Az utolsó és az utolsó előtti kommunista
Kádár János volt az utolsó előtti kommunista, mert minden bizonnyal Moldova György az utolsó. A napokban jutottam erre a következtetésre, amikor az író közönségtalálkozóján a Lehel téri Galéria könyvesboltban jártam. Itt azt tanultam: mindenki elfeledte már, hogy ki volt. Egyedül Moldova György emlékszik mindenre pontosan.
A metróaluljáró könyvesboltja jó választás. Passzol Moldova ünnepélyesen vállalt "proli" arculatához. Ami nem új keletű. Pályája elején is mondták rá, hogy "kommunista". Akkor se hadakozott ellene. Sárközy Márta, Molnár Ferenc lánya illette így, amikor a kőbányai fiú betévedt (Moldova szavával: a nyomortelepről) a zugligeti irodalmi szalonba. Merthogy szeretett volna Lator Lászlóék köréhez tartozni. De aztán másként alakult.
Nem tudott megragadni a Ludas Matyinál sem. Pedig úri dolga volt. Hetente két flekket (ma: 3600 leütés) kellett leadnia. Megírt négy-öt cikket előre, meséli Moldova. De egyszer Árkus József azt nyilatkozta: "Kellett nekem a Moldova, megvettem." "Kit vettél te meg?!" - rontott másnap a Ludas főszerkesztőjére a novellákkal és szatírákkal jelentkező író. Mire Árkus: "Jól van, nyilatkozz te is valamit!" Moldova inkább fölmondott. És hátat fordított a sajtónak, amelyről az a véleménye, elnyomorítja a jellemet. (Az enyém meg az, hogy Ady, Karinthy, Kosztolányi milyen jól kibírta.)
Fájlalja, hogy a Kádár János I-II. című könyvéről "nem írtak egy jó szót sem". (Félénken jegyzem meg, voltak már ennél izmosabb címmel ellátott könyvei: Az elátkozott hivatal, Az Őrség panasza, A beszélő disznó, Negyven prédikátor stb.)
A Kádár-könyvnek, mely "a legnagyobb" XX. századi magyar politikusról szól, már megjelenés előtt akkora hírverést csaptak, hogy a kampányt nyugodtan bevehetnék tankönyveikbe a kapitalista marketingisták. A nyomorult jellemű sajtó pedig még arról is beszámolt, amikor Moldova Debrecenben bekapcsolta a nyomdagépeket. Tény, hogy a napi- és hetilapokban, a folyóiratokban nem menesztették az égbe a Kádár-könyv miatt a 80 kötetes írót. Miért tettek volna ilyet?
A könyvvel karácsony előtt robbantottak (2:0 a kizsákmányolóknak!). Eddig százezer példányt adtak el belőle. Nagy üzleti siker, mely bizonyára tisztes nyereséget (ld. profit) hoz a kiadónak és a szerzőnek. A könyv a sikerlisták élén áll, viszik, mint a cukrot. Jobban fogy, mint Stahl Judit szakácskönyvei. A siker láthatóan feldobta az írót. El is hangzik az aluljárós boltban: ez az olvasók csattanós válasza a fintorgó kritikákra.
56-ban őszintén hitt, fegyvert fogott érte. Kádár (mindig megjegyzi, ez is benne van a könyvben), november 1-jéig forradalomnak gondolta, ami a Köztársaság tér után elfajzott. S lett belőle (többek között) "nyilas restaurációs kísérlet". Az NKVD-s Nagy Imre balek volt, de (benne van, hogy) férfiasan kitartott.
Csurka István osztálytársa volt a filmművészetin, dramaturgia szakon. Moldova abbahagyta tanulmányait, s beállt kazánszerelőnek. A hallgatóság arra kíváncsi, milyen lehetett akkoriban Csurka. Moldova földerül, s látja, mindenki az unásig ismert közhelyre vár: a drámaíró más lehetett, mint a MIÉP-es. Ugyanolyan volt, mint ma, feleli Moldova, és elmeséli, ha beivott (már Csurka), Lenint "szifiliszes öreg zsidónak" nevezte. Aczél György meg (akinél Csurkát mentegették a haverok) egyszer megjegyezte: "Berúghatna már balra is."
Moldova beszámol Ég a Duna című szociográfiájának megjelenéséről is. Szerette volna, ha a bős-nagymarosi vízlépcső körüli konfliktust taglaló riportkönyve a Magyarország felfedezése sorozatban jön ki. A szerkesztő Pünkösti Árpád elégedett volt vele, csupán annyit jegyzett meg, nem hangsúlyozza eléggé a rendszerváltó elit szerepét. Moldova végül más kiadót választott. De riportkönyvéért így is hosszú sorokban kígyóztak az olvasók.
Ahogy Pünkösti kap egy barackot a fejére, megkapja a magáét "szegény Kovács Laci" is. Aki sohasem hitt abban, amit hirdet. Anekdot: egyszer Moldova a szocikkal utazik vidékre. Ki vigye? Ülj be Kovácshoz, ajánlja Baja Feri, hátha el tudod téríteni: balra. Rövid az út, nem fog menni, feleli az író. Ezután szóvá teszi, Nyers Rezső volt az utolsó szocialista pártelnök, aki a munkás szót kiejtette a száján. Ez a Kádárt eléggé egyoldalúan szemlélő Moldovánál azt jelenti, Hilleréknek már nem kell a "proletár".
Nem tartja magát szikrázóan tehetségesnek, akadnak nála jobbak a pályán. Derülök, mert név szerint senkit sem említ. Viszont sorra veszi balfogásait. Egy szatírakötetnek balszerencsés módon az Abortusz-szigetek címet adta. A korán startoló magvetős életműsorozatból "bukovári lett". Ráadásul csapnivaló filmforgatókönyveket írt.
Mi ez a békés önostorozás? A százezer példányos író luxusa?
A kedélyesen évődő beszélgetés alatt bámészkodni is van időm. Ott sorakoznak a polcon Moldova legújabb opuszai. Az író balzaci sebességre váltott. Az Utolsó töltény című kötetek (a nyolcadiknál jár) a rendszerváltozás zűrzavarába vezetik az olvasót. Már ha tudja követni a tempót. A töltényes könyvek mellett jönnek az életműsorozat darabjai is. Az első Az idegen bajnok, mely 44 éve a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg.
Az életműkönyveket három-háromezer példányban nyomják.
