Hófehér balett

Pláne, hogy előzőleg kettős győzelemmel ejtették ki a lisszaboni Sportingot (2-0, 1-0), valamint a selejtezőben a La Vallettát (8-0, 3-0), bár máltai csapat felülmúlását – akár tizenegy góllal is – akkoriban idehaza nem tartották eredménynek. (Azóta megváltozott a helyzet, hivatásos és önkéntes szekértolók a Sliema Wanderers és a Birkirkara elleni kínkeserves továbbjutást is egyformán fényes diadalként tálalták napjainkban.)

Felvételünk a királyi gárda elleni találkozó második félidejében készült, elvégre a Novotny Zoltán rádióriporter mellett bedobáshoz készülődő Gyimesi Lászlót csak a szünetben cserélte be Tichy nagymester. Ez jól jellemezte az akkori Honvédot, mert még a bajnokcsapat kispadján is válogatott labdarúgók ültek.

A Real Madrid ellen a Gujdár – Paróczai, Kocsis István, Garaba, Varga József – Nagy Antal, Lukács – Bodonyi, Dajka, Kozma, Esterházy összeállítású tizenegy kezdett, és a négy csatár egy híján négyszáz gólt szerzett piros-fehér mezben az NB I-ben.

S a Honvéd-alakulat abban tekintetben is visszatért 1955-höz, hogy játékosainak nagy része rock and rollt hallgatott, a Hungaria ugyanis 1980-ban mutatta be a Budai Ifjúsági Parkban az r&r hőskorát idéző, csókkirályos, neonparádés, Casino twistes show-ját, amelytől „elájult" a főváros (aztán a vidék is). Fenyő Miklós és társai a kispestieket szintén elbódították...

Akárcsak a Real Madrid.

Mivel november elején Pesten leesett a hó, a „fehér balett" soha nem volt annyira fehér, mint a Népstadionban, de – Stielikével, Camachóval, Gallegóval, Juanitóval, Santillanával – a zord körülmények között is jól mozgott, és simán felülmúlta a Honvédot. Előbb Juanito szögletét fejelte be az angol Laurie Cunningham, majd Isidro keresztlabdáját küldte a kapuba Francisco García Hernandez (0-2).

A házigazdák futballistáinak és kitartó híveiknek nem csak a dermesztő időjárás miatt fagyott az arcukra a mosoly... A fiúk nyilván nem a Micsoda bulit tették fel aznap este otthon, már csak azért sem, mert mit kezdtek volna a „nem jöhet sem eső, sem szélvihar, ma történhet semmi baj" sorral?

Feltehetően Tichy sem fiatalsága slágerével, a „Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk"-kel vigasztalódott. S ha netán megtudja, hogy futballistái bánatukban egy bárban töltötték az éjszakát – ilyesmi persze még véletlenül sem fordulhatott elő –, a másnapi edzésen szintén nem ifjúsága diszkrét hazai dalkínálatából idézett.

Pedig 1955-ben búgta a mikrofonba Ákos Stefi, hogy „csellengő kis csacsi nem ment haza"...