A Fővárosi Főügyészség meghosszabbította a nyomozás határidejét Biszku Béla ügyében. A volt belügyminiszterrel szemben jelenleg lakhelyelhagyási tilalom van érvényben.

A Fidesz az egyetemek röghöz kötéséhez hasonlóan egy másik szakmai vitát is az alaptörvény átírásával rendezne. Képezzék az állam tulajdonát a kommunista párt dokumentumai – így oldaná meg a Politikatörténeti Intézet levéltárának „einstandolását”.

Nemcsak a kultúrpolitika dolgozta meg a könyvkiadást, de a könyvkiadók munkatársai is igyekeztek puhítani a kulturális politikán – a tudósító számára ez volt a központi gondolata az Országos Idegennyelvi Könyvtár (OIK) új programsorozata első estéjének. A Remekművek szamizdatban elnevezésű beszélgetésfolyam antréján Bart István és Takács Ferenc fordítót kérdezte Virág Bodnár Ágota, az OIK könyvtárosa. A téma ezúttal a Kádár-korszak könyvkiadása volt.

Nádudvaron 1951-ben úgy döntöttek az öregek, hogy elküldik a Szabó Pistát egy 14 hónapos elnökképző tanfolyamra. Ezt Rásó Lajos bácsi, a nádudvari Vörös Csillag téesz elnöke közölte a huszonhét éves fiatalemberrel, mondván, ha végzett, átadja neki a helyét.

Kiosztotta a magyar kormányt a Kronen Zeitung.

Több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett elkövetésének megalapozott gyanújával vette ma reggel őrizetbe a Budapesti Nyomozó Ügyészség Biszku Bélát, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának egykori tagját, volt belügyminisztert. A 91 éves egykori pártállami politikusnak a nyomozás jelen állása szerint két, összesen 51 ember életét követelő sortűzért kell felelnie.

Negyvennégy évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én olyasmi történt, aminek sohasem lett volna szabad megtörténnie. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, a Varsói Szerződés egyik tagállamát, a szövetség 5 másik országának csapatai megszállták és kényszerítették belpolitikájának megváltoztatására.

Magyarországon a jobb- és a baloldal közötti csatározás egyik elsőrendű terepévé vált a múlt értelmezése, a történelem újraírásának kérdése. Trianon, az egyre erősebben éledő Horthy-kultusz, a Nyirő József újratemetése körüli tragikomikus események csak a legújabb megnyilvánulásai annak a rendszerváltozás óta tartó folyamatos jobboldali igyekezetnek, amely a korlátlan politikai és gazdasági hatalom biztosítása mellett a történelmet és a múltat is ki akarja sajátítani, eltávolítva belőle mindazt, ami nem felel meg a keresztény-nemzeti ideológiának.

Ez a kiállítás szépen kiszolgál minket és diszkréten magunkra hagy. Nagy kincs az ilyen. Mert: emberarcú diktatúra nincs, de emberarcú diktátor van. Csak az van, hiszen a legembertelenebb embernek is van emberarca, melyet már csak az embertelenség ellensúlyozásaképp is mutatni szokott.

Mellszobrának leleplezésével emlékeztek meg Kádár Jánosról az egykori kommunista pártfőtitkár születésének századik évfordulóján nyughelyénél, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben szombaton.

Kádár János ma 100 éve született. A Kádár-rendszer majd negyedszázada szűnt meg. De elmúlt-e, vagy itt van még velünk? A közvélemény-kutatások a valaha volt egyik legnépszerűbb magyar politikusnak mutatják Kádár Jánost, ám a Kádár-rendszer inkább szitokszó. Hogy van ez? A Népszabadság négy, politikával és szociológiával foglalkozó munkatársát kérdeztem erről. Egyikük sem volt még felnőtt, amikor Kádár Jánost már eltemették.

Kádár centenáriuma a médiában nem fogja tükrözni az ő népszerűségét. Ez jó. Más sem hiányzik a leszerelés alatt álló magyar jogállamnak, mint hogy egy diktátort ünnepeljenek benne. Másrészt rossz. Mert az a jó, ha az emberek nyíltan vállal(hat)ják politikai szimpátiáikat, s azok tükröződ(het)nek a nyilvánosságban.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetésére Pozsgay Imre hivatott. A bizottság előképét, az MSZMP Központi Bizottságának Történelmi Albizottságát is az ő vezetésével állította föl 1988-ban a kommunista állampárt.

"Belülről bomlasztottam, minden pozíciómban inkább gáncsoltam a Kádár-rendszert, miközben megfigyeltek, és a telefonomat is lehallgatták" – nyilatkozta saját múltbéli tevékenységéről nemrég Pozsgay Imre. Török Gábor politológusnak nem tetszik a határozatlan alany, mert Pozsgay az általa most bírált diktatúrának az egyik vezető poltikusa volt.

„Húsz zavaros év” elteltével sem sikerült minden fél számára megnyugtatóan rendezni a pártállam titkos múltjának feltárásáról szóló vitát. Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol máig nem lehet tudni, pontosan kik, kikről és mit jelentettek a hírhedt állambiztonsági szolgálat megbízásából – és az elmúlt időszak történései alapján nem is várhatunk eget rengető megfejtéseket.

Az ügynöktéma – néhány üdítő szünettől eltekintve – gyakorlatilag a rendszerváltás óta „kísérti” a politikát. Mindig előkerülnek újabb ügynöklisták a levéltárakból és „magángyűjteményekből”, ahogy mindig akad egy párt – a liberálisoktól a kisgazdákon át a szélsőjobbig –, amely lerántaná a leplet a kommunizmus titkos ügynökeiről.