Trianon eredmény. Amiért magunkon kívül senkit nem vádolhatunk. Hogy tanuljunk belőle, szembe kellene nézni végre a tényekkel, azért is, hogy a jövő nemzedékek számára ne csak az ősi magyar gyümölcsfákat őrizzük meg, hanem a hasonló helyzetek józan megítélésének képességet is.

Az év legjelentősebb csillagászati eseménye lesz a holnap reggeli Vénusz-átvonulás – a bolygó a Nap előtt halad el –, melyet napkeltétől, azaz reggel öttől hét óráig figyelhetünk meg.

Az amerikai elnökválasztási verseny éppen csendesebb szakaszában van. Ám az egykori demokrata elnökjelölt, John Edwards bírósági ügye gondoskodik róla, hogy a tévénézők és újságolvasók ne maradjanak politikai szappanopera nélkül, amelynek napról napra várhatják az újabb és újabb fejezeteit. Ráadásul ezúttal bekukkanthatnak a színfalak mögé: van itt szerelemgyerek,milliárdos támogató és egy kiskutyahűségű, majd átvert és csalódott alkalmazott is.

Ki ne örülne egy eredeti Cartier órának, Louis Vuitton táskának vagy egy Dior napszemüvegnek? De vastagra tömött pénztárca híján megteszi a sokkal olcsóbb másolat is. Éppen ez ellen a gondolkodásmód ellen harcol a francia luxusipari szövetség, amely a hamisítás elleni kampányba Magyarországot is bevonta.

Szokás hangoztatni, hogy Mozart zenéjének „titka” az operáiban rejlik, hogy az – és csak az – tudja megoldani a hangszerek nyelvét, azaz, értően tolmácsolni egy vagy több hangszerre komponált darabjait, aki ismeri a színpadi műveit. Ebből persze arra is következtethetünk, hogy a színpadi művek „értése” egyszersmind információkat ad az operaelőadásokban résztvevő valamennyi személynek. Tehát mindazoknak, akik látszanak, hallatszanak, vagy épp láthatatlanul irányítják a mindenkori produkciókat. A gyakorlatban: mindazoknak, akik értően olvassák a kottát. Éspedig nemcsak a kottafejeket, hanem birtokában vannak – már amennyire a késő utókorban ez egyáltalán lehetséges – azoknak a jelentéseknek, amik annak idején közmegegyezés-számba mentek, tehát a Mozart-kortárs művészek számára evidencia volt. Ez a többlettudás eredményezi megannyi historikus együttes interpretációjának különlegességét, s ez adja meg a létjogosultságát az újszerű megjelenítéseknek, értelmezéseknek.

Tavaly márciusban kezdődött a hat ártatlan ember, köztük egy négy és fél éves kisfiú lemészárlásával és egyéb fegyveres és Molotov-koktélos támadásokkal vádolt négy Debrecen környéki férfi büntetőpere a Budapest Környéki Törvényszéken. A vádlottak közül egyedül a negyedrendű, Cs. István tett teljes körű feltáró vallomást. Az első- és másodrendű vádlott K. fivérek, csak a benzinpalackos gyújtogatásokat és a sérüléseket nem okozó lövöldözéseket ismerik el, a gyilkosságok elkövetését – ahogy P. Zsolt harmadrendű vádlott a terhére rótt valamennyi bűncselekményt – továbbra is tagadják. A bírósági bizonyítási eljárás egyértelműen rávilágít, hogy az olykor dilettáns szakmai hibákat vétő, jogszabályokat sértő Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH), a Katonai Biztonsági Hivatalt (KBH), valamint a rendőrséget is közvetve felelősség terheli ártatlan emberek haláláért.

Mielőtt részletesen kitérnék Németh Andor remek kisregényére, szükséges néhány sorban a „félhalott” író, költő, kritikus életrajzából szemezgetnem. Németh életműve iránt az érdeklődés az utóbbi időkben nőtt meg újból, elég ehhez fellapoznunk Tverdota Györgynek, a Balassi kiadónál megjelent kétkötetes Németh Andor-monográfiáját, vagy itt van maga ez a könyv, aminek első kiadása 1942-ben látott napvilágot.

Tarr Béla-retrospektív - A torinói lótól a Családi tűzfészekig

Mintha nagyon keresett volna valamit, reb Slojme a hallban álló, iratokkal teli asztal, és a nagyszoba között járkált. Utóbbit használta hálószobaként is – a kisszobába nem volt kedve behúzódni éjszakára: túl szűk volt, túl sötét, akár egy koporsó. A nagyszobai írószekrény lehajtható ajtaja mögött is iratokat tárolt, a számítógép mellett is számos irattartó doboz állt, amit munkatársaival, lelkes és szolgálatkész lányokkal rendezgetett.

Hű, de nem szeretem ezt a darabot. Nem azért mert feminista vagyok – habár… –, hanem mert a költőóriás eme zsengéje egyoldalú: hiányzik belőle a shakespeare-i ellenpontozás. Igen, tudom, vígjáték, tudom, hogy a rendezés (Gothár Péter) kitett néhány idézőjelet, de akárhogy szépítjük, a Petruchio trükkös pedagógiája a macsóság dicsérete. Az asszony helyre rakása.

Arisztotelész szerint a mese a cselekvés utánzása, a történések összerakása. Walter Benjamint elsősorban és főképpen maga a megtörtént dolog elmesélése érdekelte, a mesemondás. Nyikolaj Leszkovról, a mesemondóról gondolkodik. Fejet hajt előtte. A mesemondó az az ember, aki élete gyertyáját meséinek gyenge lángjával teljesen el tudja fogyasztani, és alakjában az igaz ember önmagával találkozik.1 Ma már nem csak Arisztotelésztől vagyunk nagyon-nagyon messze, de a jelenben számunkra a mesemondó sem hatékony. „Máris meglehetősen távoli lett, és egyre inkább távolodik.”2

„KATALIN A szolgáidat rángasd, te hülye.” Shakespeare: A makrancos hölgy (ford.: Nádasdy Ádám)

Azt olvasom a Katona József Színház Kamrájának szórólapján, az előadás kezdetére várva, a nézőtér borzongató félhomályában, hogy el kellene menni a végsőkig. Nagyszerű, gondolom magamban, teljesen egyetértek ezzel a sokat ígérő megállapítással. Egyébként is vizuálisan sokatmondó a reklámanyag, hiszen telitalálat a színösszeállítás, a lány tágra nyílt szeme, a határozott tekintetű srác nyakkendőben, véres ingben, a kezében láncfűrésszel. Többek között ezért is ültem be nagy várakozással a német Helmut Krausser kétszereplős darabjára, a Bőrpofára. A texasi láncfűrészes mészárlás című horrorfilmen alapuló, 1994-ban írt drámát még sohasem játszották Magyarországon, ez csak növeli a jóleső izgalmamat.

Nem játsszák olyan gyakran a IV. Henriket, hogy ne rohanna az ember oda, ahol láthatja. Különösen, hogy olyan kiválóság játssza vendégként, mint Czintos József, akit Szatmárnémetiből is, de magyarországi színházakból is jól ismerünk, s aki már Gyulán is alakította a szerepet, a Sopsits Árpád-féle színrevitelben. Nála ideálisabb Falstaff talán nincs is most magyar színpadon (Kállai Ferenc, Király Levente természetesen nem maradhat említetlenül.). Rá lehet építeni előadást, hatást: ő színházi kultúrát, formátumot hoz, bárhová kerül, nagy művész, aki felhúzza maga mellé a körülötte lévőket is. De most nem teheti.