Fontos témát jöttek megvitatni: a zeneipar hímsovinizmusáról beszélgetünk. Az ötvenéves,
minden elképzelhető zenei díjjal kistafírozott Björk nemrég arról panaszkodott: még manapság is hitetlenkedve fogadják, hogy ő készíti lemezeinek zenei anyagát.
A Grammy-díjas Taylor Swiftből nem nézik ki, hogy képes dalt szerezni és gitározni, M.I.A., a két Grammyre és egy Oscar-díjra jelölt rapperdalszerző pedig úgy fogalmazott: „Különösen a férfi újságírók jönnek állandóan azzal a zenémmel kapcsolatban, hogy ezt tutira pasi írta.” A kanadai előadóművész-producer-rendező Grimes így fakadt ki: „Elegem van abból, hogy olyan férfiak ajánlják fel állandóan kéretlenül a segítségüket, akik még csak nem is befutott vagy profi zenészek. Mintha csupán véletlenül sikerülne zenét készítenem, és nélkülük botladoznék, netán azért, mert nő vagyok, képtelen volnék használni a technikai eszközöket.”
A női DJ-k helyzete sem könnyű.
A beugró kérdés általában az: vetkőznek-e fellépés közben – a női DJ ugyanis a magyar köztudatban egyenlő a félpucér playmate-tel. Jobb esetben csak hitetlenkednek: „És tényleg te fogsz játszani?”.
Ren legszívesebben bakelitlemezekről zenél, emiatt minden bulira nehéz táskákkal érkezik. „Előfordult, hogy megkérdezték a cipekedésben segítő barátomtól, mi a DJ-neve – azt hitték, ő a fellépő...”
A She Fire tagjai szerint a legnagyobb különbség a két nem között egyértelműen a zenei érdeklődés tekintetében fedezhető fel: a fiatal lányok közül kevesebbet foglalkoztat mélységeiben a zene, nagy részük megelégszik a mainstreammel. Azok a nők azonban, akiket „beoltottak”, különösen elhivatottá válnak zeneileg. „David Jessel remekül írja le Női agy – férfi ész című könyvében a két nem agyműködése közti különbségeket. Lehet, hogy a férfiak jobban tájékozódnak, de a nők érzékenyebbek. Mivel a zene abszolút érzelmi dolog, a DJ-zés pedig a számok megfelelő összehangolásáról szól, a szelektálás során e tulajdonságunkat előnyünkre tudjuk fordítani. Ha leültetnének három velem azonos stílust játszó női DJ-vel, és azt mondanák, válasszunk ki húszat a legújabb lemezek közül, biztosan komoly átfedések lennének a választásaink között.”
Cheeky szerint a női DJ-k változatosabban válogatnak, és – a női bulizókkal egyetemben – megfigyelhetően előnyben részesítenek bizonyos dolgokat. „Szeretjük a teret a zenében, és akkurátusan figyelünk olyasmikre, amik a férfiak számára kevésbé fontosak. Van például két szám, az első egy oktávval feljebb végződik a másik kezdetéhez képest. Gyakran rakom őket egymás után, mert tökéletesen összehangolhatók. Nemrég hallottam egy egyébként remek férfi DJ-től ugyanezt a két számot: disszonánsan keverte egymásra őket.”
De akkor miért nincs több női DJ? „Ahhoz képest, hogy a nagy zeneszerzők között hány nő van, még mindig elég jól állunk...” – nevet Mira, majd a négy lány egyszerre vágja rá: a technika a ludas. „A DJ-zés alapvetően kütyüspecifikus dolog, a keverés mikéntjén kívül muszáj tudnunk azt is, melyik kábelt hová csatlakoztassuk, hisz gyakran magunk szereljük össze a cuccunkat. Ez sok lányt elriaszt” – mondja DSH. Reni erre a női DJ-kre legyintőket karikírozza: „Ugyan, hisz mi csak megnyomunk egy gombot, a többit a számítógép elvégzi helyettünk!” Hiába: a szigetelőszalaggal leragasztott mellbimbójú playmate-ek óriási rombolást végeztek az „igazi” DJ-lányok megítélésében.
Pedig a közhiedelemmel ellentétben az utóbbiak nem profik által előre felvett mixeket raknak a CD-játszóba, hanem minden egyes „trekket” átkevernek. Az idejükön túl komoly anyagi áldozatot is hoznak: ahhoz, hogy valaki naprakész legyen, hetente meg kell vásárolnia a legújabb – akár digitális, akár fizikai – kiadványokat. Cheeky szerint ezeken felül is számos oka van a nők lemorzsolódásának. „Láttam példákat arra, hogy valakit maga a DJ-zés vonzott, de nem érdeklődött mélységeiben a zene iránt. Ők sem tudnak tartósan megmaradni a mezőnyben.”
Akad, aki számára az éjszakázás túl kimerítő, mások belefáradnak abba, hogy a nők kétségkívül hendikeppel indulnak ebben a szakmában. Azt viszont határozottan kérik mind a négyen, hogy a cikk semmiképpen se változzék feminista sirámmá. Sőt, Ren rögtön árnyalja is a képet: „Körülbelül hat évembe telt, hogy a szakmabeliek ne a nememmel foglalkozzanak először, ha szóba kerülök. Nem volt egyszerű, de mostanra mondhatni, hogy átfordult a dolog: valószínűleg több felkérést kapok a hasonló színvonalon játszó férfiaknál.”
Nagy nevetgélés kerekedik, amikor az elvárásokra terelődik a szó: még azok fejében is élnek bizonyos sztereotípiák a női DJ-kről, akik amúgy képesek felülemelkedni a félmeztelen-szigetelőszalagos rémképeken. „Valamiért a nőktől mindenki dallamosabb szetteket vár, sok vokállal és fenékrázással.” Mira ehhez képest híres arról, hogy „mindig odacsap” (ezt eggyel vaskosabb kifejezéssel tessék elképzelni). Szerinte ezt a hatást a különböző stílusokkal, lágyabb és erőteljesebb zenék egymás mellé állításával éri el. Mind a négyen szeretik a keményebb, „veretős” zenéket is – a közönség pedig jól szórakozik a törékeny lányok és szettjeik közötti kontraszton.
„Nekem, mivel a komolyzene felől érkeztem az elektronikus szcénába, valóban fontos a dallam – mondja Cheeky –, de ugyanebből kifolyólag könnyedén megemésztek olyasmit is, amit más nem feltétlenül.” DSH megemlíti: arra is figyelni kell, a bulin belül mikor zenél, az est fellépői egymáshoz is igazodnak, hogy ne csak a mixeknek, de a partinak is meglegyen az íve.
A csapat egyik legrutinosabb tagja, Ren néha egyenesen „visszaél” különleges helyzetével: „Az utóbbi tizennégy év legnagyobb tanulsága számomra egyértelműen az, hogy a közönség egy nőtől olyasmit is benyel, amit egy férfitól nem fogadna el. Sőt, még meg is dicséri!” Mira szerint ezzel vissza is jutottunk a nő érzékenységhez: „Egy meglepő dolgot csinálhatsz jól, de ijesztően is.”
Az underground elektronikus zene demográfiailag speciális közeg. „Míg a koncerteken sokkal több a lány, a mi közönségünk 75 százalékban férfiakból áll.” A rajongók többnyire kedvesek – Mirának például rendszeresen megkérik a kezét a bulikon –, abban egyetértenek: megnyugtató, ha látótávolságon belül van a biztonsági őr. Nem is annyira a testi épségüket, mint inkább a méregdrága felszerelést féltik. Volt rá példa, hogy egy bulizó fent termett a pultnál, és csavargatni kezdte a potmétereket...
Ren szerint az igazán erős egyéniségek képesek egy életen át úgy zenélni, hogy bárkivel is dolgoznak, bármit is játszanak, azon átüssön a személyiségük. „Vegyük Madonnát: mindegy, hogy melyik producerrel dolgozik éppen, sőt az is, mennyit változott a stílusa – egyre inkább az elektronikus zene irányába tolódik –, minden dala madonnás.” A lányok szerint néha minden DJ-nek megremeg a keze vagy lehet rossz napja – a különbség csupán annyi, hogy amíg a férfiak esetében ezt könnyebben elnézik, a női DJ-knél automatikusan felmerül, hogy azért hibáznak, mert nők.
Sorolják az utólag már viccesnek tűnő baleseteket: a külföldi sztárfellépő füle hallatára rosszul sikerült rewind (a szám egy bizonyos részletének visszatekerése és újraindítása a bakeliten), a pultot piszkáló illetéktelennek „köszönhetően” néhány pillanatra elnémuló zene...
A nőiességnek persze vitathatatlan előnyei is vannak. „Ha azt akarom, hogy meghallgassák a mixemet, kirakom mellé a képemet”
– mondja Mira. DSH szerint: „Ha a buli szórólapján női nevek is szerepelnek, érezhetően többen felkapják a fejüket rá.” Rent a közönségszavazásokon évek óta rendre az ország legjobb drum and bass-DJ-i közé választják, Mirát pedig 2014-ben az év „legjobb hazai underground DJ-je” díjra jelölték egyedüli női előadóként. A nők számára közismerten vonzó, ha egy férfi DJ-ként lép fel. De vajon könnyebb-e lemezlovasként pasizni?
„Bár azonnal felkelti az érdeklődést, én sosem reklámozom, hogy DJ vagyok. Általában a barátnőim szokták elárulni, mivel foglalkozom” – mondja Cheeky. „A bulikon nem nagyon mernek odajönni hozzám, de az gyakori, hogy levelet írnak” – mosolyog DSH. „Aki pasizni akar, annak biztosan könnyebb a dolga, már csak azért is, mert többet van szem előtt” – teszi hozzá Ren. Őket azonban nehéz volna azzal vádolni, hogy emiatt álltak be a lemezjátszók mögé.
Ha kíváncsi a lányok mixeire, itt hallgathatja meg őket.
