Pispek olyan ember, aki gépiesen cigarettázik, ritmusban szívja be és ereszti ki a füstöt, mintha kötelességét teljesítené, ami megfelel a tényeknek; és közben – legalábbis most – nézi a hósapkás Atlaszt, s hallgatja az egyetlen vokálison rugózó müezzint a hotelje erkélyéről este. Itt a hegyre szorult a hó, föl lehet lélegezni, gondolta.

Öt szívderítő bejelentéssel készült Balog Zoltán erőforrás-miniszter a Nemzeti Kulturális Alap sajtótájékoztatójára, és az éles kérdések sem szegték a kedvét. Ami mégis zavarta, arra nem válaszolt. Viszont leszögezte, hogy a művészi kiteljesedés esélye Simicska Lajostól sem tagadtatik meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Tavaly tavasszal a Magyar Narancsban a Pont fordítva című tárcasorozatának egyik darabjában Barna Imre arról írt: éppen J. D. Salinger Catcher in the Rye című regényén dolgozik. A fordítás elkészült, a könyv az Európa gondozásában nemsokára megjelenik –  a  címlapon azonban ne a Zabhegyező betűsort keressék, Barna Imre  Rozsban a fogó-ra keresztelte át a művet. Az Európa Kiadó főmunkatársával arról beszélgettünk, hogy miért  félrevezető szerinte a régi cím, mi indokolta az alapmű újragondolását magyarul, s hogy miért mindegy, hogy Holden Caulfield fasírtot vagy hamburgert eszik, s hogy mondhatja-e ugyanő 1949-ben New Yorkban, hogy „behalok”?

Raoul Wallenberg svéd követségi titkár története, aki 1944–45-ben sok ezer, talán sok tízezer zsidó életét mentette meg, máig jó pár rejtélyt tartalmaz. Nem tudjuk még egészen pontosan, mi is történt vele 1945. január 17. után, amikor az oroszok elvitték.

Négy nő csacsog vidáman a bisztró közepén. Ha valaki belesne az ablakon, láthatná, hogy – lopva vagy egészen nyíltan – a szórakozóhely összes többi vendége őket figyeli, mind jobban elkerekedő szemekkel.

Nincs tökéletes film, de a Liza elég közel áll hozzá – írta Fáy Miklós a Liza, a rókatündérről. Az új magyar film főszereplőjével, Balsai Mónival, a Magyar Színház színészével beszélgetünk erről is a keddi Nol-Presszóban.

Februárban ötéves a Nol-Presszó videosorozat, amelyből eddig 125 részt láttak a NolTV nézői. A Presszó első vendége 2010. február 12-én a Kossuth-díjas színésznő, Csákányi Eszter volt. Vele ünnepeljük a kerek évfordulót.

Épp rettentő hidegekkel riogatták az előrejelzések azon a három évvel ezelőtti decemberi napon is a hazai közönséget, és minden híradásban elhangzott, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, amikor egy utcabelije meglátta az utcán az öregembert, aki egy gumiabroncsok nélküli biciklin, fülsértő csikorgások közepette tolt egy nyaláb rőzsét.

Hungarikumként védetnék le az őshonos sebes pisztrángot, de kevesen tervezik, hogy a magyar tárgyi kultúra egyik legizgalmasabb darabját – amivel a pisztrángot megtisztítják – fölemeljék a hungarikumok magasába. Nem bűn ez, végül a bicska elnevezése sem magyar: a szó valószínűleg török eredetű, kun közvetítéssel került át nyelvünkbe, és a német ipari hagyomány is kellett hozzá.

A Kalef. Vannak, akik még ma is így nevezik a Moszkva térből néhány éve Széll Kálmánra át-, illetve visszanevezett, a közvélekedés szerint minimum ronda teret, amelynek átépítése a napokban kezdődött meg. A rekonstrukció ritkán látott nosztalgiahullámokat vert.

Az idén már a Nemzeti Kulturális Alap pályázati keretének nagyobb részét teszi ki a miniszteri keret és a címzett támogatások összege. Több pénz ez, mint amennyit a szakmai kollégiumok oszthatnak ki. Ez az arány nem igazán harmonizál az alap eredeti céljával, amely a támogatások elosztását egyfajta szakmai önigazgatás gyakorlatára, megalapozott szakmai döntésekre építené.

A mindenség elmélete című film Stephen Hawkingról, a világhírű tudósról szól, és néhány napja már nálunk is látható. A film már bezsebelt két Golden Globe-díjat, és éppen arra várakozik, vajon hány Oscart sikerül megszereznie; öt kategóriában jelölték. Már a forgatás kezdete előtt felfokozott érdeklődés övezte.

Komoly emberek, magas állami díjakkal a zakójuk reverjén. Ők a humoristák, akik 1970 decemberében a Népszabadság szerkesztőségének tanácstermében ülnek a Blaha Lujza téren.