Nagyék bejövetele
Gyermekemberek kiabálnak a kádból, apa, gyere már; jó, megyek, s mialatt pilledésből riadtan csoszogok, azt hallom a tévéből, és valóban, hogy a honfoglalóknak is volt instant levesük. Nem úgy, persze, meg hát. A többszörösen osztott képernyő bal felső sarkában Nagy György beszél szépen, finoman, illetve nem is, már a jobb alsóból mondja, aztán hopp, pörög tovább a feje középre és vissza balra, de már alulra; körötte érmék, nyergek, lovak futkároznak ide-oda, kvázi egymást kergetve fentről le, lentről fe'. Ekkor én már tudom, amit Nagy György még nem, hogy e vasárnapról hétfőre virradóra Horváth Szilvi nénivel fogok álmodni; Murányi, gyere ki felelni, de miért én, mert te, honfoglalás. Hát Keletről jöttünk, nyilaztunk egy keveset, menekültünk-üldöztek, volt valami ló, jól körülnéztünk, és itt maradtunk.