A korrupció kivégezte a választók előtt a hét éve kormányzó szocialistákat és liberálisokat. Nincs az a (volt) szocialista vagy liberális szavazó, aki ne tudná sorolni sajátjai korrupt üzleteit, legyenek azok miniszterek vagy polgármesterek. A korrupció elleni érvelés a Jobbiknak kedvezett: egyszerre tudta ütni a kormányon lévőket és a Fideszt. Lengyel László elemzése.

"Minden emberben van valahol egy kő" - írta 1958. július 14.-én Nemes Nagy Ágnes. "Súlyos, szilárd, egynemű. Talán urániumféle, mert sugárzik, talán mágnesféle, mert minden feléje esik. Ez a kő: csak van. Ez a legfőbb tulajdonsága. Próbálhatom megmozgatni, erőszakoskodni vele - hiába.

"Erdély földjén most és mindörökké (akinek van szeme lássa) még parvenübb Menükről még ropogósabb röplapokról még ármányosabb l'étlapokról Álmodik a gyomor -" (Kovács András Ferenc: Álmodik a gyomor)

 

Nem mozdul semmi. Nincs, ami fölhajtsa a gazdaságot. Nincs, ami előrevigye a politikát. Nincs fölfelé kapaszkodása a társadalomnak. Mozdulatlan víztömeg. Alatta, benne lerántó örvények és gyilkos kavargások. A fölszínen állandó, sehonnan jövő és sehová sem tartó fodrozódások. Mintha a változtathatatlanság súlya ülne rajtunk. Bugyborékolás a víz alól.

2004 elején a haladó értelmiség rátalált arra a politikusra, akihez nemcsak az esze, hanem a szíve is húz. A "Merjünk baloldalinak lenni" cikkét író Gyurcsány Ferenc elnyerte a baloldali - szocialista és liberális - értelmiség többségének támogatását. A Bence György által gúnyosan "haladó értelmiségnek" nevezett szakértői, szabadon lebegő és médiaértelmiségi intézmények, körök és személyiségek Gyurcsányban fellelték a magyar Blairt, az európai szintű gondolkodó és cselekvő, kommunikáció- és vezetőképes, egyszerre szociális és liberális politikust.

Eltelt egy év. Jó hírek. Nem omlott össze a forint. Lement a megszorító csomag első éve. Nincsenek utcai harcok. Szép idő van. Rossz hírek. Gazdasági mutatóink - növekedés, infláció stb. - nemcsak közép-európai versenytársaink, hanem az Európai Unió alatt. Nem fölzárkózunk, hanem leszakadunk. Nem mennek előre a reformok. Nem állt helyre a kormány és az ellenzék hitelessége. Se új arcok, se új gondolatok. Rossz körben forgunk.

A távoli Amerikában, Amitai Etzioni méltatja meleg szavakkal Hankiss Elemér könyvét, amely a Johns Hopkins Egyetem kiadójánál jelent meg. A New York Review of Booksban Robert Skidelsky Kornai Jánosról ír mint leghíresebb és minden bizonnyal legbefolyásosabb közgazdászáról a háború utáni kommunista Európának - annak kapcsán, hogy megjelent a közgazdász memoárjának angol nyelvű kiadása.

Annus miserabilis - szörnyű év. A 2006- 2007-es év kétségkívül a magyar rendszerváltás egyik legnyomasztóbb éve. Magyarország 1968 óta a térség egyik vezető reformországa volt, a legmegbízhatóbb és legújítóbb szellemű ország.

A magyar külpolitika válaszútra került. A miniszterelnök ambiciózus külpolitikai fellépése - stratégiai irányvonalra tett kísérlet, önálló tanácsadó testület létrehozása, aktív nemzetközi szereplés - az egyik oldalon, a külpolitika, a biztonságpolitika a külgazdaság- és energiapolitika összehangolatlansága a másikon, a legfontosabb NATO- és EU-partnerektől eltérő vonalvezetés látszata a kormányzat orosz politikájában az egyik, és összevisszaság az ellenzék külpolitikájában a másik oldalon.

Nem értem Lengyel Lászlót. Igen, Lengyelt, aki húsz-huszonöt évvel ezelőtt a rendszerváltás szellemi előkészítésének egyik vezető alakja volt. Akkor lettünk szellemi társak - ő volt a Fordulat és reform lelke, ahol én mellékszereplő voltam. A dolgozat újrakiadásához írt előszóban szépen méltatta azt, amivel én járultam hozzá a nyolcvanas évek közgazdasági reformgondolkodásához. Most mégsem értem őt.

"LOGIKATANÁR (sietve jön balról) Egy orrszarvú vágtat hanyatt-homlok szemközt a járdán! JEAN: Még ilyet! (Bérenger-hez) Látta? BÉRENGER (Jeanhoz) Igen, úgy láttam: orrszarvú! Milyen nagy port vert! HÁZIASSZONY Még ilyet! Hű, de megijedtem! LOGIKATANÁR A félelem irracionális. A ráció le kell, hogy győzze." Eugene Ionesco: Rinocéroszok

Adam Michnik ismét könyörtelen önmagához. Harag és szégyen című, magyarul megjelent esszékötetében nem kevesebbet kérdez magától: volt-e értelme az egésznek? Marad-e utánam, utánunk valami? Érdemes volt-e a hatvanas évek közepétől radikális lengyel értelmiségiként nekivágni Lengyelország, Kelet-Európa, sőt a világ megváltoztatásának? Részt venni, beavatkozni, küzdeni, börtönt elszenvedni azért a világért, ami eljött? Csak a harag és a szégyen. Hol, mikor, mivel rontottuk el?

2006 tavaszán nyertek, most ezt szenvedik a szocialisták. Veszedelmes korszak az elmúlt és az eljövendő fél esztendő a kormány, a szocialisták és a liberálisok számára. "Egy rossz kormány számára a legveszedelmesebb időszak, amikor javulni próbál." - szól Tocquville tétele. Igaz.

Eltékozoltuk 1956 megünneplésének lehetőségét. Magyarország vesztett 2006. október 23-án. Mennyi marad meg az évfordulóra kiadott könyvekből, cikkekből - ki tudja? Valószínűleg nagyon kevés.

Vesztesek kongresszusa? Az MSZP a legrosszabb politikai pillanatban tartja kongresszusát. Az őszödi beszéd következményei, az önkormányzati választások elvesztése és a politikai konfliktusok után előre látható szociális feszültségek saját választóikkal, szervezeti és vezetési válságba sodorták a szocialistákat.