. 22.) hivatkozott a korabeli francia események példájára, és 4000 francia kivégzettet említ. Nem tudni – csak sejteni lehet –, hogy ez az önkényes szám miként került a szövegbe.

Országos hír, hogy a holokauszt-túlélők leszármazottainak egy csoportja beperelte a Magyar Államvasutakat, mert MÁV-vagonokban szállították a deportáltak százezreit a koncentrációs táborokba.

Tudományos kutatóval meglehetősen ritkán esik meg, hogy egy hétvégi program keretében csak úgy leköpik. Az még szokatlanabbnak tetszik, hogy az illetőt több százan szidják kórusban szombat délutánonként. Hab a tortán, hogy mindez nem is valamiféle politikai performansz keretében történik. Böcskei Balázs, a DEMOS Magyarország Alapítvány kutatója mégis állandó célpontja az olykor a becsületsértés fogalmi kereteit feszegető sárdobálásnak. Balázs nem talál ebben semmi különöset, tudniillik futballbíró...