Nincs különbség diktatúra és diktatúra között - mondta Latorcai Csaba a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány megemlékezésén szombaton, a volt gulág-rabok budapesti emlékművénél.

Mélységesen mély, írja Thomas Mann a József-tetralógia első mondatában a „múltnak kútjáról”. De azért nem annyira mély, hogy kis merítéssel ne bukkanna az ember kincsre.

A Népszabadság milliós fotóarchívumából való ez az 1972 júliusában készült felvétel. A párt első titkára látogatást tesz a tatai edzőtáborban a müncheni olimpiára készülő – és nagy esélyes – párbajtőrvívók tréningjén. A már négy évvel korábban Mexikóban is aranyérmet nyert csapat tagja foglalt jobbja helyett bal kezét nyújtja kézfogásra a testőrök kísérte politikusnak, akit láthatólag megtisztel, hogy egy nagy bajnokkal találkozik.

Spiró György A Tavaszi Tárlat című új könyvének főhőse egy tipikus ötvenes évekbeli kommunista, egy zsidó gyökerű, de magyar tudatú hazafi, egy naív, jámbor lélek, akinek folyamatosan azon jár az agya, hogy miképpen lehetne Magyarországot jobbá tenni. A regény "premierjét" Debrecenben tartották.

„Lesz-e a bolsevista kutyából demokratikus szalonna?” Ezt a kérdést tette föl Tamás Gáspár Miklós 1988-ban. Lesz-e a bolsevista kutyából orbánista szalonna? Így módosult a kérdés az évek során. A válasz: de mennyire! Mi több, ez napjaink kedvenc szalonnája. Heves történelmi megbékélés tanúi vagyunk. A megbékélés kétféleképpen jöhet létre. A történelem elhallgatása és eltorzítása, avagy a történelemmel való katartikus szembenézés által.

Egyre többen gondolják úgy - már a fiatalok körében is -, hogy boldogabban éltek a rendszerváltást megelőző időkben. A szociológus szerint nem politikai nosztalgiáról van szó, a politológus viszont paternalista szirénhangokat hall a háttérben.

Böhöm, Szőrmók, Ökörfej, valamint Don Juan, Igazi Trebitsch, Letenye Pajti és Póc Manusz (hogy csak a beszédes nevűeket említsük közülük) a hetvenes és nyolcvanas évek bányaiparának meghatározó személyiségei voltak. Akadt köztük, aki a kettes metró Duna alatti szakaszának robbantási munkálatait vezette, volt, aki az akkori olajárválság kapcsán a hazai széntermelés fellendítéséről szóló döntések kialakításában játszott szerepet, és sokmilliárdos beruházásokat irányított.

Gyurcsány Ferenc nem alkuszik. Úgy tetszik, végleg kitagadja a Kádár-rendszert, hiába óvta Horn Gyula („Feri, hagyjátok abba a Kádárral kapcsolatos nyilatkozatokat. Kell újabb front? Nincs elég?”), hiába Lendvai Ildikó („Feri, nem a Kádár-korszak értékelése a lényeg…”). A Lendvainak szóló nagy kongresszusi taps pedig mintha azt jelezné: reform hevében a miniszterelnök csak megint egy gondolatbombát dobott be a köztudatba, felborzolva a baloldali idegeket. Pedig az újabb front elkerülhetetlen, és a lényeg éppen az: mit kezd a baloldal Kádár Jánossal?

Vitányi Iván a miniszterelnöknek ad igazat abban az MSZP-ben zajló vitában, hogy el kell-e költöznie a pártnak a Köztársaság téri irodából, és abban is, hogy nem vállalja Kádár János örökségét.

Az MSZP kongresszusa múlt idejű fordulatot hozott: a párt új elnöke, Gyurcsány Ferenc felmondott minden lehetséges folytonosságot a Kádár-rendszerrel. Nem is volt hajlandó beköltözni a Köztáraság térre. Vitányi Iván, a párt doyenje mélységesen egyetért vele, Horn Gyula azonban óvatosságra intette.

Hétfő esténként nyolc órakor jelentkezik a Filmmúzeum műsorán az a sorozat, amely az '56-os Intézet filmjeit mutatja be. Az öt alkotásból álló széria a létező szocializmus mindennapjaiba, a rendszer működésébe nyújt betekintést. Látható majd többek között Méry Zsuzsa Kádár János nyugdíjba megy és Pataki Éva A NÉKOSZ-legenda című filmje. A kiutazása közérdeket sért a korabeli útlevélmegvonásokkal, az Üzemi baleset pedig a Kádár-korszak "tájékoztatáspolitikájával" foglalkozik. Rainer M. Jánossal, az '56-os Intézet igazgatójával beszélgetünk.

Mottó: "A bomba felrobbant, de nem tett kárt az épületben..." (Moldova György: Magyar atom)