Azt már megtanultam, hogy ha írásra használjuk, akkor a toll halálos fegyver, de a háromdanos eskrimamestertől, Dankó Ferenctől megtudtam azt is: ha ügyesen forgatjuk, utcai támadók ellen is megteszi. Akárcsak egy slusszkulcs, amelyet a 34 éves debreceni fiatalember úgy illeszt az ujjai közé, hogy azonnal veszélyes szúróeszköz válik belőle.

Kecske- és lópatából, kitömött galambokból készült cipellők pisztolysarkakkal megspékelve. Vakondok- és sünmamuszok. Meg kígyóbőr cipők, amelyeken ott van a hüllő feje is. Méghozzá úgy, hogy a saját farkába harap – bámulatos, viszolyogtató, rémisztő vagy kegyetlen?

Dalait sokszor személyes élmények ihletik. A Drive into the sun című szám úgy született, hogy egyszer hajnalban kellett kimennie autóval a repülőtérre, keleti irányban hajtott. – Hosszú percekig vezettem a felkelő napba, s ahogy hunyorogtam, már tudtam, ebből dal fog születni – mosolyog Harcsa Veronika (képünkön), aki egyik szerencséjének azt tartja, hogy dzsesszénekes létére sokan ismerik. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem a fő sodorba tartozó dzsessz követője. A játék ugyan improvizatív, a hangzás is dzsesszes, de a zenei fordulatok már poposak. Ez Veronika személyes ízléséből fakad – persze nem kommerszről van itt szó, hanem Radioheadről és társairól. Akárhogy is, a japánok odavannak érte.

Lekaparták a vakolatot, de a falat nem festették újra. A megkopott tapéta és régi falfestmények különben is remekül mutatnak. Legalábbis így gondolja a svéd vállalkozó, Peter Grundberg és üzlettársa, a brit William Clothier közgazdász. A két, harminchét éves férfinak igaza lehet, hiszen trendhagyó hoteljük, a Nemzeti Múzeum szomszédságában fekvő Brody House, azaz Bródy Ház közkedvelt turistacélpont és összművészeti találkahely.

Mint annyiszor, most is soroljuk a példákat a világ gasztronómiailag egyenletesebben fejlődő térségeiből, ha a vidéki vendéglátásra terelődik a szó. Olyanok hangzanak el, mint terroir, környékbeli termelők és tenyésztők, a régióra jellemző, 30-50 kilométeres körzetből származó alapanyagok. Az ilyen igényeket számonkérőknek több hírünk is van. Nem feltétlenül jó vagy rossz, inkább csak reális.

Végy egy kiló plasztilint! Így is kezdődhet a szobrásszá válás receptje. Gerő Katalinnál (képünkön) legalábbis így kezdődött. Az éppen nyugdíjba vonult asszonyt ez az anyag indította arra, hogy valami olyasmiben fejezze ki önmagát, amire élete korábbi szakaszában még csak nem is gondolt.

Elhiszi-e ön, hogy a moll jellegű, szelíden hullámzó muzsikaszó mellett édesebbnek tűnik az édes? Hogy a disszonáns, gyors melódiák hallgatása közben savanyúbb a savanyú, szaggatott ritmusú dallamok mellett sósabb a sós? Mi speciel álmunkban sem hittük, de a minap elindult Magyarországon egy különös kísérlet, amelynek némileg mögé nézhettünk, és most azt mondjuk: miért is ne?

Telt házas lemezbemutató dübörög egy budapesti rockklubban. – Úgy érzem magam, mint a szegény legény, aki elindul a falujából, és megszerzi a királylányt! – kiáltja a mikrofonba egy kockás inges rocker, majd letámasztja az öthúros basszusgitárt.

Rejtély, mi a meghatározóbb egy emberi sorsban, az örökölt vagy az, amit magunk teszünk hozzá a kapott anyaghoz. A hétköznapokban az utóbbinak egy kicsit jobban drukkolunk. Mert jó abban hinni, hogy magunk lehetünk a sorsunk kovácsa.

Első pillantásra úgy tűnik, mintha papírból volnának. Az általános iskolai technikaóra jut eszembe, amikor virágokat vagy repülőt hajtogattunk. A különleges lábbelik elkészítése persze korántsem ilyen egyszerű. – A szobám padlóján ülve a lábamra hajtogatva készült el – mondja Gulyás Sára, majd rögtön hozzáteszi: valójában kifordítva, belülről vannak összevarrva – a hajtogatás csupán látszat.

Elegáns öltöny élére vasalt fehér inggel, magabiztos, lehengerlő fellépés. Mintha egy szépfiú, egy bel ami volna – így mutatkozott 2010 őszén a francia közvélemény előtt Redoine Faid, amikor az életét bemutató interjúkötetet népszerűsítette. Az algériai származású férfi azonban korántsem egy angyal, a könyvét is azért tudta a médiában reklámozni, mert éppen feltételesen szabadlábra helyezték. Igazi nehézfiú ő, a francia gengsztervilág egyik hírhedt alakja, aki szeretett kérkedni azzal, hogy mire vitte. Külvárosi piti tolvajból, lépcsőházi kábítószerárusból lett a pénzszállító autók fegyveres kirablására szakosodott Kalasnyikov-király. Egy igazi caid, azaz bandavezér.

Műfűre lép, aki ezekben a napokban betér a prágai Vigadóba (Obecní dum). Máris arra gondolhat, hogy ezzel a különleges ötlettel az 53 éves cseh teniszlegenda, Ivan Lendl előtt tisztelegnek, aki először mutatja be a nagyközönségnek páratlan gyűjteményét: Alfons Mucha 116 eredeti plakátját, továbbá a cseh zenei élet géniuszairól készített olajportréit, vázlatait és iparművészeti alkotásait.

Ígéret. Ön- és közirónia. Biztatás. Mindenki döntse el maga, mit gondol az Irie Maffia legújabb lemezének címe mögé: Nagyon Jó Lesz! Azért egy kis fogódzót mégis adunk.

– Gyerekként hagytam el az országot. Amikor visszajöttem, próbáltam meggyőzni a környékbeli gazdákat, hozzunk létre valamit közösen. Olyan bizalmatlanok voltak, hogy kénytelen voltam egyedül belevágni – mutat körbe birtokán Stefan Csaszar, a Cezar pincészet tulajdonosa.

Aki szépnek látja egyetlen műkorcsolyázó gyakorlatát, az el tudja képzelni, mit ad, ha ugyanazt tizenhat szép és kecses hölgy adja elő. Amikor egy komplett szinkronkorcsolya-csapat gyönyörködtet. De mi az a szinkronkorcsolya?

A só és a citrom csupán a szertartás része, igazán hozzáértő ezek nélkül issza a tequilát. Lehűteni sem kell, szobahőmérsékleten a legjobb fogyasztani, mert a hideg lefojtja az ízlelőbimbókat – világosít fel Keresztes Ferenc bárséf, a 2010-es barcelonai Tequila Kupa győztese.

Mi a közös Jenson Button, a magyar vízilabda-válogatott és a Pipa utcai Medence Concept Store-ból elégedetten távozó egyetemista táskájában? Az, hogy mindegyik molinóból, azaz reklámponyvából készült, a Medence Csoport jóvoltából. Ezen túlmenően nincs sok közös vonásuk, a Magyar Formatervezési Tanács 2012-es különdíját elnyert Re + Concept táskák kivétel nélkül egyedi darabok. Olyannyira, hogy a műhelygyakorlatokon, az „upcycling” jegyében magunk is elkészíthetjük táskánkat, amely garantáltan nem jön majd szembe az utcán.

Van is étterme, meg nincs is, vendéglátós is, meg nem is. Egy biztos, Pajor Pál (képünkön) szeret és tud főzni, sokak örömére – most éppen budapesti lakáséttermében. A barátai által Palinak szólított harminckilenc éves séf azonban addig nem tudta, hogy kedvére való a főzés, amíg hosszabb időre nem került be egy konyhába. Ez utóbbi egy vendéglátó-ipari szakközépiskolában volt, ide szülei unszolására jelentkezett.

A nagypapa, a felesége haláláért Sztálint, a „gazembert” okoló egykori zsandár, majd hegesztő. A fia, aki rántott húsos szendvicseket árul, valamint menye a MÁV belföldi jegypénztárából, s a nyugatról álmodozó unokája, aki egy szexshopban helyezkedik el. 1956, majd a kádárizmus, az 1980-as évek emlékezetes budapesti Queen-koncertje, amelyen Freddy Mercury magyarul énekelte a Tavaszi szél vizet árasztot.