Oszlassa fel Bajnai Gordon az alternatív választási bizottságot – erre szólítja fel a Fidesz a volt miniszterelnököt, miután a Magyar Hírlap közzétette: a testület egyik tagja a nyolcvanas évek elején „jelentett” Hankiss Ágnesről.

Ügynöklista összeállításán dolgozik a kormány – ha nem is az összes egykori állambiztonsági ügynököt írják össze, „csak” azokat, akik szolgálataikért állami kitüntetést kaptak a pártállami diktatúrában. A rendszerváltás óta eddig valamennyi kormány tett némi erőfeszítést a kommunista titkosszolgálat – elsősorban a hírhedt III/III-as BM Főcsoportfőnökség – ügynökeinek, besúgóinak azonosítására, illetve kizárására a közéletből, eddig azonban a próbálkozások rendre kudarcot vallottak: hol a politikai akarat „fogyott el”, hol az írásos bizonyítékok.

A Fidesz az egyetemek röghöz kötéséhez hasonlóan egy másik szakmai vitát is az alaptörvény átírásával rendezne. Képezzék az állam tulajdonát a kommunista párt dokumentumai – így oldaná meg a Politikatörténeti Intézet levéltárának „einstandolását”.

Újlipótvárosi és terézvárosi ügynöklakások történetét és a Svábhegy "szellemeit" mutatja be a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) és a Lumen Fotóművészeti Alapítvány helytörténeti séták keretében decemberben több alkalommal.

A katolikus egyházban is döcögve halad az ügynökmúlt feldolgozása. Mondhatnánk: sehogy. Tímár Ágnes és Szabó Gyula a kevés kivétel közé tartozik. Makacsul és eltántoríthatatlanul kutatják a múltat.

Szőnyei Tamás két vaskos kötetben foglalta össze az irodalmi élet és az állambiztonság összefüggéseit 1956-tól 1989-ig. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa – aki a Magyar Narancsnál eltöltött húszesztendőnyi újságírást váltotta fel ezzel az állással – nem tett különbséget a húzónevek és az irodalmi értéküket tekintve szerényebb képességű megfigyeltek ügyei között. Szőnyei szerint elhamarkodott ítéletekre nincs szükség.

Kommunistázás, egymásra mutogatás, maszatolás és elmúlthúszévezés – ügynökvita, 2012.

A kormánypártok képviselői a múlttal való szembenézés és a számonkérés elmaradásáról beszéltek az állambiztonsági múltról rendezett országgyűlési vitán kedden. Az MSZP szerint a múlttal való szembenézés feltétele a tényfeltárás, erre viszont a tudomány hivatott, nem a politika.

Az Országgyűlés ma az LMP kezdeményezésére összesen több mint öt órán át vitatkozhat az állambiztonsági múlt feltárásáról. A képviselők ezt követően a járások kialakításáról szóló kormányzati elképzeléseket tárgyalhatják meg.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetésére Pozsgay Imre hivatott. A bizottság előképét, az MSZMP Központi Bizottságának Történelmi Albizottságát is az ő vezetésével állította föl 1988-ban a kommunista állampárt.

"Belülről bomlasztottam, minden pozíciómban inkább gáncsoltam a Kádár-rendszert, miközben megfigyeltek, és a telefonomat is lehallgatták" – nyilatkozta saját múltbéli tevékenységéről nemrég Pozsgay Imre. Török Gábor politológusnak nem tetszik a határozatlan alany, mert Pozsgay az általa most bírált diktatúrának az egyik vezető poltikusa volt.

„Mi a helyzet a kommunisták bűneivel?”– ezt szeretné megválaszolni a kormány, a Fidesz és a KDNP még ebben a parlamenti ciklusban, legalábbis Orbán Viktor kompromisszumos javaslata szerint.

Furcsa interjút adott Lázár János a Magyar Hírlapnak. Arról beszélt, hogy a Fidesznél senki sem akarhatja jobban, hogy tisztázódjon az ügynökmúlt ügye, a nyilvánosságra hozatal mellett áll. Azt viszont pofátlannak tartja, hogy az LMP-s Schiffer András terjesztett be javaslatot. Miért is?

Arról, hogy kell-e lusztrációs törvény több mint húsz évvel a rendszerváltás után, lehet vitatkozni. De arról nem, hogy szükség van a szembenézésre, az ügynökakták kérdésére a második Orbán-kormánynak, illetve a parlamentnek pontot kell tenni, mert ha nem teszünk, ez velünk él, és a szavazóink nem bocsátanak meg.

Március 19-i ülésén vitatja meg a Fidesz-KDNP-frakciószövetség az ügynökmúlt feltárásának kérdését. Az ügynökmúlt feltárásáról szóló LMP-s javaslat szerintük "hiteltelen, farizeus és szakmaiatlan" volt, ugyanakkor a Fidesz és a KDNP szerint "a kérdés kétségtelenül fontos."

„Húsz zavaros év” elteltével sem sikerült minden fél számára megnyugtatóan rendezni a pártállam titkos múltjának feltárásáról szóló vitát. Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol máig nem lehet tudni, pontosan kik, kikről és mit jelentettek a hírhedt állambiztonsági szolgálat megbízásából – és az elmúlt időszak történései alapján nem is várhatunk eget rengető megfejtéseket.

Az ügynöktéma – néhány üdítő szünettől eltekintve – gyakorlatilag a rendszerváltás óta „kísérti” a politikát. Mindig előkerülnek újabb ügynöklisták a levéltárakból és „magángyűjteményekből”, ahogy mindig akad egy párt – a liberálisoktól a kisgazdákon át a szélsőjobbig –, amely lerántaná a leplet a kommunizmus titkos ügynökeiről.