Orbán Viktor 2010-ben már a minisztériumi struktúra kiépítésével is üzent a gigantikus csúcstárcán belül, az Emberi Erőforrások Minisztériumában
államtitkári szintre züllesztette az oktatás ügyét, Hoffmann Rózsa államtitkár pedig kérlelhetetlen felszámolója lett mindannak, amit erényként lehetett elkönyvelni az előző kormányok tevékenységében.
Megszüntette a buktatás tilalmát az alsóbb osztályokban, a szöveges értékelést pedig opcionálissá tette. Azonnal utat nyitott annak, hogy az önkormányzati fenntartók tömegével adják át iskoláikat az egyházaknak. Eztán nekilátott a drasztikus centralizációnak, és hadat üzent az alapítványi iskoláknak.
|
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság |
Szimbolikussá vált 2011 első három hónapja, amikor egy az MTA és a Tárki által szervezett szakmai műhelykonferencia-sorozat keretében nemzetközileg elismert szakemberek elemezték a helyzetet. A Fidesz korábbi oktatási minisztere, Pokorni Zoltán is csatlakozott, hogy Hoffmann Rózsa figyelmét felhívja a tényekre, de kudarcot vallott: Hoffmannt – igazából: Orbán Viktort –a tények nem érdekelték, így alkottak meg egy olyan silány köznevelési törvényt, melyet azóta számtalanszor módosítani kellett.
Az új jogszabály tartalmazta a pedagógus-életpályamodell bevezetését s a több ezer iskola, egymillió gyerek és százhúszezer pedagógus fölé felhúzott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) megalapítását is. Ehhez a mamutintézményhez kerültek az addig önkormányzati fenntartású iskolák 2013 januárjában – a tanév közepén, totális káoszt okozva. Ezzel elveszítették önálló gazdálkodási lehetőségeiket, s megszűnt a jogi személyiségük. Egy igazgató arról sem dönthet már, hogy kit vesz fel a tantestületbe, s még egy kréta beszerzését is a központtól kell kérvényeznie. Ez az abszurd rendszer ellehetetleníti a minőségi oktatást.
5 év veszteségei
Mellékletünkben az elmúlt öt év veszteségeit vesszük számba az élet különböző területein. A sorozat többi cikkéért ide kattintsanak.
Hoffmann Rózsa a korábbi kompetenciaalapú, hosszú munkával és konszenzussal megalkotott Nemzeti Alaptantervet (NAT) is kihajította a szemétdombra – s újat íratott. Ezt telezsúfolták lexikális anyaggal, s a részévé tették olyan írók munkásságát, köztük például Nyirő Józsefét vagy Wass Albertét, akik megítélése finoman szólva sem egységes. Az új NAT alapján a magyar diákok heti óraterhelése kiugróan magas az EU-ban. Az ahhoz kapcsolódó kerettantervek minden iskolában kötelezőek, attól a helyi pedagógiai program csak tíz százalékban térhet el. Így számolták föl a tanszabadságot, és azt a lehetőséget, hogy helyi problémákra, sajátosságokra adekvát pedagógiai válaszokat adjanak.
Most már minden utasítás a központból érkezik, attól eltérni nem lehet. Azok a pedagógusok, akiknek nem tetszik a rendszer, tűrnek vagy felmondanak.
A kritika kockázatos: a munkáltató keze Borsodtól Baranyáig ér.
A rendszer ugyanakkor kiemelt státuszúvá tette az egyházakat: az ő iskoláik szabadabb légkörűek. A kormány – megsértve a szektorsemleges oktatás uniós alapelvét – kiemelten és bőségesen támogatja EU-s pályázatokon keresztül a neki kedves egyházi iskolafenntartókat, miközben az alapítványi iskolákat és az egyházi státuszuktól megfosztott felekezetek iskoláit a tönk szélére küldi. Csak azok az alapítványi iskolák reménykedhetnek a túlélésben, ahová a tehetős szülők íratják a gyerekeiket.
|
| Fotó: Sopronyi Gyula / Népszabadság/archív |
Az egyre rosszabb színvonalú állami oktatás miatt ugyanis a felső középosztálybeli szülők tömegével íratják át gyerekeit az alternatívát nyújtó alapítványi intézményekbe. A rendszer kettészakadt: aki teheti, kimenekíti a gyerekét, a rosszabb sorban élő gyerekek az állami oktatásban maradnak. E ponton érdemes megjegyezni azt is, hogy az államosítást a kormánypropaganda azzal indokolta, hogy az a szegregáció felszámolásának egyik eszköze. Hazudtak. Balog Zoltán miniszter nyíltan támogat szegregáló egyházi iskolát, és a Klik egyetlen szegregáló iskolát sem zárt be, és keresztbe feküdt valamennyi bírósági ítéletnek, amely az ilyen iskola bezárását írja elő.
Most már precedensük is lesz rá: a nyíregyházi Huszár-telepen a görög katolikusok által fenntartott szegregáló iskolát a szabad vallásgyakorlás ürügyén tovább működtetheti az egyház.
Ezekből az iskolákból az úgynevezett Hídprogramba, de legfeljebb a szakképzésbe vezet az út, amit Orbán Viktor lényegében ajándékba adott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak, aki sajátos nézeteket vallva az ide járó gyerekeket lényegében kisinasként közvetíti ki a cégeknek, amelyek így ingyenmunkaerőhöz jutnak.
|
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság |
A szakképzésben a lehető legszűkebbre szorították a közismereti és az alapkészségek megerősítését szolgáló tárgyak oktatását, aminek következményeként csakis rosszul képzett gyerekek kerülhetnek ki a rendszerből, akikre törvényszerűen a biztos munkanélküliség vár, illetve a mélyszegénység tartósításához elegendő fizetést nyújtó, az országos és helyi hatalom kegyéhez kötött közmunka.
