A pocakos zsenitől a Kína-verőig
Négyszázadik részéhez érkezett a NOL Képmentő sorozata, amelyet 2007 tavaszán indítottunk. Fotóarchívumunk kincsei közül Rédei Ferenc válogat, a régi képek hátterét pedig lapunk jelenlegi és volt munkatársai tárják fel. A jeles jubileumot kihasználva a Képmentők legjobbjait idézzük fel képgalériáinkban, a 400. résszel pedig most januárban jelentkezünk.
Ez a galériánk a magyar és a nemzetközi sport kiemelkedő alakjait idézi fel. A kettő amúgy ugyanaz.
|
Mindenkinek van puskásos sztorija.
Balogh P. László / Népszabadság/archív |
|
Valahogy nem hiszem, hogy sokan felismerik ezeket az urakat. Talán jobbról a második ismerősnek tűnik. De kik a többiek, és miért kell őket a repülőtér betonját lekapni? Ami minket illet, hősök. Az 1978-ban olimpiát nyert magyar sakkválogatott tagjai.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Negyvenkét esztendeje készült ez a kép. Olimpiát rendeztek akkor is, akárcsak idén. Azon az olimpián, Münchenben nyerte Magyarország a századik aranyérmét. E felvétel idején még előtte vagyunk ennek, még nem lehetett tudni, ki lesz az a bajnok, aki a századikat elhozza majd. Az egyik esélyes mindenképpen Gyarmati Andrea volt.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Nagy iram, sok mozgás, változatos játék a Ferencváros stadionjában? Igen, de 1974-ben.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A hetvenes évek hajviseletével, a hetvenes éveknek megfelelően felszerelt kórházban fekszik az ágyon egy fiatalember, és mosolyogva fogadja a fotóriporter sürgölődését. Én meg ellágyulva nézem ma a magyar sporttörténet egyik legnagyobb alakját. Vajon hányan ismerik fel?
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A nyolcvanas évek elejét írtuk. Cservári lakótárs a tízemeletes óbudai panel egyik lakásában egy este eltöprengett. Satnyul a magyar ifjúság – kesergett magában a nagy húsipari cég első számú pénzügyi, majd gazdasági szakembere a tanulás örökké diplomák megszerzésére készülő megszállottja (amúgy Széchenyi csendes, de elkötelezett híve), aki egy hirtelen jött ötletnek engedve akkor pár éve már az edzői vizsgáról szóló oklevelet is számos végzettsége között tudhatta.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Amikor én kicsi voltam, a magyar foci nagy volt. Nem olyan nagy, mint amikor még nem is voltam, de azért jó nagy. Minden évben volt valami emlékezetes nagy öröm, ami a magyar kisfiúkat a magyar focihoz kötötte.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
Kű Lajos, Dunai Antal, Szűcs Lajos és Bene Ferenc lazít a képen, amely 1972 májusában, a Római-parti Vasas-üdülőben készült. Akkoriban még nem értek többet a vendégként szerzett gólok, mint az otthoniak, így a Népstadionban elért 1-1 és a revánsmeccs 2-2-je után újabb másfél óra várt a vetélytársakra, a kiírás szerint semleges pályán.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Mondhatni, a lakótelep-építések gyermekbetegségeinek minden magyarországi tünetét magán viselte a József Attila. Kevés volt vagy a lakásoktól távol az óvoda, bölcsőde, iskola, s volt ugyan tejet, kenyeret, parizert árusító üzlet, de a zöldségért, gyümölcsért, húsért már utazniuk kellett a háziasszonyoknak. Viszonylag gyorsan fény derült arra a tervezéskor elkövetett baklövésre is, hogy Csepel és Kelenföld akkor még teljes gőzzel termelő üzemei a reméltnél jobban szennyezik a telep levegőjét, az építést lezáró, az ott élők komfortérzetét javítani hivatott munkákra - fásítás, füvesítés, játszótér- és parképítés - pedig olykor éveket kellett várni. Még szerencse, hogy a felsoroltak közül egyetlen egyre sincs szükség ahhoz, hogy néhány lakótelepi srác összeálljon, és a lakótelepi grundon önfeledten rúgja a bőrt.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Nem akárki és nem akármilyen okból érkezett Budapestre 1968. szeptember 9-én. A vendég Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke – „másodállásban” a Vásárvárosok Kupája-bizottság vezetője – volt, aki abból az alkalomból jött Magyarországra, hogy másnap rendezték az FTC–Leeds United VVK-döntő visszavágóját. Arra a kérdésre, vajon melyik csapat kapitányának adja majd át a trófeát, az 1949-ben lovaggá ütött elöljáró – aki 1934-től csaknem három évtizeden át vezette főtitkárként az angol futballszövetség adminisztrációját – sportdiplomatához illő választ adott: „A győztesének.”
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Ez már tiszta nosztalgia! Nem is vagyok biztos benne, hogy hihetően el tudnám magyarázni, milyen volt régen a műkorcsolyanézés például annak a 23 éves, végzős budapesti egyetemistának, aki nem tudta, mit kezdjen a vezetékes telefonnal: fogalma sem volt arról, hogy meg kellene várnia a tárcsahangot, hanem egyből el kezdte a +361-et – majdnem azt mondtam, tárcsázni – benyomkodni a készülékbe. Hát hogyan érthetné meg azt, amikor a hóesésben elindultak a pontozók bakancsaikban a jégpályára?!
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
A képaláírás ez lehet: tömegjelenet a Hungária körúton. Nemcsak a hamburgi kapu előtt, hanem a lelátókon is. A hajdani KEK-negyeddöntőn 15 ezer ember jelent meg az MTK-pályán, pedig 1977. március 2-án az NB I-es évad még meg sem kezdődött, hétköznap és hideg volt.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Különös éve volt Tichy Lajosnak 1980. A Honvéd 72-szeres válogatott, extraklasszis csatára, majd edzője negyedszázad múltán élhette át ismét, milyen magyar bajnoki címet nyerni.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Egy nagy magyar sakkozó mosolyog ezen a képen ellenfelére az 1972-es országos bajnokságon, mielőtt megtennék az első lépést. Tudom, hogy a legtöbb olvasónk már csak a Polgár lányokat tudná megnevezni, ha a magyar nősakkozók kerülnek szóba, éppen ezért szeretném felidézni egy kicsit Ivánka Mária történetét.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A felvétel hasonlóképpen nagyszerű, amilyen a szabadrúgás volt: a békéscsabai Pásztor József küldte húsz méterről a jobb felsőbe az 1980 augusztusában rendezett magyar–szovjet barátságos mérkőzés harmadik percében.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A magyar válogatott nem egyszerűen győzött, leiskolázta ellenfelét Párizsban - azóta sem ismételte ezt meg.
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
