A könyvkiadókból mostanában megállíthatatlanul ömlik a hosszabbnál hosszabb, szövevényes történetekben gazdag regények sora. Az emberi sorsok iránt igényt támasztó olvasó a nemegyszer társadalmi rajzzal árnyalt ember- és osztálytörténetek bűvöletében a könnyebb, egzotikus helyeken játszódó regényektől a városi színhelyt választó művekig változatos könyvek garmadáját veheti kézbe.

A negyedik danért a vizsga azzal kezdődik, hogy délelőtt két órán át az erőnlétet és a technikai tudást kell bizonyítani. Például úgy, hogy háromszáz rúgást kérnek hallatlanul gyors tempóban a bal, majd a jobb lábbal bemutatni. Délután pedig felállítanak negyven embert az aspiránssal szemben, és mindegyikkel egy percet kell küzdeni. Ábrahám Edit az egyetlen európai nő, aki 30 éves korára megszerezte a negyedik dant.

Az üzleti szféra sosem tartozott a mozgókép kedvelt témái közé. A nagyközönség számára gyakran átláthatatlan és sokszor érdektelen folyamatok a válság hatására kerültek előtérbe, mely nélkül minden bizonnyal a Gátlástalanok sem készült volna el.

Az új magyar film legnagyobb sikerei fűződnek a nevéhez: ő jegyzi a Csak szex és más semmi, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, a Szabadság, szerelem, a Kaméleon, a Lora és a Valami Amerika 2. forgatókönyvét. Tavaly szeptember óta a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, de tagja a támogatásokról döntő szakmai bizottságnak is. Divinyi Rékával az új finanszírozási rendszerről is beszélgettünk.

Az erdélyi újságírónő és a pesti színházigazgató véleménye a magyar kultúráról nem sokban tér el egymástól. Igaz, egyikük belülről látja, másikuk kérlelhetetlensége talán a távolságból is fakad. Parászka Boróka és Puskás Tamás a Centrál Színház irodájában beszélgetett. Nem messze az Újszínháztól.

Huszonötödik kiírásához érkezett az a tenisztorna, amely tradicionálisan egy esztendővel a kezdés után hirdet végeredményt. A nyitó- és a zárónap között ugyan csupán szűk egy hét van, ám a start mindig „tavalyra” esik, miközben a döntőt már az „idén” vívják.

Pesten, a Blaha Lujza tér és a Somogyi Béla utca sarkán, a nagyvilági asszonyt játszó Europeum mellett, a kopott fényű Corvin Áruház harmadik emeletén a szellemi és anyagi függetlenségükért harcoló alkotócsoportok a múlt árnyékában újjászülető, felvilágosult művészeti felfogást ígérik. Kulturális intézményeket bemutató sorozatunk első darabja a Művészeti Szint (Müszi).

Martin McDonagh a Six Shooter (Hatlövetű) című rövidfilmjéért Oscar-díjat kapott. A három évvel később, 2008-ban bemutatott In Bruges pedig az utóbbi évtized egyik legjobb filmje volt, melyet még a hihetetlenül béna magyar cím (Erőszakik) sem tudott elrontani.

Diaboló, mérleghinta, cyrkerék, kötélszámok, gumiemberek, artisták, művészi előadásmód, zene és bravúros vetítéstechnika. Ennyit írnánk, ha csak pár szóban lehetne összefoglalni, hogy mi uralja a színpadot január elején a Cirque Éloize előadásán, de sokkal több várható.

Bizony volt a Leonardók között olyan Vinci, ki nem volt da, mégis érdemes emlékezni rá. Leonardo Vinci olasz operakomponista Bachhal és Händellel egy időben élt, csak kevesebbet, mert (valószínűleg) megmérgezték. Pár hónappal legjobb műve, az Artaxerxes bemutatója után, 1730-ban.

„Nincs más haza, csak az anyanyelv” – állítja Márai Sándor, és aki belegondol, érti is, miért fordultak a radikálisabb Nyirő meg Wass felé azok, akik mostanában már nem is nevezik magukat „polgárinak”. Az Anyanyelvápolók Szövetsége azonban hatalmas transzparensen vallotta mottójának e mondatot.

Hogy mi lesz az év nagy dizájndobása, azt nem merném megtippelni, arra viszont látatlanul is letenném a voksot, hogy mi volt 2012 legeredetibb formatervezése: a láthatatlan biciklis bukósisak.

„1957-et írtunk, Tarján Rezső behívatott az MTA kibernetikai kutatócsoportjához, azzal a céllal, hogy mi fogjuk megtervezni és megépíteni az első magyar »elektronikus (elektroncsöves), digitális, programvezérelt, automatikusan működő számológépet«” – emlékezett a múltra a nemrég elhunyt Kovács Győző díszdoktorrá avatásán, a Corvinus Egyetemen.

Jólesik egy kis séta még a leghidegebb időben is. S ha a Hősök tere felé keveredik a sétáló, jólesik neki, milyen örömmel nézegetik a külföldiek a mi nagy vezéreink szoborcsoportját.

Mentőmúzeum? Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen is van!– ismerőseim többsége így reagált az élménybeszámolómra. Pedig van, bizony, méghozzá a Markó utcai Mentőpalotában, ott, ahonnan a fehér autók ma is szirénázva indulnak útjukra, és ahol „igazi” mentősök dolgoznak már több mint száz éve.

„Aki túl messzire merészkedik, nem számol a visszaút viszontagságaival.” Az idézet Kiss Tibor Neonradír című könyvéből való.

Spiró György legutóbbi pillanatfelvételeiben, a Koccanásban, a Prahban vagy a Pesti Színház által nemrég műsorra tűzött Príma környékben is visszaköszön egész életművének védjegye, az összetéveszthetetlenül reménytelen történelemlátás, benne a Magyarország-kép.

A határ menti településeken kisméretű, ezer négyzetméteres alapterületű egységekkel bővíti hálózatát a Praktiker barkácsáruházlánc.

„Akkor van értelme ellenzéki összefogásról beszélni, ha egy közös programban is meg tudunk állapodni. Ha ez nem megy, akkor az nem fog mást szülni, mint koalíciós feszültségeket” – mondta Bárándy Gergely lapunk munkatársának kérdésére a köztelevízió tegnap reggeli műsorában. Az MSZP közjogi kérdésekben felelős tárgyalódelegációjának vezetője hozzátette: az ellenzéki egyeztetések lényege éppen az, hogy a választóknak világos alternatívát tudjanak kínálni konkrétumokkal, és fel tudják mérni, hogy a most még ellenzékben lévő politikai erők tudnak-e összhangot teremteni egymás között.

Öt percre megáll az élet Marseilleben. Jövő szombaton este 7-kor, az Európa kulturális fővárosa programsorozat nyitányának perceiben a földközi-tengeri város lakói felhagynak aktuális tevékenységükkel, és „zajongani” kezdenek. Legalábbis erre kérték őket a város művészei, kulturális szervezetei. Lehet dobolni, kürtölni, hangosbeszélőn át kiáltani, lényeg, hogy senki ne maradjon csendben.