Töröttként is egész

A kilenc dal időrendben követi az idén ötvenéves énekesnő szakítását Matthew Barney képzőművész-író-rendezővel. A pár útjai 2013-ban, tizenhárom közös esztendő után váltak szét, közös gyermekük is van, így a dalszövegekben az anyaság, a család, a szerelem elmúlása egyaránt megjelenik. Nyers, kíméletlen, csontig hatoló költészet ez: a lélek olyan rejtett kamráiba hatol be, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, rég lezártuk őket.

A Vulnicura zenei anyagát Björk a venezuelai Arca és a The Haxan Cloak művésznevű brit zenész-producer Bobby Krlic társaságában készítette. Közreműködik az Antony And The Johnsons és a Hercules and Love Affair kapcsán ismert Antony Hegarty is. A végeredmény veszélyes: beszippant, és nem ereszt. Éppen olyan érzés, mint zokogva nézegetni egykori szerelmünkkel – az összessel! –közös fényképeinket, mielőtt végleg kitörölnénk őket.

A súlyos elektronika és az éteri vonósok között tátongó, valamiképpen mégis áthidalt zenei szakadék akár a kapcsolat allegóriájaként, férfi és nő örök ellentéteként is értelmezhető. A terápiás audionapló plasztikusan rögzíti a szerelem haldoklását, az egymástól való távolodást, a család széthullását. Sokan talán most csodálkoznak rá: jé, ez az elvont, lidércfényszerű nő hús-vér ember, ugyanolyan gondokkal, mint mi, földi halandók!

Fotó: Kim Kyung-Hoon / Reuters

Ám a popzenében megszokott szakítós klisék helyett Björk semmi jóval nem kecsegtet: a seb nem múlik el nyomtalanul. „Akkor vagyok egész, ha összetörtek –Egészként is törött maradok” – énekli hipnotikus hangján az album zárószámában.

A Vulnicura nehéz, de katartikus, kihagyhatatlan zene. Zsigeri, intenzív élmény, néha (jó: többnyire) nagyon fáj, de megkerülhetetlen. Egyszerűen minél előbb túl kell esni rajta. Épp, mint egy szakításon.