A kiállítás az objektumok szimpla bemutatásán túl kitér a politikai, ideológiai háttérre is.
A plakáton a ferihegyi repülőtér 1950-ben átadott épülete látható, mely egyben átvezetés is a háború előtti modernista építészetből a háború utáni koalíciós éveknek még modernista nyomon járó architektúrájába, majd a szocreálba.
Építése a háború előtt kezdődött ifj. Dávid Károly tervei szerint, de az elkészült részeket a háborúban lebombázták, s 1947-től kezdték újjáépíteni.
Kiemelt helyet kap, s a katalógusban is külön fejezet az Erzsébet téri buszpályaudvar, továbbá a Dózsa György úti MÉMOSZ-székház, a parlamenti képviselőház, a Népstadion, vagy a Rákosi-korszak fénykorát és a szovjet ideológiai befolyást a maga vaskosságával, nehézkességével (és birodalmi neoklasszicista jegyeivel) jobban megtestesítő dunaújvárosi épületek, a budapesti képzőművészeti egyetem, a Pannónia Filmstúdió szinkronműterme, a Műegyetem R épülete, a székesfehérvári pályaudvar, a miskolci megyei pártház, a budapesti MOM művelődési központ, a csepeli rendőrkapitányság vagy a kazincbarcikai munkáslakások.
Sőt olyan itthon is kevéssé közismert érdekességekre is kitér a válogatás, mint az 1947-ben Schömer Ervin és Janáky István tervezte „Móricz Zsigmond falva", mely az új, ideális falu elképzelése volt, s mondható, hogy sokkal esztétikusabb, mint a hatvanas évektől épülő, Kádár-kocka házakból álló falvak lettek.
|
| Az Erzsébet (korábban Engels) téri buszpályaudvar kávézója |
A kiállítás az objektumok szimpla bemutatásán túl kitér a politikai, ideológiai háttérre is, például arra, hogy a magán tervezőirodák államosításával és a nagy tervezővállalatok létrehozásával hogyan nyert egyre inkább teret a szocreál az ötvenes évek elejére (bár a művészeti ágak közül az építészetben legkésőbb), s hogyan testesült meg ez különféle kiadványokban, majd az Építés és Építészet című folyóiratban 1951-ben lezajlott ún. formalizmus vitában, melynek két vezéralakja a nyugatosabb Major Máté és az orosz vonalat képviselő Perényi Imre volt.
A korszak bemutatása néhány, Sztálin halála utáni épülettel zárul, melyek már a szocreál lazulását, az építészeti modernizmushoz való visszatérést jelzik, mint például Molnár Péter siófoki meteorológiai megfigyelőállomása.
Sőt, a kiállításhoz készült remek angol és német nyelvű katalógusban egészen odáig elmennek, hogy miként válnak aztán ezek az épületek, az általuk képviselt korszak rossz emlékei ellenére műemlékké: elsőként az Erzsébet téri buszpályaudvar 1977-ben.
Az már csak szóban hangzott el, hogy mostanában a szocreál emlékeit megint nem nézik jó szemmel, úgy hírlik, a stílus képviselői nem kapnak például helyet a Műcsarnokban nyáron megrendezendő építészeti szalonon sem (bár ennek tematikáját pontosan nem ismerjük). Viszont jó hír, hogy a mostani bécsi kiállítást még idén bemutatják Budapesten is.
