Most már bizton kijelenthető: a magyar filmgyártás és -kultúra teljesen új időszámítása indul 2011-től. Ennek első lépcsőjeként Gál András Levente közigazgatási államtitkár múlt pénteken bejelentette, hogy a kormány május 31-i hatállyal jogutód nélkül megszünteti a Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA), Andrew G. Vajna filmügyi kormánybiztos pedig tegnap délután kihirdette a régi rendszert (le) váltó finanszírozási struktúráját.

Az álláskeresés módjától és az adott szakterülettől egyaránt függ, hogy érezte-e hátrányát a frissen végzett hallgató annak, hogy – bár államvizsgázott – nyelvvizsga hiányában nem kapott oklevelet. Erre mutatnak rá a Diplomás pályakövetés 2010 adatai, amelynek során 2010 tavaszán 4511, 2007-ben az egyetemeken és a főiskolákon végzett fiatalt kérdeztek meg az azóta eltelt időszakban szerzett tapasztalataikról. A kutatás szerint a 2007-ben végzett hallgatók 16 százaléka nem kapta meg diplomáját a nyelvvizsga hiánya miatt az államvizsga után. Az oklevél átvételének ugyanis 1996 óta feltétele a nyelvvizsga.

A szociális konzultáció költsége 750-800 millió forint lesz, a tízpontos kérdőívet minden 16. életévét betöltött fiatalnak is megküldik, és a konzultáció június 15-én zárul – közölte Szijjártó Péter tegnap a parlamentben tartott sajtótájékoztatón, melyen ismertette a tíz pontot.

„Az ügyészség hivatali hatalommal való visszaéléssel gyanúsít. Nincs igazuk. Eskümnek megfelelően hazám érdekét szolgáltam, betartottam a jogszabályokat. Politikai ügy elé nézünk. Az ügyészség Orbán Viktor megrendelését teljesíti” – ezt mondta Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök az Országgyűlésben tartott sajtótájékoztatóján.

A kormány szerint azt bizonyítja az FH-jelentés, hogy a sajtó szabad, az ellenzék szerint inkább azt, hogy lekerültünk a térképről. „A szocialista lejárató kampány ellenére a Freedom House is egyértelműen állást foglalt: Magyarországon a sajtó szabad” –így reagált lapunk megkeresésére az FH országjelentésére a kormányzati kommunikációs államtitkárság. Interpretációjuk szerint a nyugati demokráciához hasonlóan szabad a sajtó, hiszen „teljesen megegyező besorolásban vagyunk az EU többi tagállamával és például az Amerikai Egyesült Államokkal”. Kovács Zoltán államtitkárságának közlése szerint jelenleg Magyarországnak van kizárólag „EU-kompatibilis” és az Európai Unió által is teljes mértékben elfogadott médiatörvénye, „mint ismert, jelenleg több tagállamban is zajlik a médiatörvény felülvizsgálata”.

Mi a közös a csendes-óceáni Pápua Új-Guineában és Vanuatuban, az afrikai Ghánában és a Zöld-foki Köztársaságban? Az: mindannyian megelőzik Magyarországot a Freedom House (FH) – a sajtószabadság világnapjára időzített – legújabb globális ranglistáján, míg mögötte lennének, ha hazánk legalább a 2010-es, a médiatörvény előtti értékelését megtartotta volna.

A Barcelona és a Real Madrid mérkőzésein a futballvilág legtöbb bevételt elkönyvelő sportvállalkozásai (is) feszülnek egymásnak. A Deloitte könyvvizsgáló cég vonatkozó rangsorában a fővárosi együttes évek óta őrzi első helyét, a Barcelona pedig magabiztosan utasítja maga mögé a Manchester Unitedet. A két élklub a spanyolországi televíziós jogdíjakból származó 875 millió dollár felét kasszírozza. Az angol elit csapatok e forrásból nem számíthatnak hasonló összegre, miután a Premier Liga üzletpolitikája tiszteletben tartja a szolidaritás elvét, azaz a kisebb társulatok nagyobb arányban részesülnek a javakból.

A Berlinalét sokféleképpen lehetett megélni. A kritikusok leginkább a versenyprogram napi bemutatóira összpontosítottak. A kereskedők örültek, hogy milyen jól el tudják adni A torinói lovat. Producerek maguknak partnert, finanszírozást kerestek. Sokan esténként nem a mozikban ültek, hanem bulikon, fogadásokon tesztelték magukat, meg a Nagy Életet. Engem a világ itteni, filmekben, emberekben, szüzsékben megjelenő kivételes sokfélesége érdekelt. A filmek egy ekkora fesztiválon már különben sem csak önmagukat jelentik. Együtt olyan üzeneteket továbbítanak a korszellemről, amely több és más, mint ami az egyes produkciókból önmagában kiderülhet. Naplójegyzetek a látott képekről, a valószínűsíthető üzenetekről.

„Az idő bár halad, a módszerek változatlanok, csak most nem Zámolyt írják fel a világtérképre”. Ezt olvastam a mérsékelten jobboldali hetilap főszerkesztőjének heti jegyzetében, s majdnem fölkiáltottam: igaza van! Csak nem úgy, ahogyan ő gondolja. Tudniillik éppen tíz évvel ezelőtt, 2001-ben „valakik” már kitalálták, hogy a zámolyi romák Franciaországba menekülése mögött „külföldi titkosszolgálatok” állnak, s hajszálra ugyanez jött elő most, 2011. április végén a gyöngyöspatai romák „evakuálásnak beállított utaztatása” (Magyar Nemzet) kapcsán.Mindkét esetben Magyarország lejáratása, rossz színben való feltüntetése lett volna az állítólagos titkosszolgálati cél.

Hosszú cikket írt a lap április 14-i számába Bárány János költő, közíró a dohányzás zárt helyen történő tiltása indokai lejáratására A dohányzástól a farcsontrepedésig címmel.

Tavaly június óta feszült várakozással forgatom a magyar napi- és hetilapokat, s böngészem az internetes felületeket. Folyamatosan reménykedem abban, hogy valahol megemlékeznek Robert Neil Butlerről. Arról a kutatóról, aki a 20. században talán a legtöbbet tette az 50+-os korosztály hátrányos megkülönböztetése ellen. Januárban felcsillant a remény, azonban hamar kiderült, a magyar média egy másik Robert Butlerről beszél – úgy látszik, újságíróink azt gondolják: egy végül önmagát is kivégző sorozatgyilkos érdekesebb téma, mint a koralapú hátrányos megkülönböztetés fogalmának, az ageizmusnak a megalkotója.

Művészlélek volt, nagy hangulati hullámzásokkal. Szerette és élvezte az életet. Szeretett volna gondtalanul, kötelékek nélkül élni,de elvárásoknak kellett megfelelnie. Olykor lázadt, olykor megbántott. Egy bonmot-ért kockáztatott. Elbűvölte a nőket, s a nők is őt – talán ezért sem lett akadémikus. Nagy műveltségű, érzékeny, színes egyéniség. Értett a matematikához, a fizikához, az irodalomhoz, zenéhez, maga is játszott hangszeren, ifjú korában sokat sportolt. Közgazdász lett, nemzetközileg elismert, jelentős közgazdász.

2007 végétől 2008 tavaszáig munkatársaimmal 130 mélyinterjút készítettünk pályájukat éppen elkezdő vagy elkezdeni szándékozó – 25 és 35 éves kor közötti – fiatal felnőttekkel. Vizsgálódásunk a társadalmi hierarchia szinte minden szintjére kiterjedt – a topmenedzserektől a munkanélküliekig. Vizsgáltuk szocializációjukat, pályaválasztásuk indítékait, első munkahelyi tapasztalataikat, emberi kapcsolataikat, szabadidő-eltöltési szokásaikat, identitásaikat, a világról alkotott nézeteiket, jövőképüket és mindezek alapján kirajzolódó habitusaikat. Ebben a tanulmányban a fiatal munkásokat mutatom be. Körükben 40 interjú készült, az interjúkat Benke Zoltán és Omasz Péter készítette.

Csaknem egy évvel ezelőtt éltük át az legutolsó parlamenti választásokat. Az eredményeként kétharmados többséggel felálló Fidesz-kormány nem keltett nagy meglepetést, azóta viszont folyamatosan álmélkodunk. E tanulmányban kísérletet teszek az első időszak mérlegének megvonására, amely korlátozott érvényű lesz, mert – terjedelmi okokból – nem térhet ki az egyébiránt oly lényeges gazdasági, nemzetközi és kulturális alrendszerekben történt változások bemutatására. Az elemzés megmarad a hagyományos politikai rendszerbeli kereteken belül, de törekszik a kulcsmozzanatok áttekintésére. Némely ponton az olvasó szembesülhet az egy évvel korábban általam megfogalmazott várakozásokkal (Kéri, 2010)1. Az összkép megrajzolásakor azonban bőséggel támaszkodtam az utóbbi hónapokban örvendetesen megszaporodott, átfogó jellegű elemzések ismereteire, tanulságaira is.2

Nem velünk kezdődött a világ. Nem tudom elfogadni az „örök jelenben” való létezést. Sokkal szívesebben forgok – hipp-hopp! – a saját tengelyem körül. Mondd meg, mire emlékszel, és megmondom, ki vagy!

Ha tudjuk, hogy Magyarországon nemrégiben hideg, számító kegyetlenséggel ártatlan romákat gyilkolt le egy látszólag köznapi emberekből álló banda; protonyilas egyenruhában masírozó gárdisták akarják úgymond gyökerestől kiirtani a „cigánybűnözést”, míg a másik oldalon előítéletes, közömbös, sőt rasszista többségi társadalomról szól az ideologikus zsolozsma, akkor tudjuk azt is, hogy egy olyan dokumentumfilmet készíteni, mint amilyet Csukás Sándor és Oláh Kata forgatott Romazsaruk címmel, nem kockázat nélküli vállalkozás sem esztétikai, sem politikai szempontból.