Egyszeműen nagyszerű
Ami azt illeti, a cím egy nagy hazugság, pont az egyszemű a legkevésbé nagyszerű az Acis és Galateában, vagyis annak William Christie vezényelte felvételén. Biztosan vannak nemzeti hangfajkarakterek, ha itt kellene csapatot hirdetni egy Händel-műhöz, a tenort keresnénk a legtovább, az angoloknál azt találják meg legelőször, de a rendes, klasszikusan sötét hangú, földöntúli vagy legalább föld alatti élményt adó basszista ritkaság náluk. Alan Ewing is azzal a kevés hanggal dolgozik, ami van neki, így aztán kénytelen emberábrázolással törleszteni vagy kárpótolni. Polüphémosz azonban, sajnos, nem ember, hanem küklopsz, ugyanaz, akit később Odüsszeusz vakít meg a barlangjában. Nem sokkal kedvesebb lény akkor sem, amikor még van szeme, neki is tetszik Galatea, aki éppen a halandó Acisszal szerelmeskedik, és mivel szépségben nem versenyezhet a pásztorlegénnyel, megöli. Ezzel vége is a történetnek, Acis forrássá változik, nem halmozták el Händelt fordulatokkal a librettistái.