Nyerésben van a vidék Magyarországon. Nemcsak három hónapja, amikor a főváros iránti erős rokonszenvvel aligha jellemezhető Fidesz kétharmados lehetőséget kapott a nyerőszéria tartósítására, hanem már jóval több mint egy évtizede. Tendenciáról van szó.

Az MSZP honlapjának eseménynaptára nem jelzi, hogy ma kongresszust tart a párt. Nem derül ki így az sem, hogy tisztújítás lesz, ami nem baj, mert így könnyebb elfordulni a kérdéstől, hogy kikből áll össze az új vezérkar. Valójában ugyanis közkatona-újításra van szükség az MSZP-ben. Nem mentek át a gyalogharcosok a Köztársaság térről maguk sem tudják hová, és nem találják, hol is van valójában ez a párt.

Eltűnik a piros karika a börtönök, fogházak neve mellől: ezentúl 18 éven aluliakat is lehet elzárásra büntetni. Malac és durva filmeket nem nézhetnek, szeszes italt nem kaphatnak, elzárást igen.

A szeme láttára megtörtént igazságtalanság feldolgozásával próbálkozik a világ fele, vagyis a futballbirodalom egésze. Egy megadott, de szabálytalan és egy meg nem adott, de szabályos gól bántja az embereket.

A pufajkás, az ügynök, az offshore lovag után (még mindig) a bűnöző. A Fidesz lelki egyensúlya évtized számra nincs meg démon nélkül. Gyurcsány Ferenchez való viszonyuk pedig már a függőség tüneteit mutatja. Nem mutatkozik jele annak, hogy érzékelnék, a börtön követelése politikai ellenfelükre hatalmi pozícióból nem ugyanaz, mint ellenzékből. Úgy jelképes, így háborús.

Ami eddig igen volt, ezentúl legyen nem – ha ma így módosítja a parlament az előtte fekvő média-szabálygyűjteményt, akkor még megmentheti a totális változásra szavazók voksának a becsületét. Ha nem ez történik, azt kell mondanom a szavazófülkék forradalmárainak, hibáztak amikor áprilisban kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesznek. Ha erre azért mégsem számítottak, akkor gondoljuk végig, mi készül itt rájuk hivatkozva.

Látva a kormány politikáját, lassan a mindent ellepő Fidesz-uralomtól kell visszavenni hazánkat a demokratikus értékek védelmében. Ezt közleményében a Jobbik állítja. A jobbra tekeredő kígyó íme, a saját farkába harap.

Látva a kormány politikáját, lassan a mindent ellepő Fideszuralomtól kell visszavenni hazánkat a demokratikus értékek védelmében. Ezt közleményében a Jobbik állítja. A jobbra tekeredő kígyó, íme, a saját farkába harap.

Tizenkét éve is ez történt, csak akkor köztünk maradt. Akkor kormányra kerülése után azzal állt a közvélemény elé a Fidesz, hogy az előző (szociálliberális) kormány közpénzen, titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltette politikusait, hogy lejárassa őket.

A parlament már megjelenésével is komoly kihívást jelent a józan munkára törekvő politikusnak, egy ideje a korona is emeli a tétet, és amióta az új jobboldali többség vette birtokába a Házat, Isten nevének súlyossága teszi teljessé a hármasságot.

Ma délben, amikor Orbán Viktor leteszi a miniszterelnöki esküt, már többet tudunk arról, milyen világot köszönthet a Kossuth tér. Többet, mint az épp egy hete beterjesztett kormányprogramból. Annak is komoly szerepe van: az Istentől a forradalomig terjedő hivatkozási lánc érzelmileg arra készít elő, hogy bármi megtörténhet. Meglátjuk.

A kormánynak – bár Orbán Viktor beterjesztette – még mindig nincs programja. Ami nem azt jelenti, hogy ráér, mint általában az, akinek nincs programja. A légüres teret ugyanis egyelőre zavarba ejtő nyájasság és őrülési jelenetek együttese töltik ki.

Az elmúlt hét méltatlan, megalázó fejleményei ellenére is elvállaltam ezt az embert próbáló, nehéz, hazafias feladatot – mondta Bajnai Gordon alig több mint egy éve, amikor elfogadta az MSZP és az SZDSZ felkérését a kormányfői tisztre. Valóban, több mint tíz jelöltet átdaráltak magukon és a nyilvánosságon a politikusok, mire eljutottak hozzá. Nem lehetettt felemelő, miként a feladat sem ígérkezett hálásnak. Ahogy nem biztos, hogy a megbízatás elteltével Bajnai Gordon hálás érte.

A Fidesz-forradalom nem a gyermekeit falja fel, hanem a szavakat. Éppen egy éve, a győztes EP-választások után Orbán Viktor azt közölte, hogy „vállalkozói forradalomra is szükség lesz, amelynek lényege, hogy radikális lépéseket kell tenni, adót csökkenteni, visszaszorítani a korrupciót és leépíteni a bürokráciát”.

Orbán Viktor nem nevezi meg leendő minisztereit, mert, mint mondta, a választások második fordulójától is függ kormányának az összetétele. E forduló egyetlen tétje márpedig az, hogy lesz-e kétharmada a Fidesznek.

A választók vasárnap megkérdőjelezték a demokrácia Magyarországon több mint húsz éve kialakult formáját. Sok mindenre gondolhattak, amikor leadták voksukat, erre a legkevésbé, mégis ez történt.

Inkább esély, mint veszély a Fidesz – a lapzártakor rendelkezésre álló adatok szerint valószínűsíthető – nagyarányú győzelme. Igaz, a választók, mint mindig, most is a hírek szerint temperáltak, tompítottak.

A szavazófülkében, amikor behúzzák a függönyt, nagy lesz a magány. Tekintélyes csönd tud ott lenni egyébként is, de ez a kampány magukra is hagyta az embereket, s ezzel ott kell szembesülni. Se múlt, se jövő. A szocialisták nem álltak ki a nyolc évükért, az SZDSZ pedig mintha csak a rendszerváltás előtt volnánk, illegalitásba vonult.

Akár még el is hihetjük, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, de még előbb egy kérdés: miért kergetik őket? Miért nem állnak oda szemtől szembe, és mondják a hazugnak, hogy tudjuk, te éjjel-nappal és minden hullámhosszon, meg a többi ilyet? Legalább ráolvasásként. Hadd feleljen. A nép meg majd nem rohangál minden hazugnak hazudott, vagy valódi hamis után, hanem figyel, és ítél.Megtenné most is, de még az igazságszolgáltatás elemi szabályainak betartásával sem segítenek ebben neki. A hallgattassék meg a másik fél szabálya úgy módosul: persze, de majd máskor, máshol, mások előtt.