A címbéli mondatot Szikora Róbert hivatásos zenész mondotta egy Heves megyében tartott közösségi napon, és jó, hogy mondotta. Tőmondat, nincsen benne jelző, határozó, nem valami bonyolult alárendelő szerkezet, így feltehetően a hívek is értik, emellett jól kifejezi a nemzeti együttműködési rendszer lényegét; ne legyünk meglepve, ha majd a preambulumba is bekerül.

Vészesen közeleg augusztus huszadika, és az ember nem tudja, elutazzék-e a lehető legmesszebbre vagy pedig Pesten maradjon. Augusztus huszadikán mindenekelőtt tisztavatás van, és azt az ember ki nem hagyná semmi pénzért, különösen most, hogy a honvédelmi miniszter bejelentette, a jogkörénél fogva változtat a ceremónián, s idén Tóth államtitkár intenciói alapján a Szent Korona áll majd a köztársaságra fölesküdő tisztek avatásának középpontjában, némi ludovikás beütéssel.

Csodálkozik Bod Péter Ákos közgazdász, hogy miért nyilvánítanak neki köszönetet a kétszáz oldalas új Széchenyi-terv legvégén vagy száz szerzővel egyetemben, amikor ő egyetlen sort sem írt a műbe, föl se kérték ilyen munkára, engedélyt sem adott rá, hogy korábbi cikkeiből akár egy mondatot is átvegyenek. Ám mesének helye nincs: most már mindörökre az ország gazdaságát virágba borító húszéves terv szerzője marad; egy életre megtanulhatta, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az is együttműködik, aki nem működik együtt, s egyszer még lehet, hogy hálás lesz ezért.

Most meg a jól dolgozó közmunkások nevét tette közzé Hódmezővásárhely elöljárósága; olyan szép ez a lista, hogy a legszigorúbb ombudsman is kedvét lelheti benne.

Nyilvánosságra hozta Hódmezővásárhely önkormányzata azoknak a polgároknak a nevét, akik visszaéltek a szociális támogatásokkal és segélyekkel, jelentette a távirati iroda; nem kell mindjárt megijedni, alig párszáz emberről van szó. Ám ők se elitták a segélyt vagy eljátékgépezték, amint azt elsőre hinnénk, de még csak arról sincs szó, hogy jogtalanul, csalással kértek volna támogatást, épp ellenkezőleg, nagyon is jogosultak voltak a segélyre, csak épp nem vették fel.

Azt mindig is tudtam, hogy Pelczné Gáll Ildikó kivonulása a hazai politikai életből nem jár majd tartós vákuummal, nem lehetett kétséges, hogy a mögötte támadt súlyos űrt előbb-utóbb kitölti valaki, de hogy ilyen gyorsan, azt nem gondoltam volna.

Eszem ágában sincs a pálinkafőzés rejtelmeibe bonyolódni, amúgy is, amióta a miniszterelnök bejelentette közérzetjavító intézkedésként a szabad pálinkafőzést, percről percre változik a helyzet.

„Empátiával kell hozzájuk közeledni, ugyanakkor tudatosítani kell bennük, hogy rájuk is vonatkozik a törvény.” (Ughy Attila, a fővárosi önkormányzat városfejlesztési és városképvédelmi bizottságának fideszes elnöke a hajléktalanokkal kapcsolatos feladatokról az aluljárókban való dohányzás tilalmának elrendelése után.)

„Mi úgy látjuk, hogy a szervezettség… messzemenőleg megtörtént.” Ezt a mondatot nem én eszkábáltam így össze, hanem az árvízvédelmi biztos száját hagyta el abból az alkalomból, hogy a rendőrök panaszlevelet írtak miniszterüknek, felháborítónak tartva, hogy sok helyen nemhogy aludni nem tudtak a védelemre kivezényelt rendőrök, de enni-inni se kaptak.

Szorul a hurok Wieszt János újbudai szocialista frakcióvezető nyaka körül. Nem elég, hogy nemrég egész estét betöltő, színes, szélesvásznú videofelvételen láthatta az ország, hogy mint a kerület vagyongazdálkodási elnöke miként vesz át kenőpénzt egy vállalkozótól üzlethelyiség kiutalása fejében, most a HVG is hírül adta, hogy három évvel ezelőtt volt már egy zsarolásos esete, csak az négyszázmilliós tételben, viszont arról nem készült díjesélyes filmalkotás.

Most, hogy péntek este óta felállt az új parlament, megkezdődhet a visszaszámlálás. Az ígéretek szerint pontosan a kormány eskütételétől számított 14. napon az esti órákra ismét rend lesz Magyarországon, visszaáll a közbiztonság s rendes kerékvágásban folyhat tovább az élet.

Végső esetben visszabontunk – mondja az M43-as autópálya egyik építője, s vagy húsz alvállalkozó bólint rá, mert nekik se fizették ki a jussukat, összesen hárommilliárd forintot.

Én már azt se nagyon értem, hogy ha egyszer a választásra jogosult nyolcmillió 34 ezer 394 emberből ötmillió 328 ezer 102-en nem a Fidesz–KDNP-szövetségre szavaztak listán, tehát az ország választásra jogosult polgárainak pici híján kétharmada, azaz 66,31 százaléka egyáltalán nem jelezte abbéli óhaját, hogy a mostani győzteseket látná szívesen kormányon, akkor hogyan lehet mégis nemzeti egység kormányáról meg háromharmadról beszélni. Hanem én magunkat sem értem.

Egyre többen emlékeznek úgy, hogy szerették Varga Zoltánt. Egy hete temették el a Fradi legendás játékosát és edzőjét, s máris három csapattársa állítja egymástól függetlenül, hogy külföldi túrák és edzőtáborok alatt kizárólag ők aludtak Varga Zoltánnal egy szobában, ekképpen ismerték minden rezdülését, s átérezték problémáit.

Megjelent egy interjú az Index nevű hírportálon Balog Zoltán fideszes képviselővel a párt cigánypolitikájáról. A hír jelentőségét nem a tartalma adja, noha elemzők nyilván egész tanulmánykötetet tudnának összehozni a következtetésekről, hanem az a tény, hogy a Fidesz szóvivője és a képviselő az interjú mellőzését kérte, mondván, „a megjelentetése pillanatnyilag nem aktuális”.

Kampánycsend van! – ordította artikulálatlan hangon már péntekre virradóra egy férfi a kapualjunkban, miközben kitartatóan vizelt, és nem is sejtette, hogy a hajnali órán mennyire fontos információt közölt.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy Cs. Miklós új közéleti embertípus. Nem tudjuk ugyan, hogy kicsoda ő pontosan, csak annyit közöltek róla, hogy három év alatt három bankot és egy benzinkutat rabolt ki, de nehogy már ezek alapján minősítsünk egy embert.

„Jász ember vagyok, nem futamodok meg” – mondja a volt főpolgármester-helyettes igen öntudatosan, azt is hozzátéve, hogy ha kell, szenet is lapátol, amibe azonban nem mennék bele, mert politikusi karrier leginkább gyűjtőtáborokban szokott szénlapátolással végződni, ott pedig egyelőre még nem tartunk.