Majdnem rájöttek, mit akarnak a magyarok
Négyszázadik részéhez érkezett a Képmentő sorozata, amelyet 2007 tavaszán indítottunk. Fotóarchívumunk kincsei közül Rédei Ferenc válogatott, a régi képek hátterét pedig lapunk jelenlegi és volt munkatársai tárták fel.
Mostani galériánk válogatás egy letűnt kor jeleneteiből. A Kádár-rendszer egykor korszakalkotónak tűnő felismerése az volt, hogy a diktatúra eltűrése összefügg az emberek közérzetével. És mi sokáig mindent megkaptunk az ószeres portékájától a japán csúcstechnológiáig. Majdnem.
A 400. résszel holnap jelentkezünk.
|
Még járt a csorda a legelőre, de már állt az új lakótelep 1966 augusztusában Ózdon, a szocialista nehézipar egyik fellegvárában. A tehenek feltűnően soványak, viszonylag kevesen vannak, a lakótelep mögött felsejlő kertes házakból jöhetnek. A családi házban tartott, legelőre járó tehén a régi világban a megélhetés egyfajta biztonságát jelentette, kis élelemmel látott el egy kisebb családot. A fotón ez a régi világ van elveszőben.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Szocreál színpadi jelenet? Filmhíradórészlet, vagy a szövetkezeti parasztság hatvanas évekbeli gyarapodását ábrázoló hiperrealista festmény volna, amit látunk?
Wormser Antal / Népszabadság/archív |
|
Két teljesen felöltözött asszony kánikulában a balatoni strandon a hatvanas évek közepén. Leterítettek egy plédet, valamit hoztak magukkal a kosarukban is. Ha a többiek így töltik a nyarat, követjük a példájukat. Beleolvadunk a környezetbe. Mintha feltűnést sem keltenének
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
Észrevették, hogy a számítógép bevetésével egyáltalán nem rövidültek a büntető eljárások? Hogy egy perccel, egy órával, egy hónappal, egy évvel sem kell kevesebb idő, amíg egy pernek a végére jár a bíróság?
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A kellemes hőmérsékletű vízzel teli gödrökben ázó emberek tömegeiről kapta a Néplavór gúnynevet a Dagály. Hőseink még csendesen üldögélnek a vízben, mit sem tudnak arról, hogy pár év múlva a Dagályt tápláló Béke-kút vízhozama és vízhőmérséklete fokozatosan csökkenni kezd, miközben a fürdő látogatottsága egyre nő. És döbbenten értesülnek majd a híradóból, hogy a problémák áthidalására távvezetéken termálvizet hoznak a Széchenyi fürdőből.
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
|
Tegye föl a kezét, aki, ha ideírom, hogy Óóóóóóóóószereeees!, már hallja is azt a régi kurjantást. Edzett, kicsit repedtfazékosra igazított hang, nagy levegő, hogy a kiáltás túlharsogja az autók zaját, a villamos csattogását és a prakker puffogását is akár. Aha! Szóval emlékezni tetszik? Akkor Ön sem lehet már tinédzser, kezicsókolom.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Ha kinagyítom a felvételt, kis csalódás ér: a jobb oldali Videophone felirat még nem igazít el, lehetne magyar fejlesztés is, de a bal oldalon látható NEC a Nippon Electric Company rövidítése, úgyhogy az akkoriban feltörekvő japán ipar terméke jutott el a Magyar Posta dolgozóihoz.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Ha voltak, nem adtak vonalat. Ha adtak, nem jött létre kapcsolat, vagy ha létrejött, rendre megszakadt. És közben recsegtek, elnyelték a tantuszt (később a forintost, majd a kétforintost stb.), a készülékhez erősített lánc végéről (már ha maga a lánc megvolt még) gyakran hiányzott a kagyló – jobb esetben csak a membránt vagy a mikrofont lopták ki belőle -, a fülkék falához ezüstre mázolt szögvasakkal odacsavarozott telefonkönyv pedig fonnyadt, esős úton halálra gázolt salátára emlékeztetett.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Az 50-es évek a Supraphon lemezjátszó bűvöletében teltek, aztán jött a magnó: 1959-ben a BRG Mambó magnója, majd a Terta 811-es zöld békája, hogy ezek legyenek a hatvanas évek házibulijainak főszereplői.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
Szabad? – mondja a fiatalember, s ami engem illet, az ifjú hölgy tekintetéből azt olvasom ki, hogy mindjárt igent rebeg, feláll, és táncosa karján elindul a parkett felé. 1960-ra készült el a háborúban romba dőlt budai Várkertbazár helyreállítása.
Wormser Antal / Népszabadság/archív |
|
Feketén-fehéren kiderül, hogyan fest egy csapat traktoron érkező, majd paradicsomot szedő diák. A munkaidő napi hat óra. Aki reggel ötkor kezd, fél egyre már a táborban pihenhet, az övé a nap hátralévő része. Balaton, kulturális programok, gitár- és nótaszó, esti tábortűz.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
Ez a felvétel 1980-ban egy világhírű magyar intézetben készült, a svábhegyi fejlődésneurológián vagy ahogy röviden nevezték: a Katona-intézetben. Talán emlékszünk, hogy 2007-ben a politika úgy döntött, bezárja a svábhegyi gyerekgyógyászati bázist, ekkor tűnt el onnan a fejlődésneurológia is.
Balogh P. László / Népszabadság/archív |
|
Máig a paraszti munka leginkább embert próbáló része az aratás. Nemcsak a kaszás, marokszedős, kévekötős, cséplős időkben volt az, de a kombájnok megjelenése után is. Az aratókat illett jól tartani, de képünk beállított jelenet lehet, mert azokban az időkben nem volt szokás ilyen traktát rendezni a gabonatábla szélén.
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
|
Kádár János korszakalkotó felismerése az volt, hogy minél jobb a nép közérzete, annál jobban tűri a diktatúrát. A nép közérzete pedig annál jobb, minél jobban él, s mivel nem csak kenyérrel él, kellemes szellemi táplálékot is kell neki nyújtani. Annál kellemesebb pedig nincs, mint ha a látványra éhes szem, a vérre szomjazó zsiger és a nemzeti dicsőségre dagadó honfikebel egyszerre kapja meg a magáét. 1968 karácsonyára megkapta.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
„Magánélet” – mondja a férfi. „Itt a helyem” – válaszolja a nő. „Bakfis” – dörmög a férfi, és átkarolja barátnőjét. „Legyen inkább „A púpos”, Jean Marais-val a főszerepben, vasárnap délután háromkor is adják a Békében”. A Fővárosi Moziüzemi Vállalat plakátja előtt állunk, nagy a dilemma: Hova menjünk moziba? 1964-ben vagy harminc új magyar film készül, ebből ötöt – köztük rövidfilmek és dokumentációs esszék – Máriássy Félix készít, hármat Mészáros Márta. Szabó István is elkészül mozijával, az Álmodozások korával, benne Bálint András, Béres Ilona és Halász Judit.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
