A 17. Budapest Pride Film- és Kulturális Fesztivált július 1–8. között rendezik meg, a felvonulás július 7-én, szombaton lesz. Karsay Dorottya, a Budapest Pride egyik szóvivője elmondta, hogy a fesztivál célja felhívni a figyelmet az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és queer) emberek jogegyenlőségére, harcolni a homofóbia ellen, erősíteni a kapcsolatot a melegek és a heteroszexuálisok között.

Nem tudom megmagyarázni, miért nyugtat meg, talán valami biztonságot merít az ember abból, hogy a világ még mindig a nyomtatott szavakra táncol. Régóta jósolják a Gutenberg-galaxis végét, és egy idő után biztosan be is válik a jóslat, legkésőbb a Nap felrobbanásával egy időben, de jelenleg még úgy kezdődik egy mozifilm, hogy végy egy forgatókönyvet. A forgatókönyvet pedig gyakran rendes, nem forgató könyvből írják. Ha tehát a világ beleesik a skandináv krimikbe úgy általában, akkor előbb vagy utóbb a filmek is hideg fények és szőke, nagy arcú emberek között fognak játszódni.

Tovább bővítené magyarországi kapacitását a kínai Huawei, amely logisztikai és regionális ellátóközpontot is működtet Magyarországon, innen ellátva az európai, oroszországi és afrikai ügyfeleit távközlési infrastruktúraberendezésekkel – legalábbis erre utal, hogy a cég egyik illetékese egy Baranya megyei kamarai fórumon azt mondta, hogy új beszállítókat keresnek a régióban, s ha ott nem találnak, akkor más magyarországi területeken próbálkoznak. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy a kínai cég hatalmas robbanásra számít a globális adatforgalom és a mobilinternet területén, s különösen jövedelmező piacként tekint Oroszországra, amelyet a magyar ellátóközpontból szolgál ki.

Orbán Viktor alighanem bérletet váltott a retorikai gumivárba. A minapi attrakciója legalábbis azt jelezte: még mindig ott ugrál ön- és valóságfeledten. Ezúttal azt találta mondani: „A romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni”.

Lassan a remény is kivirágzik a görögországi krízis és depresszió romjain. – Lehetőségek azért a válság alatt is vannak – mutat büszkén Janisz és Szteliosz a Joachim patriárka út egyik kibelezett üzlethelyiségére, amelyben munkások sürögnek-forognak. Ha minden jól megy, tíz nap múlva itt nyílik az ötvenes éveiben járó testvérpár kávézója, ahol fagyasztott joghurtot (fagylaltot) is árulnak majd. – Persze amíg kicsik a fizetések, ki fog vásárolni tőlünk? – jegyzi meg Janisz, s a mutató- és a nagyujját egymáshoz közelítve mutatja, milyen apró bérekre gondol.

Kimész egy helyiségből, ahol vagy tizenöten öltöztetek, toporogtatok, kentétek magatokra az erős szagú kenőcsöket, s alig teszel néhány lépést, olyasmiben lesz részed, amiben a világon rajtatok kívül tán senkinek. Előttetek hatalmas, ápolt, jól előkészített térség – megye kettő vagy Nou Camp, e tekintetben közömbös –, átlátod az egészet, és tudod, hogy oda senki más nem léphet be, csak ti. Akik játszotok. Ha létezik megtestesült szabadságélmény, ez az. A futballistáké lehet a legteljesebb korlátlanság, mert övék a legnagyobb belátható pálya. (Nem tudom, a maratonisták mit éreznek egy adott esetben több kilométeres aszfaltcsík láttán, de meglehet, ugyanezt, és akkor az övék a nagyobb tér, de amiről mi beszélünk, az zöld és általában frissen nyírt fűszaga van. Az pedig mindent visz.)

Július elsejétől enyhén tovább emelkedhet Magyarország orosz gázimportjának ára. Ám a lakossági gáztarifák feltehetőleg továbbra sem változnak – vélekednek lapunk forrásai. Noha a témát szokás szerint teljes körű titoktartás övezi, az oroszországi árak alapvetően továbbra is a nyersolaj, illetve a forint dollárhoz viszonyított, elmúlt kilenchavi árfolyamváltozása alapján változnak. Ez az év eleji erőteljes drágulás után júliustól enyhébbet feltételez, majd az olajáresés és a forinterősödés a következő, októberi fordulón már csökkenést is eredményezhet.

Sakkozniuk kell a wimbledoni programkészítő versenybíróknak, hiszen az esőzés csúsztatja a játékrendet, így sötétedéskor mindig marad néhány olyan meccs, melynek befejezését át kell tolni másnapra. Ezzel viszont a műsor is megbicsaklik.

Egy hónap telt el azóta, hogy megkezdték az újabb nemzeti konzultáció kérdőíveinek postázását, és az emberek csaknem öt százaléka már válaszolt – ez lehet az optimista olvasata annak, hogy a nyolcmillió választó közül 368 ezren küldték vissza a válaszborítékot. Aki viszont fanyalogni akar, joggal mondhatja: húsz emberből eddig nem egészen egy gondolta úgy, hogy a kezdeményezést komolyan kell venni.

A diplomáciában szokatlan viselkedése, nyers véleménynyilvánítása az európai kritikák kereszttüzébe állította az osztrák pénzügyek női irányítóját – akit odahaza éppen emiatt méltatnak.

Már tízévesen beleszeretett a pliszékbe, jóval az új divathullám előtt a hímzések csodálója volt. Az ezredfordulón alapította a By Me divatcéget, azóta hódol hivatásszerűen gyermekkori szenvedélyének. – Tótkomlóson beleszülettem a ruhák világába. Ahelyett, hogy kint játszottam volna a gyerekekkel, édesanyám és nagymamám mellett ültem, néztem a szabás-varrást, vágtam, ragasztottam. Nálunk a fiataloknak is nagyon fontos volt a hagyományőrzés, én is mindig szépnek és különlegesnek éreztem magam, amikor ünnepekkor felvehettem egy hímzett ruhát – meséli Hrivnák Tünde (jobb felső képünkön) divattervező.

Christine Lagarde arról biztosította a kormányt, hogy ha elfogadják a jegybanktörvény módosítását, akkor nem lesz akadálya a tárgyalások elkezdésének.