A miniszterelnök szerint egységes európai modell hiányában Magyarországnak saját válaszokat kell adnia a globalizációval és a posztmodernizációval összefüggő kérdésekre. Gyurcsány Ferenc erről csütörtökön beszélt a Demos Magyarország Alapítvány Progresszív politika a XXI. században című rendezvényén.

Nyugat-Európában az 1950-es évek végén, a hatvanas évek elején, tizenöt-húsz évvel a háború és a rendszerváltások után terjedt és hódított az emberarcú, demokratikus és szociális kapitalizmus eszméje, akár Kelet-Európában az emberarcú szocializmusé. A társadalmak túl voltak a maguk összeomlásain és transzformációs válságain, s napirendre kerültek a modern politikai nemzetté válás, a szociális állam és a világba illeszkedés kérdései.

Drámai képet festett a világ energiajövőjéről a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kedden kiadott elemzésében: az éves jelentés szerint ha a jelenlegi irányzat folytatódik, akkor igen drága és bizonytalan lesz a világ energia-ellátása, és nagyon megnő a környezet szennyezése.

A 20. század Amerika százada volt. Ez a század nem lesz senkié, a multipoláris anarchia kora következik – véli a globalizációkritikus mozgalmak teoretikusa. Jó vagy rossz hír?

A globalizáció megállíthatatlanul tör előre Franciaországban is. A francia kurtizánokat kiszorítja a külföldi munkaerő. A patinás párizsi kuplerájok helyén modern szexplázák nyílnak.

Budapesti látogatása során nem sok szó esett arról, hogy a híres újságíró támogatja az iraki háborút. Még most is. Egészen addig, amíg vannak irakiak, akik kiállnak a demokrácia mellett.

Peter Mandelson, a reformbaloldal nemzetközi "agytrösztjének" aPolicy Network nevű csoportosulásnak (brit munkáspárti) elnöke szerintMagyarországon és másutt is attól erősödik a baloldal, hogy ténylegmodernizációt hordoz.

Lelkes globalisták egyszer csak nem engedik külföldieknek eladni a cégeket. Nemzetbiztonsági érdeket, stratégiai üzletágakat emlegetnek. Ezek az SZGSZ, a Szelektív Globalizációs Szindróma tünetei.

A nyugati civilizáció hanyatlik, állítja egy amerikai konzervatív politológus, Bob Merry a Le Soir belga lapban.

Globális foglalkoztatási válság fenyeget - hangoztatta Juan Somaviva, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főigazgatója a múlt heti davosi világgazdasági fórumon. Állítását a szervezet jelentésére alapozta, amelyből kiderül: az elmúlt két év jelentős gazdasági növekedése dacára világszerte nem csökkent a munkanélküliség.

A földgolyó egyszerűen nem rendelkezik annyi természeti kinccsel, ami Kína és India lakosságának a mai fejlett nyugati erőforrás-fogyasztáshoz hasonlót biztosíthatna, közölte a Worldwatch Institute washingtoni központú nemzetközi környezetvédelmi szervezet.

Ez az új kultúra társadalmi kérdésekben egyenrangúságra, párbeszédre, vitára és megegyezésre épít, nem pedig utasításra, adományozásra, előírásra. Ez a nehezebb út.

A kínai gazdaság a globális kapitalizmus nyertese. És a kínaiak? Ők is jól járnak a globalizációval? Vagy még rosszabbul megy a soruk, mint az igazi kommunista időkben?

A politikailag instabil Közép-Keletnek és Észak-Afrikának kritikus szerep juthat a 2030-ig várhatóan legalább 50 százalékkal növekvő energiaigények kielégítésében. Bár az energiakészletek még elegendők, fogyasztási szokásait az emberiségnek nagy erőkkel és jelentős költséggel kell hatékonyabbá tennie a következő évtizedekben - állítja a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA).

A Tudatos Vásárlók Egyesülete idén is megtartja Ne Vásárolj Semmit Napi "fogyasztói böjtjét", amelyre az ünnepi vásárlási láz előtt, november 25-én kerül sor.

A képzett munkaerő elvándorlásától minden ország tart, még a leggazdagabbak is. Pedig az agyelszívásnak lehetnek jótékony hatásai. Épp a szegényeknél.

Azt papolták nekünk, hogy felejtsük el a szocialista maszlagot, és válasszuk a szabad piacot. Ezt tettük. Most meg azt mondják, hogy maradjunk otthon.

Az ír, dél-koreai minták felé mozdul el végre gazdaságunk, vagy latin-amerikai alapmintákat követünk majd? - tette fel a kérdést Böröcz József összehasonlító makrogazdaság-szociológus "A magyar komp" című tanulmányában. Jó lenne, ha "az állam vezető pozícióit elfoglaló politikai és hivatalnoki elitek legalább azt megpróbálnák megtenni saját társadalmuk világgazdasági előrejutása érdekében, ami saját kompetenciájukba tartozik" - fogalmazott. A Rutgers University-n oktató szerző a NOL-vitafórumon válaszolt olvasóink kérdéseire. Főbb téziseit összefoglaltuk.

A nyugati fogyasztói társadalom egyre többeknek kínál anyagi gyarapodást. De egyre többekben merül fel a kérdés is, hogy e rövid távú gyarapodás nem megy-e jelenleg élvezett életminőségünk hosszú távú fenntarthatóságának rovására?

Az áhítatos dicshimnuszok és a könnyes gyászbeszédek ideje lejárt. A globalizációról szóló új könyvekből és a kritikákból már az irónia sem hiányzik.