„Kötetemet a szív- és érsebészeknek, dr. Bodor Elek csapatának, Hegyi Zsoltnak, továbbá a felépülésemet vigyázóknak ajánlom.” Ez a szokatlan bejegyzés olvasható Balla Demeter fényképész A Titanic képei című, 2004-ben megjelent albumának elején, alatta pedig egy kép a természet egyik leggyönyörűbb semmittevőjéről: egy csokor pipacsról. Piros pipacs, piros háttér előtt, a csokor alatt még cseresznye- vagy meggyszemek is hevernek; akárha a képet vérben áztatta volna az idő.

Végre a diafilm, ez a kedves, archaikus médium is megtalálta maga átereszét a lefüggönyzött nagyszobából a virtuális térbe: a minap magángyűjtők – és különösen egy bizonyos gyűjtő –, valamint a Diafilmgyártó Kft. közreműködésével életre keltette diafilmmúzeum. hu című honlapját az OSA Archívum. A több ezer filmből e pillanatban csaknem ezret tekinthet meg a publikum a neten.

Nanotechnológia, géntechnológia, mikroelektronika – vélhetően ezeket sorolná fel mindenki, ha a jövő technológiáiról kérdeznék. Az ezekkel foglalkozó, Budapesten ma kezdődő háromnapos európai uniós konferencián a világ számos országából több mint ezer kutató és politikus taglalja majd a következő generációk életét minden bizonnyal meghatározó műszaki-tudományos irányzatokat.

Geronimo, a híres apacsfőnök a XIX. század második felében hosszú ideig harcolt az amerikai lovassággal, amíg végül 1886-ban, Arizonában megadta magát. A Geronimo kódnevet adták az amerikai kommandósok Oszama bin Ladennek is, akivel közel tíz év hajtóvadászat után és egy negyvenperces rajtaütési akció során végeztek az Egyesült Államok haditengerészete különleges hadműveleti egysége, a Navy SEAL tagjai.

Nemsokára postázza a kormány azokat a borítékokat, amelyekben „a mindennapi élet szempontjából a legfontosabbnak” ítélt kérdéseket teszi fel a miniszterelnök. Orbán Viktor a szociális konzultációra nyolcszázmillió forintot készül elkölteni. Szakértőink – Katona Tamás közgazdász, Horváth Ágnes orvos közgazdász, Zolnay János szociológus, Nahalka István oktatáskutató – szerint a kérdések értelmezhetetlenek.

Helyes-e Oszama bin Laden halálának örülni? Helyes volt-e őt megölni? Helyes volt-e őt egykoron szövetségesnek tekinteni? Ezek a lehető legkevésbé költői kérdések.

Értesüléseink szerint gyakorlatilag már csak az aláírásra vár az a keretmegállapodás, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök és Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke szentesít majd a magyarországi cigányság felzárkóztatása érdekében.

A szakértők itthon semmilyen különleges biztonsági intézkedést nem tartanak indokoltnak az Oszama bin Laden megölése miatt megnövekedett terrorveszély miatt.

A felsőosztály fanatikus Orbán-hívő tagjai adakozhatnak a nemrégiben felállított, Összefogás az államadósság ellen nevet viselő alapba, a többieket a politikai hovatartozás mellett adózási akadályok is meggondolásra késztethetik.

A március 11-én Japán partjai közelében kipattant 9-es magnitúdójú földrengés nemcsak a szigetországot és a nemzetközi közvéleményt rázta meg, hanem az eseményt kutató szakemberek körében is felbolydulást okozott.

Csók István nagysága a városi képtár első termében mutatkozik meg teljes pompájában. Ott van a Tél a tavaszban bravúrosan megkomponált, mégis puha impresszionizmusa, egy áradó Virágzó rét apró, mesteri faluhorizonttal lezárva, egy kénes-izzó Virágzó repcetábla nem kevésbé érzékeny és határozott láthatárral, egy ritkán látott Gellérthegy-kép rózsaszínbe merészkedő havas fákkal.

Az (igazán) igényes filmlexikonból nem hiányozhat Wes Craven neve. De ki is ő?– kérdezheti joggal az álomgyár bugyrait csak felszínesen ismerő mozgóképrajongó. Tény, hogy nem a legfontosabb címszavaknál fog feltűnni a neve a filmtörténetben, legalábbis addig nem, amíg meg nem írja valaki az „önreflexív, önironikus Hollywood” fejezetet. Mert ott Craven főszereplő lesz.

Látszólag nehéz Andy Vajnával vitatkozni, amikor kiadja a „csalogassuk vissza a nézőket a magyar filmekre” jelszót. Vagyis a népszínház után a népfilm felé kanyarodna itt is az út, hiszen ki ne szeretné érezni a moziteremben azt az elégtételt, hogy adóforintjait jól és helyesen költötték el, s egyébként ő pedig jól érzi magát. De tényleg, mi kell nekünk? Üvegtigris vagy A torinói ló? A kassza csilingelése vagy komoly fesztiváldíjak? A nép diktáljon vagy a kényes ízlésű elit?