A történész szenvedélyesen olvassa Vörösmartyt, titokban Trianont kutatja a párizsi levéltárban, és rendet tesz a nacionalista fejekben. A televíziós eredetileg színházi rendezőnek készül, rendszeresen belóg a Zeneakadémiára, majd a nyugati élet képeit csempészi a magyar nappalikba. Ormos Mária és Vitray Tamás beszélget a fiatalok elveszettségéről, a történelem szubjektivitásáról és a sumérokról.

A francia filmekben az egyik legjobb, hogy végig lehet őket nézni. Ellentétben mondjuk, egy román, magyar, osztrák vagy kolumbiai munkával, ha egy francia film nem izgalmas, nem vicces, a színészek nem játszanak jól és a történetszövés néhol a Barátok közt „ő nem a te gyereked, mert megcsaltalak azzal az eszméletlenül jóképű lovászfiúval, tudod, amikor összevesztünk, mert nem akartál eljönni ebédelni az anyámékhoz”-fordulatait idézi, akkor is.

Európában a műveltebb közönség igényt tartott a kultúrára a filmszínházakban is.

A Jászai Mari tér melletti pincehelységben, mintegy száz négyzetméteren elterülő Cirko-Gejzír Budapest egyik legvagányabb mozija.

Liszt története most ott folytatódik, ahol annak idején abbamaradt.

A szövetségi kapitány tíz perccel a lefújás előtt rendszeresen bevonul az öltözőbe, hiszen úgyis győzünk.

A magyar film szalagja kissé fakón, szakadozva pereg. Kevés a pénz, kevés a néző, és a hazai sajátosságként létező művészfilm-közönségfilm ellentét sem teszi egyszerűbbé a helyzetet.

A Bánki-tó vidéke ad otthont az ország egyik legjobb dzsesszfesztiváljának, az idei évtől azonban a dzsessz mellett a hiphop, a breakbeat és a pszichedelikus népi funky ütemei is saját bulit kapnak.

Az idén 90 éves, világhíres filmrendező Garibaldi-dalt énekel Milánóban, a hatvan évvel fiatalabb televíziós újságíró a johannesburgi gettóban autótolvajokkal csavarog. Jancsó Miklós és Cseke Eszter beszélget a sajnos magyarokról, Felliniről és a világ megválthatóságáról.

A grafikusból lett színész plakátragasztókkal harcol az éjszakában, a televíziós műsorvezető torkában gombóc van a rossz hírek előtt. Szabó Győző és Erős Antónia beszélget a betelő vincseszterről, az erotikus bábjátékokról és az irodalom zenéjéről.

Hiteles tudott maradni a westernek hipermaszkulin szerepeiben is.

Furcsa nyár ez az idei, az elmeolvasztó forróság és az indokolatlan esőkupacok érthetetlen keveréke.

A nyegle énekelgetéstől mentes jövő felé haladva azonban még le kell gyűrnünk egy-két akadályt, mint például a július 13-án kezdődő Veszprémi Utcazene Fesztivált.

A JÓ IDŐ BEKÖSZÖNTÉVEL FRISSÍTŐEN HAT A TERMÉSZET. ÁM AZ ÖRÖM MÉG FOKOZHATÓ IS, HA AZ EMBER KIVÁLÓ ÉTELEK, FINOM ITALOK MELLETT TUD MEGPIHENNI. HAZÁNK EGYIK LEGGYORSABBAN FEJLŐDŐ VIDÉKÉN, NÓGRÁDBAN MINDEZT MEGTEHETI.

Lili szegény lesz és anarchista, Dóra gazdag és kéjsóvár.

Az m2-n a német expresszionizmus mesterének tartott Fritz Lang 1935-ös alkotását vetítik.

A szürke fényeivel az égen unottan matató tél, a lapátkezeivel részegen hadonászó tavasz után néhány hete befutott a nyár is.

„Mikor a szépet felismerik, felbukkan a rút is, mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi és későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást, és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.” – írta Lao-ce kétezer-ötszáz évvel ezelőtt.

Kölnben szinte polgárháborús helyzethez vezetett a dómnál is magasabbra tervezett iszlám imaház.

A páváknál egyszerű a képlet, aki nem jó tollú, az magányos.