Pepó Páltól V. Németh Zsoltig – így lehet leírni a vízüggyel kiegészített magyar környezet- és természetvédelem szétverésének folyamatát.

Csizmadia László egy személyben tökéletesen megtestesíti mindazt, amit a Fidesz gondol a civil szervezetekről.

Vég nélkül sorolható, mekkora veszteség érte a színházi szakmát és a közönséget az elmúlt öt évben. A szakmai indokok felszívódtak, a kormányt a kultúra maga kevéssé izgatja, kultúrpolitikája nincs, a lojalitást díjazza igazgatói székkel, extra támogatással, és radikálisan büntetik azokat, akik szót emelnek az igazságtalanságok miatt.

A társadalmi krízisek kirobbanása előtt egyre csak nő a feszültség, s a rengeteg megoldatlan probléma a különböző területeken egymást erősíti. Megszűnik a szereplők képessége a nehézségek helyes diagnosztizálására, sorozatosan félreértékelik a helyzetet. Ilyenkor még egy viszonylag ártatlan esemény is kiválthatja a robbanást. Mint amikor homokvárat építünk, ami egyre nő, de egy rossz helyre rakott homokszemtől az egész szétesik – így analizálja a bomló társadalmi struktúrát Csepeli György szociálpszichológus.

Az egyházként elismert vallási közösségek egyszázalékos adófelajánlásokra (és azok állami kiegészítésére), alanyi jogon járó támogatásokra és kedvezményekre jogosultak.

Azoknak a károknak a következményeit, amelyeket Orbán Viktor kormányzása 2010 óta a közoktatásban okozott, évtizedeken át érezni fogjuk, mert rámehet egy generáció. Orbán Viktor több millió gyerekkel, az ő jövőjükkel kísérletezik.

A film talán az egyetlen olyan művészeti ág, ahol nem egyértelmű a leépülés az utóbbi öt évben. A nagyjátékfilmek terén tudunk eredményeket felmutatni.

Miközben az egészségügyben azt találgatják, hogy Zombor Gábor megy-e vagy marad, kevés szó esik arról, hogy az Orbán-kormányzat az egészségügyben elszenvedett nagy vereségeit már jóval az ő ideje előtt megalapozta.

A felsőoktatási intézményeket 2010 óta a hatalom megfosztotta az autonómiájuktól. Ma már a kormány a felsőoktatási intézményeket a kancellárjain keresztül irányítja, hamarosan pedig a konzisztóriumoknak nevezett testületek is beleszólhatnak majd az egyetemek életébe, a fenntartó által delegált tagokkal. 2010 óta az egyetemek döntési szabadságának mértékével együtt csökkent a rájuk fordított állami pénz is. Drasztikusan.

Mintha tényleg csak ennyi lett volna. Öt év. Annyi még bírható valahogy. Öt év jutott mindenkinek, öt év a rendszereknek, öt év magának az államnak is, amely addig betonozta magát, amíg kiszáradt és porladni kezdett. Ahogy az előző kormány is csak 2007-ig bírta, öt évig, azután szétporladt.

A kétharmados többség birtokában a második Orbán-kormány gátlástalanul rátette a kezét az igazságszolgáltatásra és az Alkotmánybíróságra (AB) is.

A Népszabadság 2011. január 2-án a címlapon az Európai Unió összes nyelvén tiltakozott a sajtószabadság megszűnése miatt, miután a második Orbán-kormány a magyar sajtót korlátozó médiaszabályozást fogadott el. A hazai és nemzetközi szinten is nagy botrányt kiváltó médiaszabályozást a parlament az Európai Bizottság vizsgálata nyomán több ponton módosította.

Amelyik önkormányzatnak van pénze, vagyona, annak maradt valamennyi autonómiája. A többi gyakorlatilag beolvadt a centralizált államigazgatásba: annyit költ, amennyit ad neki a költségvetés, és arra költi, amire muszáj.