Talán csak véletlen, hogy a Nemzeti Galériának éppen abban a szárnyában nyílt a „Derkovits – A művész és kora” című kiállítás, ahol valaha a Munkásmozgalmi Múzeum volt. De erre már csak a harminc fölöttiek emlékeznek, és én is csak azért említem, mert valahogy mégiscsak érdekes, hogy éppen itt történik meg a deszakralizációja a munkásmozgalom saját ikonjává tett festőnek. Vagyis hogy ezzel a kiállítással igyekeznek lehámozni róla a proletárfestő imázsát, és polgárilag komfortosabban értelmezni.

Minél többet járunk gyerekprogramokra, annál markánsabban megmutatkozik: vagy a gyerek élvezi a mókát, vagy a szülő, a kettő egyszerre ritkán jön össze. Éppen ezért várom mindig érdeklődve, hogy milyen családi programmal rukkol elő a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Tavaly a Nyomozás kiállítás, most meg Az idő birodalma az, ami elvitte a pálmát.

Nakonxipánnak nevezte maga teremtette álomvilágát.A tragikus sorsú víziós festő, Gulácsy Lajos gazdag grafikai anyagából válogatott, csak magángyűjtők féltett kincsei közül kikerülő tárlaton kiderül, igaz-e, amit Juhász Gyula mondott róla: „Angyali lélek egy szatír testében...”

Stüszi kalapos, tiroli vadásznak öltözött, embertestű vaddisznó, üres tekintetű nyúl, ölében hatalmas tojással, amelyre éppen matyómintákat készül festeni, fotelben ücsörgő, decens orrszarvú: Roskó Gábor különös állatkertje ezúttal Dunaújvárosban látható.

Megejtő kiállítóhely nyílott a minap a Belvárosban, a Galamb utca 6. sz. alatt bezárt üzlet hűlt helyén: egy úgynevezett pop up, azaz meghatározottan rövid ideig (esetünkben április végéig) élő galéria.

Fiatal formatervezők és kézművesek alkotásait mutatja be április 6-ig nyitva tartó kiállításán az Iparművészeti Múzeum. A művek mellett a látogató képet kap a készítés metódusáról, valamint arról is, hogy mi inspirálta a művészt.

Király Gábor műveiből rendezett kiállítást a Virág Judit Galéria. A tárlat betekintést nyújt a festő sajátos realizmusába. Bár minden figura torz, elnagyolt és kevéssé harmonikus, de fel kell, hogy tűnjék a mögötte lévő különös valószerűség is.

Ujj Zsuzsi ritkán látható fotói a Cirko Gejzírben

Mindig azt a legnehezebb meghatározni, amit a legjobban ismerünk. Mert mi is illene rá igazán? Bukarest után a legnagyobb romániai város? Egyetemi időszakban a legizgalmasabb hely a környéken? Házsongárd és Fadrusz? Mátyás király és az igazságtalanságok évtizedei? Mind száraz és hivatalízű, pontatlan és turistáknak való.

Kordont bontottak Pécs fideszes irányítói – Páva Zsolt polgármester, valamint Csizi Péter és Nagy Csaba alpolgármesterek – csütörtökön a baranyai megyeszékhely központjában.

Bécs jelkép értékű toronyházában, a húszemeletes Ringturmban május elejéig látható az aulában az Ungarn: Bauten der Aufbruchszeit 1945–1960 című kiállítás, amit talán úgy lehetne értelmében fordítani, hogy A magyar nekilendülés időszakának építészete 1945–1960.

A kiállítás sikeresen fedi azt, amit ma a kínai művészvilág közössége szeretne magáról közölni – Nagy Mercédesz kurátort kérdeztük a Modem most záró tárlatáról.

Czabán György Budapest-képei a Mai Manó Házban

Életmű, amelynek egyetlen darabját mindenki ismeri, és amelyet egyébként nem ismer senki. Majdnem mindenki és majdnem senki.

A német megszállási emlékmű kapcsán még emlegetett kettős beszéd helyett kezd inkább öngyilkossági hajlamnak tűnni, amit a magyar kormányzati kommunikációs vezetők csinálnak a holokauszt-emlékév alatt. Más magyarázat egyelőre legalábbis nemigen kínálkozik arra a sűrű hallgatásra, amely a megemlékezés-sorozat talán egyedüli egyértelmű sikertörténetét jelentő kiállítást övezi Magyarországon.

Pénteken nyílt meg és vasárnap estig látogatható a Pap László Budapest Sportarénában a 8. Gardenexpo és az esemény társszervezésében az Orchidea Ünnep.

Ki ne hallott volna arról, hogy az állatkertben örökbe lehet fogadni az ott lakó állatokat? Arra azonban eddig nemigen akadt példa, hogy valaki díszes indián tollkoronát vagy kerámia jaguárt fogadjon örökbe.

Az OSZK kiállításon mutatja be a tavaly készült, a zsűri szerint legszemrevalóbb magyar térképeket.

Kalapos nő ül a kocsmában. Egyedül van és a sörét várja. Tiszta vonások, nem túl szabályos arc. A XX. század elejének berlini jelensége.