Csizmadia Ervin politológus, a Méltányosság Politikaelemző kör társelnöke a NOL vitafórumán válaszol a Gyurcsány-Orbán párbajról érkező kérdésekre.

Csizmadia Ervin politológus a NOL-nak adott interjúban a jobb- és a baloldal által 2002 óta megtett útról, az Orbán- és a Gyurcsány-jelenségről beszélt, és arról, hogy mi veri ki a biztosítékot a Fidesznél. A Méltányosság Politikaelemző kör társelnöke április 6-án, 14 órától a NOL vitafórumán válaszol a Gyurcsány-Orbán párbajról érkező kérdésekre.

“Magyarország – választások után” címmel rendezett konferenciát a Méltányosság Politkaelemző Kör (MPK) a választások második fordulója után a Szépművészeti Múzeumban. A Kör vezetői és vendégük, G. Fodor Gábor politikafilozófus “az akarat szerepéről, a félelemről, reményről, büszkeségről, szégyenről, azaz az érzelmek választásokat eldöntő szerepéről” beszélgettek Betlen János újságíróval. - “Miképp éltük meg a választások napjait, amely sokkal érdekesebben alakult, mint előzetesen vártuk?”

A múlt héten a miniszterelnök kémelhárítói múltját vizsgáló bizottság meghallgatta Medgyessy Pétert. A bizottság megbízásának határideje lassan a végéhez közeledik, s ha működésének egészéről (hiszen eddigi ülései zártak voltak) nem is mondhatunk véleményt, a legnagyobb nyilvánosság előtt zajló kormányfői meghallgatásról annál inkább.

A cím pontatlan. Nem az egész magyar jobboldalról fogok beszélni (honnan is tudhatnám, milyen az), és - mivel a magyar jobboldalnak ismereteim szerint nincs hivatalos álláspontja egy esetleges előre hozott választással kapcsolatban - nem is a jobboldalnak ez előre hozott választással kapcsolatos - nem létező - álláspontjáról. Noha megérne egy misét beszélni arról, a baloldalon miért erőlködnek olyan nagyon, hogy a jobboldali térfélről olykor-olykor elhangzó felvetésekből masszív jobboldali koncepciót kanyarítsanak, de ez túlságosan messzire vezetne.

Mielőtt elszörnyülködnénk, hogy, lám, a hazai politika megint milyen öldöklő nyarat produkál nekünk, javaslom, tisztázzunk néhány alapvető körülményt. Elsősorban azt, hogy az úgynevezett Polt- vagy Szász- vagy Lisszabon- stb. ügyek hirtelen elszaporodása véletlen-e, avagy valamifajta törvényszerűséget követ. Véleményem szerint az utóbbiról van szó. Régóta hiszem, hogy érdemes megkülönböztetnünk egymástól a botrányokat önmagukban, és a botrányok konstruálását.

A kormány első száznapos programja különösen a fiatal demokráciákban fokozott jelentőséggel bír. 1990-ben alakult ki ez a hagyomány, és jó, hogy kialakult. 1990-ben és 1994-ben - emlékeim szerint - a száz nap elteltével nagy (kormánypárti és ellenzéki) elemzések láttak napvilágot. A száznapos programban foglaltak végrehajtása vagy éppen annak elmaradása esemény volt. Közügy. Persze akkor még mást értettünk politikán, mint ma.

A politika egyik ősi törvénye a következő: beszélj sokat a programról, a célokról és beszélj keveset a program és a célok letéteményeseinek számító személyiségekről. Egy képzeletbeli második törvény: ha már mindenképpen beszélned kell a személyekről, lehetőleg dicsérd meg azokat is, akiket leváltasz és egy kicsit még inkább dicsérd azokat, akiket a leváltottak helyébe ültetsz. S végül egy lehetséges harmadik: akármennyire is szorongat a közvélemény, a személycserék valódi okait, motivációit kezeld diszkréten, a szükségessé váló változásokat intézd el minél gyorsabban.

A (poszt)modern politika már csak olyan, hogy a napi aktualitások (mondhatjuk úgy is: botrányok) kiszorítják a távlatokat. Amikor tavasszal lezajlott a Magyarország EU-csatlakozásával kapcsolatos kampány, majd a népszavazás, sokan azt hittük, hogy a hosszas tétlenkedés után a téma az őt megillető helyre kerül, s a csatlakozásig hátralevő egy évnek tényleg ez lesz a vezető kérdése. Tévedtünk. Az EU-téma csak egy a sok közül; ráadásul nem is a legérdekesebb. Kulcsár Attila bécsi elfogásának verziói lényegesen figyelemreméltóbbak és - valljuk be - médiaszerűbbek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás alapvető fontosságát persze senki nem vitatja, s nyilván ahogyan közeledünk majd a bűvös 2004. májusi időponthoz, emelkedik majd megint az EU-adrenalin. Addig azonban a tematika jószerével áldozata a hírversenynek: gyenge vizualizálhatósága miatt csak kullog a bombasztikus botránykavalkád nyomában.

Az MSZP szervezetének megmerevedésén valószínűleg csak az változtatna, ha a párt legalább két egymást követő választást megnyerne – vagy éppen elveszítene - mondta a NOL-nak adott interjúban Csizmadia Ervin.

Nemrégiben Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter ösztönzésére három párt képviselői egy gazdaságpolitikai nyilatkozatot írtak alá. Hosszú idő után a kormánypártoknak és az ellenzék egy részének sikerült valamiben megegyeznie. A gazdaságpolitikai nyilatkozat azóta is - fizetett hirdetés formájában - a lapokban olvasható.