Munka nincs, ipar nincs, külföldre megy, aki tud
Amelyik önkormányzatnak van pénze, vagyona, annak maradt valamennyi autonómiája. A többi gyakorlatilag beolvadt a centralizált államigazgatásba: annyit költ, amennyit ad neki a költségvetés, és arra költi, amire muszáj.
A legfontosabb önkormányzati intézményeket – az iskolákat és az egészségügyet – elvették a településektől. Egy részét bezúzták a kaotikusan működő Klikbe, más részét – még az önkormányzatok – odaadták az egyházaknak, amelyekre nem vonatkozik a működtetési takarékosság, de ennek még örülni is kell sok kisebb településen, ahol másként már be kellett volna zárni az iskolát.
A 2011-ben elfogadott új önkormányzati törvény nem tett rendet ezen a területen.
A fővárosi és a kerületi önkormányzatokhoz érdemben nem mert hozzányúlni a kormány, amíg a kétharmados többsége a fővárosi fideszes kerületi polgármesterektől függött. Később is csak választási megfontolásból nyúlt hozzá a fővárosi önkormányzatokhoz – a kerületeket meghagyta az önkormányzati vagyon ajándékosztó és kifizetőhelyeinek, arra pedig gondosan ügyeltek, hogy a főváros élén még fideszes politikus se jelenthessen semmilyen ellensúlyt a miniszterelnöknek.
Nyugodtan megszüntethették volna a megyei önkormányzatokat – a Csongrád megyeit például már a székházából is kitúrta a burjánzó kormányhivatal –, de akkor meg kellett volna szüntetni a hozzájuk kapcsolt kádertemetőt is. Így inkább a területfejlesztési pénzek elosztásában adtak nekik funkciót. Számos megyei testületben tapasztalható a Fidesz-káderek rivalizálása – a vesztésre állók a Jobbik erős embereivel szövetkeznek. A kisebb települések önkormányzatai (és lakói) is nagyot csalódtak a Fideszben, amelytől 2010-ben iskoláik, háziorvosi praxisaik, szárnyvonalaik és alsóbbrendű útjaik megerősítését várták.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ebből semmi sem lett.
A földbirtok átrendezése nem teremt új munkahelyeket,
helyi ipar nincs, aki bír, elmegy külföldre. A demokráciát tét nélkülivé tették, a gyakorlatban már egy helyi népszavazást is képtelenség megszervezni. A jegyzőt, a törvényesség őrét háttérbe szorították, a polgármester hatalmát felturbózták, csalás miatti ítélettel sem lehet már őket megrengetni. A közigazgatási feladatokat felemásan csoportosították át a járásokhoz. Az ügyintézőket elvitték a polgárok közeléből, holott a zömmel idősebb emberek hozzászoktak, hogy velük meg lehet beszélni a problémáikat.
Kötelező feladatok
 |
| Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság |
A Települési Önkormányzatok Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, Zongor Gábor szerint 1990-ben valódi önkormányzati autonómia jött létre, ehhez azonban sok helyen a kezdetektől hiányzott a gazdasági autonómia, amely fenntarthatta volna. Később nagyon sok helyen a meglévő eltartóerő is elkopott. Az „önhikit” az első Orbán-kormány idején felváltó miniszteri alap csak mentőövként szolgált. Attól kezdve megjelent és egyre terebélyesedett a kézi vezérlés az önkormányzatok finanszírozásában.
Az új alaptörvénnyel az önkormányzáshoz való jog megszűnt állampolgári alapjog lenni, az önkormányzatok az állami végrehajtó rendszer részévé váltak. Szinte csak a rájuk rótt kötelező feladatok maradtak meg nekik. Így elveszett az a helyi erő és kezdeményezőkészség, amely korábban megvolt. Az önkormányzatokat 2011-ben átlökték a ló egyik oldaláról a másikra.
Helyi tisztviselő már alig van, csak ügygondnok – hetente fél napon. A kisebb településekről a helyi elit utolsó mohikánjai vándorolnak el: a tanárok és az önkormányzati tisztviselők.
5 év veszteségei
Mellékletünkben az elmúlt öt év veszteségeit vesszük számba az élet különböző területein. A sorozat többi cikkéért ide kattintsanak.
Akit elvitt a járási hivatal, annak fölemelték a fizetését – aki maradt, azok jó részét el kellett bocsátani, majd közmunkásként havi 47 ezerért visszafoglalkoztatni, hogy legyen valaki, aki segít letölteni az internetről egy űrlapot az ügyeiket intézni próbáló, idős falusi polgároknak.
