Egyidősek voltak, 1907-ben egyszerre költöztek Budapestre is. Kaffka nem mellékesen oldalán egy férjjel, amikor pedig 1909-ben Sassy is megnősült, a szenvedély már kihűlt. Barátság–szenvedélyes „ős lávaláng” szerelem–lassú elhidegülés–újra barátság: hosszú kapcsolatukat ezzel a fejlődésvonallal lehetne leírni, Sassy műtermében azonban végig ott maradt Kaffka fekete, virágos kendője meg a koponya, amelyben szerelmes üzeneteiket váltották. S ami később egyik gyakori motívuma is lett.
Az életre szóló, már-már legendás ismertséget azonban az 1909-es kis kötet, az Ópium-álmok hozta meg.
Erotikus és egzotikus nőalakok, az ópiummámorban elmosódó tér és idő delejes hatású részletei keverednek itt a Freud által felfedezett új, belső világ art decós képeivel.
A többször kiadott könyv kapcsán maga Csáth Géza, az író, a lélektan új tudományának egyik első hazai képviselője, rendszeres ópium- és morfiumfogyasztó írt külön tanulmányt (Ópium – Egy idegorvos levelesládájából).
Szecesszió, art deco, egzotikusan finom felfokozottság és egy különös festői életmű jelenik meg Gellér Katalin most megjelent könyvében, amely a galériás Kieselbach Tamás Magyar Festészet című könyvsorozatában jelent meg. Mert Sassy ugyan 1967-ig, 87 évet élt, a könyv mégis főleg az első évtizedeivel foglalkozik, későbbi képein gyakran önmagát ismétli vagy meg sem közelíti korábbi világát.
Itt van például a Nő fotelben a húszas évekből. Egy geometrikus elemekből felépített akt meglepően a ma divatos, fiús alkattal, olyan elnagyolásokkal, mint elvékonyított keze, de azzal a végtelenbe nyúló, karcsú, harisnyás lábbal is, ami legalább annyira metafizikai, mint mögötte a korlátos és homályos Valami, ami felé tekintete fordul.
Kieselbach első Sassyját, egy korai, nagybányai tájképet még 1983-ban szerezte meg, aztán a kilencvenes évek elején, hosszas udvarlás után ezt a felejthetetlen főképet sikerült megszereznie.
|
| Illusztráció az 1909-ben megjelent Ópium-álmok című kötetben |
S most, húsz évvel később az új könyv borítójára került. Nem volt olcsó, sőt: félmillió, akkoriban egy jó autó ára, de azonnal igent mondott, és rögtön indult is érte, nehogy az eladó esetleg meggondolja magát. – Mikor először láttam, képzeletben mellétettem a magyar art deco többi képviselőjét, és mérlegre téve őket, ő nyert – mondja Kieselbach. – Ez a kép számított, semmi más. A Nő fotelben azóta a Kieselbach-gyűjtemény fontos darabja, 2003 óta pedig egy belvárosi iroda enteriőrjébe is bekerült felnagyított printjével. Maga az eredeti kép sokkal kisebb.
És hogy ópiumszívó volt-e maga is, aki ilyen képeket tudott erről készíteni?
Valószínűleg kipróbálta, de nem ez számít, hanem az, hogy alighanem ő volt az első magyar pszichedelikus képzőművész.
Gellér Katalin–Sassy Attila: Ópium-álmok. Kieselbach Galéria, 152 oldal
